Sorskerék - 5. fejezet

 Kétségek

Robin unatkozva nézett körül az üres teremben, ahol rajta kívül az igazgatónő tartózkodott. Mint a diáktanács vezetőjének, kötelessége volt havonta jelenteni az aktuális helyzetekről. Bosszúsan rendezgette gondolatait, tudván, vigyáznia kell a megnyilvánulásával. Ha össze-vissza fecseg, az feltűnne az igazgatónőnek, nehezen magyarázná ki magát.  Jelenleg a hercegek érkezése volt a téma.

-          Miss. Lemmer, biztos benne, hogy nem akadályozzák önöket? Szeretném, ha a tanév botránymenetesen zárulna.

-          Eddig minden évben kitűnő eredményeket produkáltunk – próbált udvariasan válaszolni, bár szíve szerint elfutott volna.

-          Ne feledje, a St. Paul diákjait. Őszinte leszek, én elleneztem az összevonást. Mindig is külön volt a két iskola, ez a rendszer vált be.

-          Elnézést, néha szükség van az újításokra. Természetesen én is mérges voltam, de végiggondolva az egészet, lehet, jól sül el. Igyekezni fogunk, hogy ne hozzunk szégyent az iskolánkra – jelentette ki határozottan.

-          Rendben. Ha bármi történne, azonnal szóljon.

-          Köszönöm.

Robin igyekezett gyorsan elhagyni a terepet, mielőtt elaludna.

Most lett volna lehetősége a hercegeket bajba keverni, mégsem tette. Nagyszabású tervét áthúzná ezzel. Részletes tervet készített, minden eshetőségre felkészült. A lányokkal még nem beszélte meg, ennek ellenére pontos feljegyzések várták otthon. Tisztában volt vele, mekkora fába vágta a fejszéjét, mégis végig akarta csinálni. Ha most állna le, azzal a vereségét ismerné be, azt nem teheti. Neki, mint a diáktanács elnökének, meg kell védenie a fiatal lányokat, az ártatlan virágszálakat. A férfiak erőszakosak. A kamaszok szeszélyesek, megbízhatatlanok. Leszakítják a bimbós virágokat, mielőtt kinyílhatnának. De ő majd helyt áll.

Cat lélegzetvisszafojtva nézett körül a szobában. Az Alwin család ősi „szentélye”, amit látni akart, erre várt egész életében. Az egész helyet áthatotta valami misztikus érzés. Kislánykorában járt már a házban, de a szobába nem engedték be.

-          Ez csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem – mosolygott rá meghatódva Cat.

-          Reméltem, tetszeni fog. Ide csak különleges emberek jöhetnek, idegeneknek tilos a belépés.

-          Annyira gyönyörű. Amint beléptem, éreztem azt a különleges szellemet, amiről beszélnek. Igazán szerencsés vagy, amiért itt lehetsz minden nap. Olyan, mint a béke szigete.

-          Nekem is ez jut róla az eszembe. Szeretnél egy teát?

-          Igen.

Max átkísérte a kisszalonba, ahol a teát szokta elkészíteni. Cat még mindig megilletődve ült, képtelen volt elhinni, hogy egy álma teljesült.

-          Ha lehet, ne beszélj erről, elvileg csak a család léphet be a szentélybe. Súlyos szabályszegésnek minősül az idegenek beavatása.

-          Nyugodt lehetsz, lakat a számon. Jázminteát készítesz? – hajolt közelebb a lány, amint megérezte az illatát.

-          Szereted?

-          Természetesen. Előfordul, hogy magam is készítek, de erre kevés az időm.

-          Miért?

-          A cukrász tanfolyam miatt. Szeretnék kiváló cukrász lenni, ezért is iratkoztam be egyre. Nos, ezt csak te tudod. A szüleim nem támogatják a terveimet, Jent meg nem akarom ilyesmivel terhelni.

-          Köztünk marad.

-          Figyelj – hajolt közelebb a lány, ajka pár centire volt a fiú arcától. – A barátodnak bejön Stella?

-          Tessék? – nyelte félre az italt a fiú.

-          Komolyan kérdeztem.

-          Fogalmam sincs. Tény, hatással van rá, Dom mindig képes volt mérsékelni a vérmérsékletét, csak a barátnőd borítja ki.

-          Elismerem, Stella nem éppen az ártatlanság mintaképe, de fontos volt neki a randi. Tudod, kissé nehezen barátkozik a férfiakkal, ezért is vagyok duplán dühös.

-          Úgy látom, fontos neked a barátnőid boldogsága.

-          Persze, ők a testvéreim. Egész pici korunk óta barátok vagyunk, még vérszerződést is kötöttünk. Azt hiszem, addig vagyunk erősek, míg együtt lehetünk.

-          Értelek. Mi is barátok vagyunk az óvoda óta. Már ott is egy csapatban voltunk, szétválaszthatatlanok. Beszélek Dommal, Stella számíthat egy bocsánatkérésre.

-          Az a minimum – jegyezte meg keményen a lány.

-          Valamit tudnod kell, a barátnődnek se ártana tisztába lennie a ténnyel – kezdett bele a kényes témába kelletlenül Max.

-          Mit? – nézett rá értetlenül a lány.

-          Steve Rhodes érdeklődése azonos Stelláéval.

-          Miért lenne baj? – kérdezett rá értetlenül Cat.

-          A barátnőd alibi Rhodes szüleinek. Régebben sokszor találkoztunk különböző bárokban, párszor az aktuális randi alanyával.

-          Még mindig nem értem. Igazi úriemberként viselkedett a randevú alatt, semmi tisztességtelent sem tett.

-          Nem találod furcsának?

-          Teljesen normális, ha az első randin a pasi a lány mellei helyett az arcát nézi.

-          Tudom. A lényeg, Rhodes párszor a barátjával jött el.

-          Max, ezzel nincs semmi baj – válaszolta a lány, de másodperceken belül megértette, mire célzott a fiú. – Te jó ég! Szegény Stella, ettől biztosan kiakad. Ráadásul az idióta haverod is szívatni fogja ezzel.

-          Nem. Megígérte, takarékra veszi magát. Felesleges ez miatt aggódnod – mosolygott a lányra.

-          Köszönöm, hiszek neked. Ne haragudj, de mennem kell. Még egyszer köszönöm a kedvességet.

-          Szívesen.

Max felsegítette a lányra a könnyű rózsaszín kabátot, majd az ajtónál búcsúztak el.

Cat szíve vadul dobogott az új információtól, fogalma sem volt róla, hogyan közölhetné barátnőjével a rossz hírt. Ötlet híján Robint hívta fel, hogy találkozzanak.

