My little bride - 5. fejezet

 Csak egy szokásos nap

Isabella Wilkes jókedvűen lépett barátnője szobájába, hogy felrázza a lányt, és elcipelje vásárolni. Tudta, a gondtalan nézelődés, a könnyű ebéd jobbkedvre deríti morcos barátnőjét.

Kate álmosan pislantott fel a frissen érkező Isabellára. Irigykedve állapította meg, barátnője sokkal jobban nézett ki nála, légies, angyali tüneményként.

-          Ne mondj semmit, tudom, fáradt vagy. Gondoltam jót tenne egy bevásárló túra, ideje lecserélni a ruhatáradat. Nekem se ártana néhány új darabot beszereznem. Mit szólsz hozzá?

-          Lehet róla szó, de csak azután, hogy megittam két vödör kávét. Hihetetlen, mintha egész éjjel táncoltam volna – panaszkodott fájdalmasan, majd a szobalánya után kiabált.

-          Mindjárt jobban leszel. Mi történt tegnap? – Isabella barátnője mellé ült, hátha túl bizalmas információt akar megosztani.

-          Semmi. Összevesztünk. El sem hiszem, hogy fogunk együtt élni, ha már most ölnénk egymást.

-          Ne nyavalyogj, megoldod. Te mindig mindenre tudod a megfelelő választ, helyesen fogsz cselekedni. Hagylak elkészülni – intett rövid búcsút a lánynak, majd a szalonba sétált.

Kate pislogva figyelte szobalánya tevékenykedését a kádból. Dora serényen rendbe rakta az ágyat, elvitte a reggeli maradékát.

-          Dora! A múlt héten vásárolt, nyomott mintás ruhámat készítsd ki. Keresd meg hozzá a csatos, fekete, bőr magas sarkúmat.

-          Igen, kisasszony. Parancsol hozzá kabátot?

-          Nem, meleg lesz. Még messze van a tél, ki akarom használni az enyhe időt. Ha végeztél, szólj Isabellának. Remélem megvárt.

-          Miss. Wilkes a szalonban beszélget az édesanyjával.

-          Csodálatos – morogta halkan Kate. Sietve törölközött, nem szerette, ha anyja a legjobb barátnőjét faggatta.

Órákkal később Isabella sürgős családi dologra hivatkozva hazament, így Kate egyedül maradt. Tanácstalanul ült a limuzinban, fogalma sem volt róla, mihez kezdjen a szabad idejével. „Elmehetnék a hotelba, meglátogathatnám leendő férjemet. Talán nem ez a legjobb ötlet, kínos lenne, ha megint valami nőcskével kapnám rajta.” Tisztában volt vele, Jessica Black nem csak egy sima nő. Apja gazdag üzletember, így mindent megadhat lányának. Kate kénytelen bevallani magának, most egy nála tapasztaltabb nővel van dolga, aki évekkel megelőzi tudásban. „Miért akarnék vele versenyezni? Egyetlen problémám vele, sérti a hiúságomat, amiért Scott vele foglalkozik, pedig gyűrűs menyasszonya van. Igen, ezt most tisztázom vele.”

-          David, a hotelhoz vigyél.

-          Ahogy óhajtja.

Kate kényelmesen hátradőlt, de kezeivel a szoknyáját markolta meg, hogy erőt gyűjtsön a beszélgetéshez.

A lifthez közeledve már kevésbé találta jónak az ötletet, legszívesebben elmenekült volna, de visszatartotta a büszkesége. Elérte a lakosztályt, most már nem futamodhatott meg. Mély levegőt vett, arcára mosolyt erőltetett, mint aki véres harcra készült.

Scott felkapta a fejét a magas sarkú kopogására. Jessica légiesen járt, a most érkezett viszont határozottan csapta cipőjét a földhöz. A lifthez pillantva vette észre a lányt.

-          Kate! Milyen kedves tőled, hogy meglátogatsz.

-          Gondoltam, hogy itt vagy. Mikor dolgozol? – kezdte meg a piszkálódást a lány, ám legnagyobb meglepetésére Scott elnevette magát.

-          Néhány iratot néztem át, szükségtelen ehhez bemennem az irodámba. Mit keresel itt?

-          Ez aztán a kedves kérdés – csattant a lány idegesen. Nem állt jól a dolog, máris felhúzta magát.

-          Örülök neked, de meglepett a látogatásod – válaszolta a férfi.

-          Látom. A jó modorról is megfeledkeztél, még itallal sem kínálsz meg – magyarázta, miközben a táskáját a fotelba dobta, aztán nem túl elegáns mozdulttal leült.

-          Igazad van – nevetett a férfi. – Tehát, mivel szolgálhatok?

-          Amit te is iszol.