Robin Lemmer egész délután unatkozott. Miután sikeresen teljesítette a feladatait, egyhangúan feküdt végig hatalmas ágyán. Gondolatai folyton a hercegekhez kanyarodott vissza. Valahogy le kell őket állítania, ha meg akarja védeni az iskolát és a tanulókat, márpedig ez a kötelessége diákelnökként. Robin mindig is komolyan vette ezt, egészen elsős kora óta. Ezért is tisztelték annyira a társai, mert mindig szem előtt tartotta az érdekeiket. Most kissé összezavarodott a fiúk miatt, de ettől függetlenül képes megoldani a problémákat. A hosszú, kemény, fáradságos munka meghozza az eredményét.

A hercegek mindig megkapják, amit akarnak, de ő is. Ettől lesz olyan izgalmas az egész.

Maga elé vette az aktákat, hogy jobban elmerülhessen bennük.

Alexander Alston eddig elég távolságtartóan viselkedett, még nem próbálkozott túlságosan a becserkészéssel. Ami késik, az nem múlik. Bármikor lecsaphat Lenára, óvatosnak kell lenniük. Igaz, a lány minden alkalommal kitalált valamit, hogy elkerülje a pénzherceget.

Dominic Balding túlságosan is beleavatkozott az életükbe, különösen Stelláéba. Minden alkalmat kihasznált a bosszantására, de legutóbb túl messzire ment. Rá különösen kell figyelni, mindenhol ott van.

Maxim Alwin volt az egyetlen kivétel. A fiú egyszerűen belopta magát a lányok szívébe kedvességével. Igazán udvarias volt, Robin el sem tudta képzelni, miért van azokkal az alakokkal. Megbízott benne, a fiú szemei tisztán ragyogtak. A szem a lélek tükre.

Nathaniel Balston igazi jégherceg. Lehetetlenség rajta fogást találni, annyira távolságtartó.  A legfőbb gond Jen volt. Robin szinte biztos volt benne, barátnőjét érdekli a zongoraművész. Aggasztotta, de egyben remélte, összejönnek. Jennek még soha sem volt normális barátja.

Blaise Halding vitte a pálmát. Kiszámíthatatlan, sötét, mégis vonzó. Ha idősebb lenne, Robin rástartolt volna, így megmaradt a távolság közöttük. A lány jól ismerte a Halding családot. Ingatlanpiacon a legismertebb név volt, de sok illegális üzlet is köthető a hozzájuk. Vin Gomer feje számtalanszor fájdult meg bajos családja miatt. Vin anyai ágon Blaise unokatestvére volt. Ha kifaggatná a leendő sógorát, könnyen felhasználhatná a főherceg ellen.

Rövid kopogás után az ajtón Hester lépett be, Robin szobalánya.

-          Miss. Lemmer, Cathrine Gladwin jött meglátogatni Önt.

-          Engedd be.

Cat feldúltan ült le a fotelba, majd várakozóan barátnőjére nézett.

-          Veled meg, mi történt?

-          Borzasztó dolgot tudtam meg Stella pasijáról. Fogalmam sincs, mit tegyek, hogyan mondjam meg neki. – Cat lehorgasztott fejjel meredt a padlóra.

-          Cat, beszélj érthetően.

-          Steve Rhodes meleg – bukott ki a lányból végül.

-          Hogyan? Ez biztos? – kérdezett rá meglepetten Robin.

-          Igen. Max mondta, párszor már látták a pasijával. Most mi lesz? Stella padlóra kerül, ha ez kiderül.

-          Igen, úgysem maradhat titokban örökre. Erre igazán nem számítottam. – Robin idegesen dőlt hátra, kissé meglepte a hír.

-          Robin, cselekednünk kell – sürgette a lányt, elvégre a barátnőjükről volt szó.

-          Megvan. Minél előbb keríteni kell neki valaki mást. Vivi alapítványa partit ad, minket is meghívnak. Ott biztosan talál magának valakit, akivel jól érezheti megát. Ott van Jeff Johnson, bár ő már huszonnyolc éves, de működhet a dolog. Ért a nők nyelvén, nincs mitől félnünk – fejében már összeállt a terv, csak a kivitelezéssel akadtak gondok.

-          Paul West? Halottam, most szakított a barátnőjével, állítólag megcsalta valami modellel a nőt – javasolta Cat, bár viccnek szánta.

-          Cseberből, vederbe. Mindenesetre elvonják a figyelmét, arról az idiótáról. Jut eszembe, Jennek se ártana valakit beszervezni. Balston túlságosan megtölti a gondolatait. Mindjárt jövök – ugrott fel, majd sietősen elhagyta a szobáját.

Cat egyedül marad a szobában, gondolatai testvére felé vándoroltak. Természetesen neki is feltűnt nővére különös viselkedése a zongoraherceg iránt, de nem tulajdonított túl nagy figyelmet ennek. Jen okos lány, tud magára vigyázni, ha kell. Talán a partin ő is talál valakit, akivel szorosabb kapcsolatba kerülhetne.

Robin hamarosan visszatért egy kupac aktával egyensúlyozva. Cat meglepetten nézett barátnőjére, általában a szobalányra bízta a cipekedést. A hercegnő ledobta az ágyra, mire kisebb halom keletkezett.

-          Ezek micsodák? – kérdezett rá értetlenül a vörös hajú.

-          Partiképes hozományvadászok – vágta rá a barna hajú, mire a másik felnevetett.

-          Robin, komolyan kérdeztem.

-          Aktákat tartok a gazdag, facér férfiakról. Szerinted, hogyan tudnám kiválasztani az aktuális áldozataimat? Ezek alapján keresünk megfelelő partnereket a nővéred és Stella számára – Teljesen komolyan a lány felé tolta az aktahegyek felét.

Lena idegesen meredt a képernyőre. Legnagyobb szenvedélyének hódolt, de még mindig nem ő volt a legjobb. A sakk gyerekkora óta megnyugtatta, most még is felidegesítette magát az eredménytábla láttán. Már századszorra böngészte át, de az eredmény mindig ugyanaz maradt. Egy személy még mindig előtte járt, ráadásul az illető kerülte a megmérettetést. Akárki is az, piszok jól végezte a dolgát. A lány már azon gondolkodott, feltöri a kódot, hogy kiderítse, kit rejt. Sejtette, valami nagy koponya lehet, aki rendkívüli módon képes az elméjét használni.

A lány általában hűvös és nyugodt volt, de egyre nehezebben türtőztette magát. Biztosan férfi van az álnév mögött, csak egy pasi gyáva annyira, hogy féljen kezdeményezni, főleg, ha egy okos nővel van dolga. Lena már a nevében is utalt a nemére, az adatlapján világosan közölte. Sokan feministának nézték ez miatt, sőt néhány sértődött vesztes frigid p**nak titulálta. A lány egyszerűen nevetett ezeken a hozzászólásokon. Könnyedén észrevette az irigységet a fogalmazásmódban. Kellemes tapasztalatokkal is gyarapodott. Az egyik vetélytársa konkrétan gratulált neki a győzelemhez, ráadásul küldött egy csokor rózsát ajándékba. (Lena a tartózkodási helynek egy közeli kávézót nevezett meg. Onnan továbbította a tulaj neki a virágot.)

Döntött. Ha kell, kényszeríti az illetőt, fogadja el a kihívást. Pár perccel később átolvasta a rövid, lényegre törő üzenetet. Mielőtt meggondolta volna magát, rákattintott a küldés gombra, majd lehajtotta a laptopot. Vásárolni megy, aztán este újra átnézi a rendszert.

Este dobogó szívvel csatlakozott a nethez, felkészülve az esetleges nemleges válaszra. Csalódottan vette tudomásul az üres mezőt, új bejövő üzenetnek nyoma sem volt.

„Ki kell találnom valamit, különben megbolondulok.” Lenában mindig is ott volt a versenyszellem, győzni akart. A feladást a gyengeségnek tudta be, míg a vereséget a lustasággal azonosította. Kemény munkával bármi megvalósítható.

 Stella álmosan hajtotta a fejét vissza a párnájára, immár századszorra. Hiába volt fáradt, az álom csak ne akart a szemére jönni, folyton járt az agya az elmúlt nap eseményein. Végre randizott valakivel, akibe bele tudna szeretni, erre elszúrta a dolgot. „Persze ennek az oka az idióta barom, direkt provokált. Annak a féleszűnek fogalma sincs róla, milyen nehéz normális barátot találni.” Stella még hallgatott erről, de szeretett volna komolyabb kapcsolatot. Amúgy sem volt túl nagy szerencséje eddig, ennek ellenére a reményt nem adta fel. Hiába voltak az iskola főnökei, a pasi ügyeik mind katasztrófával végződött. Robin csak idősebbekkel folytatott viszonyt, Lena érdeklődése minimálisra csökkent, az ikrek pedig elvoltak. Ő mégis akart valamit, ami mindennél többet ér. Steve tökéletesnek tűnt, a szülei is megkedvelték volna. „Azért sem hagyom magam, Steve kell nekem.” Előszedte a mobilját, majd a gondosan étgondolt üzenetet elküldte neki. Kipirultan dőlt vissza, szorosan fogta a telefont, hogy egyből reagálhasson a válaszra. 

Első bejegyzés

November 7. szobám

 Gyakran eltűnődtem azon, miért is kellett olyan embert választanom magamnak, aki nemcsak elérhetetlen, de a nővérem legjobb barátja. Sokáig arra gondoltam, ez büntetés, amiért a testvéremet majmoltam, esetleg amiért folyton kritizáltam anya névválasztását.

 A nevem Geneviéve Annabelle Tonkin. Igen, tudom. Igazi átok a Geneviéve, legalábbis annak tűnt éveken keresztül. Anya állandóan hajtogatta, mennyire különleges, legyek rá büszke. Ennek ellenére a fejüket csóváló tanárokra vagy a gúnyos mosolyokra tudtam gondolni. Beszólni, kritizálni nem mertek, köszönhetően a vasöklű nővéremnek, Bellának.

Apa sejtette, hogy kisebbségi komplexusom lesz ettől a borzadálytól, ezért is ragaszkodott a második nevemhez.  Ennyit a borzasztó nevemről.

 Tizenhat éves vagyok, és a családommal élek együtt San Franciscóban található házunkban. Túlzás lenne állítani, hogy sok időt töltök a családommal, ergo az „együtt élünk” hamis tény.                                                

 Apám családja több generáció óta tartózkodik a városban, hiszen fontos pénzügyi központ, ami elengedhetetlen a számunkra.

Apu a Tonkin Elektronika tulajdonosa, ezért sok időt tölt távol, folyton a munkán jár az esze, bár igyekszik több időt tölteni velünk, legalábbis ígérgeti.

 Anya (Corinne de Rouvroy Tonkin) tehetséges festő, a művészetnek élt, míg hozzáment apuhoz. Francia gyökereihez ragaszkodik, ezért több időt tölt Párizsban, mint otthon. Gyakran hangoztatja, hogy miattunk mondott le az álmairól, persze szeret bennünket.

 Arabella nevű nővérem az egyetlen, akihez közelebb kerültem. Bella mindig megvédett, az egyik szemét folyton rajtam tartotta, hogy megóvhasson a bajoktól. Hálás vagyok neki ezért, de tizenhat felett már idegesítő. Szerencsére egyetemre jár, így kevesebb ideje marad rám. Bella mindig népszerű volt, ezért próbálok rá hasonlítani.

 Legjobb barátnőim a Collins lányok, Rebecca és Vesta. Szerencsére közel laknak, így át is sétálhatok, ha kedvem támad beszélgetni velük.

 Házunk hatalmas családi ház, kisebb palota, hála anyának. Kedves édesanyám ragaszkodott hozzá, rendes környezetben éljünk, vagyis semmi penthause. Ennek köszönhetően apu általában a saját lakásában tartózkodik, messze tőlünk. Szeretem a házunkat, elég nagy, hogy elbújhassak, ha nem akarok társaságot. Igaz, mióta Bella egyetemre jár, egyedül maradtam Bertával, a házvezetőnőnkkel.

 Egyetlen negatívum, a velünk szemben élő Simpson család. Két lányuk az életünk megkeserítője. Pandora a testvéremmel egyidős, utálják egymást. Valami fiún kaptak össze, aki Bella barátja lett. Pandora bosszúból betette a karkötőjét a nővérem táskájába, majd tolvajnak titulálta. Sophia az osztálytársam, riválisom. Kicsi korunk óta versenyzett velem, mindenben. Kemény ellenfél, legalábbis tanulás terén, szintén kitűnő, mint én.

 Fontos személy még Leopold „Leo” Foster, Bella pasija. Leo Los Angelesből költözött ide. Állítólag ragaszkodó nagynénjétől akart megszabadulni. Fogalmam sincs róla, Bella mit eszik rajta. Elismerem, jól néz ki, de igazi anyámasszony katonája, minimális önállósággal. Amióta a nővéremmel jár, kezdi összeszedni magát, bár a pénzén kívül nincs mire büszkének lennie. Tudom, nem szép, hogy ezt írom, csakhogy ellenszenves figura, szánalomra méltó. Ellentétek vonzzák egymást, rájuk igaz lehet.  Bella vagány, rockos csaj, míg Leo tipikus szépfiú.