-          Sajnálom, de kiskorúakat nem szolgálhatok ki alkohollal – tettetett komolyságot Scott, mire a lány elmosolyodott.

-          Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen korán kezded az ivászatot. Nos, gyümölcslevet kérek.

Pár percig hallgattak, aztán Kate az asztalra tette a poharát és a férfira nézett.

-          Tegnap nehezteltél rám, amiért csendben ültem melletted. Sajnálom, ha ezzel megsértettelek.

-          Ezért jöttél?

-          Ha ragaszkodsz még mindig a beszélgetéshez, akkor nem. Szívesen leszek a beszélgetőpartnered, ha óhajtod. Viszont, most szólok, utálom a semmitmondó csacsogást.

Scott a lány szemeibe nézett. Most tényleg érettebb a koránál, elvégre hajlandó volt felnőttként viselkedni. Azzal, hogy elnézést kért, megmutatta, képes félretenni a büszkeségét. Scott tisztában volt vele, mennyire nehéz kimondani azt az egy szót, a lánynak mégis sikerült. Leült mellé, ügyelve a megfelelő távolságra. Figyelmesen tanulmányozta az elszánt szemeket, majd továbbsiklott az alakjára. „ Már most megőrjít, kénytelen leszek visszafogni magam.”

-          Nos? – szólalt meg a lány, zavarta a férfi vizslatása.

-          Azt hittem, direkt játszol csendjátékot. Eléggé idegesített, hogy a sértődött, mártírt alakítottad este – magyarázta, gondosan megválogatva szavait, nehogy félreérthető legyen.

Legnagyobb meglepetésére Kate felnevetett. Nem amolyan gúnyos kacagás, hanem szívből jövő. Scott elképedve figyelte menyasszonyát, akinek még a szemei csillogtak a vidámságtól.

-          Szeretem a drámákat, ennek ellenére képes vagyok értelmesen viselkedni – beszélt a vőlegényéhez kedvesen, nyomatékot adva szavainak, kezét a férfi kézfejére tette.

-          Valóban – csak ennyit volt képes kinyögni, miután megérintette a lány. Kate karcsú ujjainak érintése elviselhetetlen volt.

Scott egyvalamit biztosan tudott. A lány vonzotta őt, a közelében elvesztette a józan eszét. Most nem a gúnyos, sértődött drámakirálynő ült mellette, nem is az a hisztis kislány, akire emlékezett. Kathleen immár ragyogó fiatal hölgyként tündökölt, igazgyöngyként, amit minden férfi birtokolni akart. Tekintete megállapodott a szemein, határozott mozdulattal menyasszonya ajkához érintette a sajátját. Katet meglepetten érintette a hirtelen támadás, talán csak pár másodpercig állt ellen, mielőtt lehunyta a szemét. Scott magához húzta a lányt, finoman cirógatta a karját. Érezte, elveszik az örökkévalóságban, mert menyasszonya puha ajkaitól képtelen elszakadni. Telefonja rezgése azonban megszakította a pillanatot, mire a férfi ellökte magától. Kate ijedten hátrahőkölt, mint akit álomból szakítottak ki. Vőlegénye hidegen válaszolt a zavaró egyednek, amitől s lány még jobban zavarba jött. Sietve felállt, lesimította ruháját, indulni akart. Érezte, ha tovább marad, akkor megfullad. Oly csodálatos volt az a néhány pillanat, majd jött a keserű ébredés, Scott csak játszik vele. A lift felé vette az irányt, azonban vőlegénye megállította.

-          Kate! – kiáltotta utána.

-          Dolgozol, nem tartalak fel – sietett a válasszal.

-          Rád mindig tudok időt szakítani – jelentette ki, miközben a mobilját az asztalra hajította.

Tenyerével satuba fogta a lányét, aki képtelen volt kiszabadulni a fogságából.

-          Engedj el – suttogta hasztalanul.

-          Nem. Meg kell ezt beszélnünk. AZ előbbit nem kellett volna, kénytelen vagyok elnézést kérni a viselkedésemért. Hiba volt.

-          Ugyan – sápadt el a fiatal lány. Mintha gyomorszájon vágták volna, talán ez sem érintené ennyire fájdalmasan.

Scott tehetetlen dühvel nézte menyasszonyát, akinek arcán már nyoma sem volt a korábbi jókedvnek. Szemei szomorúan tekintettek rá, de a férfi szemébe képtelen volt nézni. Scott végül elengedte, hadd menjen. Később rájött, mekkora hibát követett ezzel a rossz lépéssel. Mennyi kínt, könnyet és veszekedést spórolt volna meg, ha akkor visszatartja.