 Anthony „Tony” Butler családunk régi ismerőse, nővérem legjobb barátja. Saját zenei stúdiója van, valamint rádióállomással is rendelkezik. Nővérem és Leo szintén itt dolgozik. Van egy közös műsoruk, amiben állandóan veszekednek. A hallgatók imádják, ez az egyik legnépszerűbb adás.

Elégedetten írtam, a naplóm elejét sikerült megtöltenem a legfontosabb információkkal. Ha egyszer híres leszek, kiadhatják, hogy mindenki tudja, ki is vagyok valójában. Gondolataim Tony felé kalandoztak, mint általában. Tizenkét éves korom óta vagyok szerelmes belé. Szerencsétlenségemre ő persze nem is igen beszél velem, ráadásul öt évvel idősebb nálam. Ugyan mit adhatok én neki?

 Nov. 9. szerda, tehetséggondozás

Grace, Rebecca, Anne és én unatkozva bámultunk a semmibe. A tehetséggondozás nálunk nagy nulla, mindenki kedve szerint unatkozhat. Általában ezen az órán írjuk meg a házinkat, de nekem semmi kedvem sincs ehhez.

A semmiből Ian hangja rántott minket vissza.

- Kis Bella, kölcsönadnád az angol házit? Nem volt időm megírni tegnap este.

- Vidd csak. Ian, még valami. Ne hívj Kis Bellának! – kiabáltam rá szerencsétlenre teljes hangerővel, felhívva magamra a figyelmet.

- Nocsak, Kis Bella ki van akadva? Csak nem megint visszautasított a titokzatos Don Juan? – érdeklődött kárörvendve Sophia.

- Nem is tudom kit dobtak tegnap este, és ki volt az, aki ez miatt órákig bömbölt – vágtam vissza elégedetten konstatálva riválisom arckifejezését.

Oké, ez nem volt szép tőlem, de az esti séta alatt meghallottam Sophia sírását. Ha jól értettem James kidobta, mert talált nála érettebb lányt. Sajnáltam miatta, az a James tényleg nagy bunkó volt. Kénytelen voltam kemény lenni, egyrészt mert ez illett Bellához, másrészt Simpson régóta piszkál ezzel. Fogalma sincs róla, kibe vagyok őrülten szerelmes, pedig ismeri Tonyt. Don Juan meg onnan jött, hogy beleolvasott az egyik levelezésembe, ahol az írtam, hogy az én nagy szerelmem Don Juan. Azt a részt már nem látta, hogy filmeket veséztünk ki.

Sophia ügy után türelmetlenül kerestem elő az ipadomat, muszáj volt zenét hallgatnom, mert feltekerték a hangerőt, így tisztán hallhattam Bella és Leo veszekedését élő adásban.

-          Tonkin, nálatok nem ismerik a magánélet kifejezést? – csapott le rám megint Sophia.

-          Ezt én is kérdezhetném tőled. Mindennap beszámolót hallhatunk tőled az esti programjaidról.

Dühösen kaptam elő a Büszkeség és balítéletet, az egyik kedvenc könyvemet. Mérgesen értettem egyet Simpsonnal, Bella túlzásba viszi. Ki a frászt érdekel, éppen miben nem értenek egyet? Engem nem. Fogalmam sincs, milyen defektes emberek vannak, akik ezekben lelik a szórakozást. Mintha nem lenne elég valóságshow, meg más szennyműsor, amivel a népet lehet butítani. Erre szokta Anne mondani, túlságosan a szívemre veszem a dolgokat. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de én nem örülnék neki, ha az ötéves lányom azt figyelné, hogyan esik egymásnak kettő, ne add Isten több ember.

-          Ana, már megint írogatsz, ahelyett, hogy velünk beszélnél – szidott le Grace.

-          Te is tudod, most kifakadna az erkölcsi válság miatt – nevetett fel Rebecca, túl jól ismer.

-          Igazam van. Te is gyakran panaszkodsz, milyen ostoba, modortalan pasik vannak. Régen minden más volt. Ha leejtetted a zsebkendődet, akkor felvették, udvariasan átadták. Manapság még rá is taposnának, csak akkor lennének hajlandóak lehajolni érte, ha pénz lenne – fakadtam ki.

-          Ebben igazad van – értett velem egyet az időközben visszatért Vesta, fancsali képpel bólogatva.

-          Gondoljatok bele, régen szerelmes leveleket fogalmaztak meg, most meg kidobnak valamit az üzenő falra. Nem valami hosszú, gondosan megfogalmazott vallomást, hanem csak odavakkantott ostobaságot rövidítve, ismeretlen jelekkel helyettesítve, amit órák alatt tudsz csak dekódolni. Mikor ment utoljára oda hozzátok valaki, hogy randira hívjon? Normálisan. Tarthattok régimódinak, de én igényes vagyok. Komolyan a mai tizenévesek igen gyerekesek.

-          Ana, ne várj tőlük mást.

-          Igaz, könnyű nekik, mert a mai lányok azt hiszik, ha nem ugranak az első szóra, akkor dobják őket. Ha nem fekszel le vele, akkor prűd vagy stb. Ez alá még adják a lovat a különböző műsorok. Tegnap olvastam az egyik online magazinban, hogy teljesen elfogadott néhány egyéjszakás kalandba keveredni, sőt jót is tesz az önbizalomnak. Most komolyan, attól leszek bátrabb, ha lefekszem az első idiótával, akit meglátok? Inkább valami betegséget lehet összeszedni, esetleg egyéb következménye lehet a kis „önbizalom növelésnek”. Mi történik velünk? Komolyan nincs igény érzelmekre?  Egyikőtök sem akarja, hogy kedves szavakkal invitáljanak találkára, esetleg végighallgatni, miket szeretnek bennetek? Nem lenne szép, ha rendesen felöltözve, virággal várnának rátok? Diszkó helyett elvinnének valami szép helyre, ahol nem kell minden pillanatban egymást faló embereket kerülgetni, meg beleüvölteni a másik fülébe. Szerintem ez nem nagy kívánság. Ennek kéne az elfogadottnak lennie.

Legnagyobb döbbenetemre Miss. Milan megtapsolt Mrs. Rimaldival egyetemben.

-          Ana, szeretném, ha cikket írnál az előbb elhangzottak alapján. Elküldeném néhány magazinnak. Az iskolaújságban meg fog jelenni – lelkendezett Mrs. Rimaldi.

Percekkel később még midig döbbenten bámultam barátnőimre, akik persze láthatóan örültek a lehetőségnek.

-          Ana, ez csodálatos. Mrs. Rimaldi sok befolyásos embert ismer, akár újságírót csinálhat belőled. Te is szerepelhetnél, saját műsorral. Ana megmondja az őszintét, lehetne ez a címe. Tony biztosan megengedné – élénkült fel Anne, mit sem sejtve unokatestvére iránt érzett szerelmemről.

-          Szerintem ez rossz ötlet. Ha ebben is a nővéredet követnéd, soha nem mosnád le magadról a Kis Bella gúnynevet.

Vesta mindig is ellenezte a nővérem utánzását. Ő volt az egyetlen, aki tudott Tonyról, bár sohasem említette.

Végül csak vállat vontam, majd sietve elhagytam a termet, mielőtt Sophia ismét rázendít.

Időközben a telefonom is jelzett, valaki üzenetet küldött.

SMS: Órák után gyere be a székházba, beszélnünk kell.

Csodás, Bellára rájött az anyáskodhatnék.

Kedvetlenül intettem búcsút barátnőimnek, majd taxit kerestem. A székház a város szívében található, jó messze tőlünk. Reméltem összefuthatok szívem választottjával.

Nov. 9. 23:49, saját ágy

Ezt nem hiszem el! Drágalátos nővérem teljesen leégetett.

Az egész azzal kezdődött, hogy kihallgatást tartott a jegyeimről, valamint az iskolai dolgaimról. Szerencsére Tony és Leo a legjobbkor jöttek be, így nem kellet végighallgatnom a tanulási technikákról szóló kiselőadást. Néha még abba is beleszól, hogyan fogom a tollat.

Épp indulni készültem, mikor Bella egyetlen mondattal megállításra kényszerített.

-          Jártam a rendelőben, Dr. Weston odaadta a gyógyszeredet.

Egy laza mozdulattal az asztalra dobta a fertőzésre felírt kenőcsöt. Mondanom sem kell rögtön vérvörös lett az arcom. Szinte éreztem magamon Tony átható tekintetét, amint felkaptam az asztalról és besüllyesztettem a táskámba. Fénysebességgel hagytam el a stúdiót, nem törődve Bellával.

Miket gondolhatnak rólam? Nem kezdhettem el magyarázni, hogy a pláza mosdója nincs rendesen fertőtlenítve, én meg sikeresen elkaptam egy fertőzést.

Este persze benézett hozzám.

-          Ana, mi a baj? Egész délután kerültél, a stúdióból is elrohantál.

-          Mond, normális vagy? Hogy voltál képes ilyen kellemetlenségnek kitenni? Miért nem tudtad csak átadni a kenőcsöt, mikor ketten voltunk? Tiszta égés.

-          Ebből csinálsz ekkora ügyet? Leo a családhoz tartozik – legyintett egyszerűen, mintha csak az időjárásról tárgyalnánk.

-          A pasid el volt foglalva a hajával, de Tony az egészet végignézte. Hogy hozhattál ilyen helyzetbe?

-          Miért érdekel, mit látott Tony? Nem is törődik ilyen dolgokkal.

-          Az a probléma, hogy összekeversz magaddal. Én ismerem a magánélet fogalmát, nem tárom a világ elé a problémáimat. Lehet, hogy téged nem zavar, hányan tudnak az esti kis puszikról, de engem ez idegesít. Vannak dolgok, amik csak rám tartoznak. Most mit gondolhat rólam? Biztos azt feltételezi róla, egy céda vagyok, aki mindenkivel összefekszik válogatás nélkül. Nekem van tartásom.

-          Túlreagálod. Miért hinné ezt? Mint mondtam nem törődik veled.

Szerintem Bella fel sem fogta, mit mondott. A gondolat, hogy Tony tejesen közömbös, még jobban fájt, mint az, ribancnak tart.

-          Kifelé! Hagyd el a szobámat! Most! – Kiabáltam teljesen kikelve magamból, még dobbantottam is egyet, nyomatékot adva szavaimnak.

Bella nyilván tudta, ilyenkor lehetetlenség velem értelmesen beszélni, ezért szó nélkül távozott.    

Mivel semmire sem voltam képes, maximumra tekertem a hangerőt a hifin, és sírva terültem el az ágyon.

November 10. testnevelés

Az egész napom rosszul indult. Reggel korán bejöttem, hogy elkerüljem a testvéremet, mire otthagytam a narancslevemet, ami nélkül képtelen vagyok koncentrálni.

Geometrián Sophia a körmét lakkozta, a büdösség egész végig szúrta az orrom, amíg meg nem untam. Hirtelen mozdulattal dobtam az asztalára az előző tesztet, mire a körömlakk felborult, beterítve az egész füzetet. Sophia visítva ugrott fel.

-          Te ostoba, ügyetlen liba! Nézd meg, mit csináltál!

-          Talán nem az órán kéne lakkoznod a körmeidet – vágtam rá, remélve, megúszhatom ezt a kis incidenst.

Mr. Colbert egyből ott termett, robbanás közeli állapotban méregetve minket.

-          Mégis, mi folyik itt?

-          Anabelle szándékosan meglökte az asztalomat. A füzetem használhatatlan lett.

-          Elnézést, Mr. Colbert. A tesztet adtam tovább, de Sophia feltartotta munkamenetet. Nem vettem észre a lakkot.

-          Miss. Simpson, ez egy iskola, nem pedig szépségszalon. A körmei pingálása helyett foglalkozna a tanulással, akkor talán sikerülne elfogadható eredményt felmutatni. Hogy képzeli ezt? Legszívesebben azonnal kitiltanám az óráról, akkor rendet tanulna – ordított magából kikelve.

Mindketten beírást kaptunk, én az óra zavarásáért. Fogalmam sincs Sophiának, mit írt, de sokáig tartott. Csengetéskor azonnal elrohant, még házit sem adott fel. Sőt! Annyira felhúzta magát, hogy meg sem állt az igazgatóig. Sophiát behívatták, ahol alapos fejmosásban volt része. Mindezt Anne mesélte, aki az iskolaújság szerkesztője, és véletlenül akkor ment aláíratni néhány fontos papírt. Állítólag harminc oldalas beadandóval kell kiengesztelnie a tanárt.

Mr. Colbert mindig is ilyen volt. Akik jók voltak, a megtűrt kategóriába tartoztak. A kiemelkedőek, emberi lénynek voltak titulálva. Itt meg is állt a fokozat. Legrosszabbul azok jártak, akiknek nehezen ment. Egyenesen kínozta őket, élvezettel figyelte, hogyan szenvednek a táblánál. Az óráján tilos volt minden, amivel zavartuk volna. Még köhögni sem szabad, mert azzal negatív véleményt nyilvánítunk az imádott tárgyról.