Isabella céltalanul kóborolt a folyosón, mikor utálatos unokatestvére rátalált. Colin a szokásos gúnyos lenézéssel köszöntötte a lány, elvégre megszokta, bármit megengedhetett magának. Isabella igyekezte elkerülni Colint, mivel előszeretettel sértegette őt.

Mint mindig, most is néhány kellemetlen megjegyzéssel bombázta a lányt.

-          Nocsak, hazajöttél? Miért nem maradsz a tyúkeszű barátnődnél?

-          Semmi közöd hozzá, mit teszek az időmmel. Kate pedig okos, kedves lány, közelébe sem érhetsz a tökkelütött fejeddel – gurult be a lány.

-          Fogd be a szád! Kinek képzeled magad? Itt én parancsolok, minden értem van. Örülhetsz, hogy megtűrlek magam mellett – kiabált a lánnyal, azonban Isabella sem hagyta magát.

-          Valóban? Ebben a házban egyetlen személy felesleges, és az te vagy. Ingyenélő, naplopóként fogalmad sincs róla, mit jelent a felelősség. Veled csak a gond van.

-          Ha nem vigyázol a szádra, téged is hozzáadunk olyasvalakihez, aki legalább húsz évvel idősebb nálad – nevetett fel gonoszan a férfi.

-          Tudod, mire használnám a pénzem és hatalmam? Eltörölnélek a föld színéről. Élvezettel figyelném, ahogy alamizsnáért kaparnád az ajtónkat. További kellemes napot.

Isabella sietve csapta be maga után a szobája ajtaját, gondosan végigellenőrizte az összes zárat. Nevetséges, a saját házukban biztonsági zárakat kellett szereltetni a szobájára, mert Colin bárhova bement engedély nélkül. Kiskirályként viselkedett, mindenkinek parancsolt. A nőket alacsonyabb rendű lényeknek tekintette, a szolgáinak. Bezzeg az apja soha sem csinált ügyet ebből, inkább a kegyét kereste.

Forest Wilkes Isabella édesapjának, Jeffersonnak volt az öccse. Colin teljesen az apjára ütött, mivel Forest is léhűtőként élte az életét, a szülein élősködött. AZ öreg Wilkes halálával véget értek a gondtalan napok, Jefferson egyáltalán nem tolerálta testvére életstílusát. A hatalmas örökség nagyobb részét és az összes részvényt Jeff örökölte, míg öccse egy nagyobb összeget kapott. Forest ezért sietve keresett egy gazdag, külföldi nőt, aki még nem ismerte őt. Hajlandó volt Európáig utazni a cél érdekében, míg talált egy spanyol örökösnőt. Elena Garcia pillanatok alatt belehabarodott a jóképű férfiba, családja véleményét figyelmen kívül hagyta. A gyors esküvő után Forest újra visszatérhetett a régi életéhez. Felesége pénzén bármit megvásárolhatott, nőket, életeket. Eleinte Elena próbálta a helyes útra terelni férjét, bár gyorsan felhagyott a próbálkozással néhány pofon után. Colin születése sem javított sokat a helyzeten, igaz, Forest legalább józanul közelített a családjához. Colin ötödik születésnapja után pár héttel szembesültek a keserű valósággal. Forest a házassága óta csak veszített a tőzsdén, adósságokat halmozott fel. Elenánál betelt a pohár, értesítette az ügyvédeit, válni akar. Házassági szerződést kötöttek, ezért Elena teljes nyugalommal dobatta ki férje dolgait. Forest azonban sejtette, újra a nyomorgás jönne, mivel Jeff még kölcsönt sem volt hajlandó adni. Végül úgy döntött, akkor inkább megjavul, felesége akkor visszafogadja.

Hetekkel később találkára hívta Elenát, hogy megbeszéljék a fiúk ügyét. Az autóban Forest igyekezett meglágyítani a nőt, de Elena hajthatatlannak tűnt. Közölte, már semmit sem akar a férjétől, főleg nem az újrakezdést. Forest erre ideges lett és padlógázzal száguldozott, hiába kiabált a nő kétségbeesetten.

Jeffersont állandóan kísértette testvére, bűntudata támadt, amiért cserbenhagyta. Unokaöccsét szerette volna kárpótolni, minden jóval elhalmozta a kisgyereket. Colin hamar megtanulta, bármit elérhet a nagybátyánál. Büntetés híján, szabadon terrorizálhatta a ház dolgozóit és lakóit, főleg Isabellát. Ha Jeff felemelte hangját, egyből emlékeztette, miért is lett árva.

Isabella korán megtanulta, Colin ellen nem létezik ellenszer. Talán ezért irigyelte barátnőjét, mert ő elszabadulhat zsarnok nagyapjától, míg neki el kellett viselnie Colint.