Szegény Grace tavaly véletlenül leverte a mobilját, mikor a vonalzójáért nyúlt, mire Mr. Colbert vérszemet kapott. Több mint ötven plusz feladatot kellett megoldania másnapra, alig bírtuk végigszenvedni. Azóta Grace próbál láthatatlan lenni.

Nekem is csak azért ad ötöst, mert minden szorgalmit megírok, versenyeken veszek részt.

Mázlim van, Miss. Mao jött be órát tartani, mert a testneveléstanárnak sürgősen el kellett utaznia. Az orvos írt felmentést, de Mr. Gaspar nem szokta ezeket elfogadni. Kificamodott bokával is végig kellet szenvednem a talajtornát, mivel nem törésről volt szó. Remélem jó sokáig lesz távol.

Kissé megnyugodtam, de még mindig szégyellem a tegnapit. Bárcsak láthatnám Tonyt, mindent elmondanék neki, bár ehhez túl gyáva vagyok.

Miss. Mao érdeklődést mutat irántam, főként a terveimről faggat. Hamarosan Bellára terelődik a szó, mint minden alkalommal.

-          Egyszerűen odavagyok a műsoráért. Fiatal és tehetséges, sokra viheti.

-          Köszönöm a nevében is.

-          Látod, sok sikeres ember kerül ki innen. Vegyük csak Anthony Buthler esetét. Huszonegy éves, és az övé a világ. Köztünk szólva, cseppet sem csodálkozom rajta. Régen is ilyen érzéke volt az üzlethez.

-          Tényleg?

Kissé meglepett, nem gondoltam, ennyire ismeri.

-          Látom a megrökönyödést az arcodon. Tony alattam járt két évfolyammal, de együtt dolgoztunk a diáktanácsban. Hihetetlen? Számomra is az.

Döbbentem bámultam a tanárnő után. Komolyan huszonhárom éves, többnek tűnik. Nem árt jóban lenni vele, segíthet nekem felfedezni Tony életét. Mindent tudni akarok róla.  

Nov. 12. saját szobám

Ma este buliba megyünk a lányokkal, Bella jóvoltából. Az egyetem elég sok összejövetelt szervez, karszalaggal bárki bemehet. Szerencsémre sikerült kicsikarnom testvéremtől néhányat, még mindig rosszul érezte magát a kis incidensüktől. Persze itt őrködik most felettünk, Leo csak később veszi fel, addig engem izzaszt.

-          Fel nem foghatom, miért akartok egyetemi bulikon részt venni. Az iskola nem szervez programokat?

-          Bella, már megmondtam neked, ez az iskolai hierarchia szempontjából elengedhetetlen. Neked igazán kellene tudnod. Sophia is ott lesz, biztosan megint felszed valamilyen sztárfiút.

-          Ha azt tervezed, hogy összejössz valamelyikkel, előre közlöm, nincs rá lehetőség. Mindenki tudja, a húgom vagy, ennek megfelelően bánnak majd veled.

-          Köszönöm a törődést, de nincs rá szükség. Nem a pasin van a hangsúly, hanem az ottléten. Egyébként sincs kedvem kanos idiótákkal összemelegedni.

Ingerülten csaptam az asztalra a hajkefémet, Bella felhúzott. Remélem Tony fejét elfelejtette teletömni ezekkel a marhaságokkal, különben még ennél is nehezebb helyzetbe kerülök. Leo korábban érkezett, legalább nyugodtan készülődhettem.

Fél nyolc előtt érkeztek meg Collinsék, idegesen. Vesta persze egyből elővett.

-          Mi a fene van rajtad? – förmedt rám.

-          Ruha. Hülyén áll?

-          Dehogy – nyugtatgatott Becky, szúrós pillantást vetett nővérére.

-          Megint úgy nézel ki, mint Bella. Te Ananbell Tonkin vagy, egyedi és megismételhetetlen. Mindenki önmagadért szeret, és ezért is imádjon. A nővéred pótlékaként soha nem lesz a tied, amit akarsz – kiabált rám teljes hangerővel, féltem az utcán is meghallják.

Talán igaza van, de Tony még sosem érdeklődött irántam, Bella viszont a legjobb barátja. Miért ne lehetnék én is olyan, mint ő?

Mindegy. A ruhám marad, holnap írok.

Ana Tonkin - Teenage love szereplők

Geneviéve Annabelle "Ana" Tonkin

Kor: 16

A törénet főszereplője. Középiskolás lány, nagy szerelemmel és álommal. Nővérét másolja, minden téren rá akar hasonlítani, ezért is hívják Kis Bellenek.

Arabella „Bella” Tonkin

Kor: 19

Egyetemista lány, Ana testvére. A Szívatlak műsor egyik résztvevője, amit barátjával találtak ki. Legjobb barátja Tony Butler, egyben főnöke is. A vad külső érző belsőt takar.

Anthony „Tony” Butler

Kor: 21

Utolsó évét végzi az egyetemen, ahová Bella is jár. Saját rádiója van, ami a népszerű Szívatlak műsort sugározza. Gazdag, egyedül él. Bár titkolja, sokat törődik a számára fontos emberekkel. 

Leopold „Leo” Foster

Kor: 19

Nagynénje által elkényeztetett fiú, 17 évesen költözött San Franciscóba. Bellával hamar egymásba szerettek, de eléggé különböznek. Leo nem rejti véka alá anyai helyzetét, igazi aranyifjú. Tonynak dolgozik, a Szívatlak másik szereplője. 

Barátok: Vesta Collins, Rebecca Collins, Anne Taylor, Ian Carter, Waldo Dixon

Ellenség: Sophia Simpson, Pandora Simpson

Ana Tonkin - Teenage love

Új történettel jelentkezem, Ana Tonkin - Teenage love kisregénnyel.
A történet Annabelle életéről, leginkább az elérhetetlen álmáról, Tonyról szól. Naplóbejegyzéseiben feltárja érzéseit, élete alakulását, valamint kusza emberi kapcsolatait.

My little bride 4. fejezet

  Isabella Wilkes ábrándozva sóhajtott fel a gyönyörű menyasszonyi ruhákat látván. Szinte ujjai között érezte a selyem bársonyos anyagát. Lelkesen nézett körül, de egyben valami szomorúság is átjárta. Örült, hogy legjobb barátnője férjhez megy, mert biztos volt benne, Scott boldoggá teszi őt. Meg kellett vallania, egyben féltékeny is, hisz míg Kate hamarosan asszony lesz, addig neki még barátja sincs. Búját pár korty pezsgővel öblítette le, amit az eladó oly kedvesen kínált.

 Kate bosszankodva válogatott a portfóliók között, egyik sem nyerte el igazán tetszését. Semmi kedvet nem érzett a vásárláshoz, egyáltalán a szervezés is csak nyűg volt neki, de legalább ezt ő csinálhatja. Barátnője ezzel szemben érdeklődve forgolódott a minták és a kész modellek között.

-          Sikerült választani? – érdeklődött az eladó mézes-mázas hangon, amitől Kate teljesen kiakadt.

-          Még nem – igyekezett visszafogni kitörni készülő mérgét.

-          Csodálatosak. Láttad azt a selyemruhát? Az a masni rajta igazán aranyos. Hogy haladsz?

-          Rosszul. Ezek a ruhák szépek, de túl habosak, vagy egyszerűek. Szeretnék valami olyasmit, ami egyszerre elegáns, és túlélem benne az estét.

-          Szabad mutatnom önnek a legújabb darabot? – lépett hozzájuk a tulajdonos hölgy. – Azt hiszem, ezzel elégedett lenne.

-          Persze.

A két lány érdeklődve követte a nőt, aki egy eldugott helyiségbe vezette őket.

Kate lélegzete elállt, amint megpillantotta a ruhát.

-          Gyönyörű, pont ilyet szeretnék.

Óvatosan körbejárta, végigsimította az anyagot.

-          Kate, biztos vagy benne? – Isabella hitetlenkedve figyelte barátnőjét, aki lenyűgözve állt a bábu előtt.

-          Igen, ez lesz. Lehet, hogy furcsának találod, de mindig is ilyenre vágytam.

-          A próba után azonnal munkához látunk. Mikor szállítsuk? – tudakozódott a hölgy.

-          Szeretném, ha legkésőbb holnaputánra kész lenne. Nos, azt hiszem az első dolog meg is van – mosolygott Kate az előtte állókra.

Scott fáradtan dőlt hátra lakosztálya magányában. Túl volt két nehéz tárgyaláson, teljesen leszívta az energiáit a végeláthatatlan veszekedések, melyet végig kellett hallgatnia az ülésen. Kikapcsolódásképpen whiskyt iszogatott, de ennél többre képtelen volt. A lift felért a legfelső emeletre, látogatója érkezett.

-          Öregem, mit csinálsz itt magányosan? – nézett körbe hitetlenül Jeremy Benner.

-          Kell egy kis lazítás. Kérsz te is? – állt fel, hogy töltsön, de barátja leintette.

-          Hol vannak a lányok? Azt hittem, Jessicát itt találom. Olyan jól megvagytok.

-          Hmpf. Lehet, bár kissé sok belőle.

-          Ugyan, neked soha sincs eleged a nőkből – nevetett barátjára, mire ő is megeresztetett egy vigyort.

-          Talán az eljegyzés miatt. Tegnap történt egy kis kellemetlenség.

-          Feszültnek tűnsz, nagydolog lehetett az a kis kellemetlenség.

-          Kate váratlanul felbukkant, hogy az esküvőről tájékoztasson. Jessica pont nálam volt, de sikerült elrejtenem a szobában. Az a lány mégis észrevette az elejtett melltartót, egyenesen az arcomba vágta. Elárulnád, mi olyan mulatságos? – kérdezte, miután barátjából kitört a megállíthatatlan nevetés.

-          Barátom, szerencsés vagy, amiért olyan feleséget kapsz, aki szemmel és tettekkel láthatóan odavan érted.

-          Mégis mit zagyválsz itt össze? – nézett rá összeszűkült szemekkel Scott.

-          Csak egy féltékeny lány tesz ilyet – jelentette ki komolyan Jeremy. – A helyedben inkább megbecsülném, elvégre ellenkezője is megeshetett volna.

-          Még kislány.

-          Ha az lenne, akkor nem kéne levenned. Rendben, elismerem, a felnőtt nőtől messze áll, de figyelned kellene a változást. Olyan, mint egy fiatal rózsabimbó. Ha nem öntözöd, akkor elhervad, mielőtt kinyílt volna.

-          Ez a hasonlat igazán gusztustalan, ugye tudod. Mellesleg, miért jöttél?

-          Zavarlak – húzta fel a szemöldökét a nemtetszés jeleként.

-          Igen, készülnöm kell a délutáni megjelenésre a Hamilton villában.

Kate nagyot sóhajtva ellenőrizte a sminkjét még egyszer, mielőtt csatlakozott volna családjához. Ma este fogadás lesz, először mutatkozik menyasszonyként. Félve pillantott az előtte lévő hatalmas tükörbe, ahonnan saját, ideges tükörképe mosolygott vissza.

Fél nyolc, ideje indulni.

Brian udvariasan társalgott leendő apósával, mikor megpillantotta a lépcsőn közeledő lányt. Hosszú krémszínű ruhát viselt, szolid dekoltázzsal. Értékes ékszerei szépen kiemelték a lány bőrét. Az egyetlen feltűnő a hatalmas eljegyzési gyűrű volt, amit a férfitól kapott. Scott udvariasan nyújtotta karját, miközben végigmérte a lányt. Annyira más volt, mégis ő. Csendesen múltak a percek a limuzinban, a lány feltűnően hallgatagon ült.

-          Ideges vagy? – érdeklődött, mire menyasszonya ránézett, egyenesen a szemébe.

-          Nem.

-          Szótlan vagy, ez nem jellemző rád. Történt valami? Vagy haragszol rám? – faggatta a lányt, de ő ellenállt.

-          Nem hinném, hogy beszélgetnünk kellene.

-          Tessék? – Scott hangja keményen csattant.

-          Azt mondtam, mellőzük a kínos, erőltetett társalgást – felelte halkan, majd figyelmét az útra fordította.

-          Szóval játszod a sértődött kisasszonyt. – A férfi gúnyos hangjára a lány megfeszült, de úgy döntött nem hagyja magát.

-          Egyszerűen nem látom értelmét a csevegésnek, nincs közös témánk. Ha szeretnél, meghallgatlak.

Scott mérgesen, válasz nélkül hagyta menyasszonyát, belül azonban fortyogott. Még hogy nincs közös témájuk! Hiszen pár napon belül megesküsznek, nem élhetnek egymás mellett csendben.

Kate érezte vőlegényéből áradó feszültséget, ennek ellenére konokul hallgatott. Bár nevetségesnek tartotta az érzékeny kisasszonyt játszani, egyszerűen nem tehetett mást. A férfi megsértette, beletaposott a becsületébe azzal, hogy egy másik nővel szórakozott, ráadásul publikusan. Legalább valami eldugott helyen csalta volna meg, nem a hoteljében. Holnap tele lesz az összes lap pletykarovata ezzel. Szégyen. Hogy járhatna így emelt fővel? A mai estének tökéletesnek kell lennie, különben nekimegy az első oszlopnak.

A menyasszony legközelebb a bálteremben tért magához. Észre sem vette, máris a hiénák közé vetetették. Vőlegényébe karolva fogadta a jókívánságokat, gratulációkat. A legtöbb üres fecsegés volt, esetleg fenyegetés, de egészen jól tudta kezelni. Úgy érezte, amíg Scott mellette áll, addig meg tud birkózni bármilyen akadállyal.

Scott aggódva pillantott a lányra, mikor erősebben kapaszkodott karjába. Még fiatal az ilyen feladatokhoz, sok nő húszévesen sem képes megfelelően kezelni az ilyen helyzetet. A legtöbb férfi élvezettel mérte végig a lányt, mint az árut a piacon. Kate a lehető legvisszafogottabb ruhát viselte, de szépségét ez csak jobban kiemelte. Előtérbe került gyönyörű szeme, bájos arca. A legtöbb nő a teremben az alakjával hódított, de a lánynak sikerült felhívnia a figyelmet magára természetes szépségével.

Kate unatkozva kortyolta pezsgőjét az asztaluknál. Lefutotta a szokásos udvariassági köröket, Scott bemutatta néhány üzleti ismerősének, akiknek nejeikkel is kellett pár mondatot váltani. Feje zúgott a sok adattól, amit a férfi igyekezett belesulykolni. Kit kell komolyan venni, kire kell figyelni, esetleg figyelmen kívül hagyni. Tánc közben is tanácsokat adott.

Isabella mosolyogva foglalt helyet legjobb barátnője mellett. Egyszerűen büszke volt a lányra, amiért ennyire felnőttesen viselte a megpróbáltatásokat.

-          Mi a baj? Kissé elszontyolodtál – hívta fel figyelmét az arckifejezésére a Wilkes lány.

-          Fáradt vagyok. Szeretnék hazamenni, lazító fürdőt venni és aludni.

-          Ne haragudj rám ezért, de olyan édesek voltatok, ahogy beszélgettetek tánc közben. Mint két szerelmes fiatal, akik édes dolgokat suttognak egymás fülébe.

-          Ha a taktikai megbeszélést édesnek találod, akkor üzletember leszel – legyintett kelletlenül a lány.

-          Útmutatást adott?

-          Nem, parancsolgatott, mint mindig. Azt hiszi, magamtól hülyeségeket tennék. Gondolom, a következő befektetéséhez akar felhasználni, ezért tágítja az agyamat a felesleges adatokkal – nézett bosszúsan a férfigyülekezetre, ahol vőlegénye udvariasan hallgatta az újonnan megismert ingatlanfejlesztőt.

-          Ismerd el, imponál neked az effajta törődéssel. Simán lepasszolhatott volna, ehelyett foglalkozik a jövőtökkel. Neked sem mindegy, hogyan emlékeznek az első hivatalos megjelenésetekről.

-          Isabella, ha ennyire teszik a helyzet, menj hozzá.

-          Most dühös vagy rám? – kérdezett rá meglepetten a barátnője.

-          Egyedül a szavaidból áradó féltékenység zavar. Miért nem ismerkedsz, erre valók ezek az összejövetelek.

-          Kicsit tényleg irigy vagyok rád. Az öledbe hullott minden, és nem tudsz neki örülni.

-          Valóban a kényszerházasság minden lány álma. Mellesleg még mindig nem mesélted el, mi történt Benner és közted.

-          Jeremy hazakísért.

-          Szóval Jeremy. Ki vele, mit titkolsz? – faggatta türelmetlenül a lányt.

-          Semmi sem történt, sajnos – sóhajtotta fájdalmasan Isabella, mintha egyenesen fájna a tudat, amiért nem támadta le akkor.

-          Nos, elbűvölő lovagod az asztalunk felé tart – állapította meg Kate, majd udvariasan a férfira mosolygott.

-          Szép estét a hölgyeknek – köszöntötte őket színpadiasan Jeremy.

-          Régen találkoztunk – jegyezte meg a Hamilton-lány, Isabella ezzel szemben csak elpirult. – Minek köszönhetjük a látogatásodat?

-          Gondoltam, illik köszönnöm két ilyen bájos hölgynek. Isabella megtisztelnél a következő tánccal?

-          Természetesen – nyújtotta a karját a lány.

Kate kissé irigykedve bámulta a táncolókat. Barátnője ragyogott a boldogságtól, amiért sikerült egy ilyen jó partit kifognia. Ez egyben aggodalommal töltötte le, elvégre a lány képes volt egyből a fellegekben repkedni, észre sem véve a problémákat.

-          Látom, barátnőd felkeltette Jeremy figyelmét – szólalt meg a háta mögött Brian.

-          A frászt hoztad rám – jelentette ki Kate.

-          Látom még mindig harapós kedvedben vagy – állapította meg, miközben pezsgőt töltött mindkettőjüknek.

-          Igazából jól vagyok. Hogy ment a megbeszélés? Sikerült valami zsíros üzletet kötnöd?

-          Csak ismerkedtem. Nem tervezek új projektet, amíg a mostani el nem készül. Mióta érdekel az üzleti élet?

-          Nem lényeges. Meddig kell itt maradnunk? Fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni.

-          Ezt vegyem felhívásnak? – érdeklődött Scott a szokásos csábító mély hangján.

-          Nem. Ez parancs arra, hogy vigyél haza – szólt rá dühösen a lány.

-          - Jó, mehetünk – adta meg magát a férfi az erőszakos menyasszonynak.

A kocsiban ismét kellemetlen csend telepedett rájuk, ez már a lányt is zavarta. Végül Kate törte meg a nyomasztó némaságot.

- Kérdezek valamit, de ne értsd félre. Ha felhívás lett volna, akkor velem maradsz éjszakára? – bukott ki a lányból váratlanul.

- Hogyan? Te még kislány vagy ehhez. Mellesleg nem akarok olyasmit rád kényszeríteni, amire nem állsz még készen – adta meg a választ az elhadart kérdésre.

- Honnan veszed ezt?

- Tudom. A hozzád hasonló fiatal lányoknak romantikus elképzelései vannak a férfiakról és az ideális első alkalomról, de ilyen egyszerűen nem létezik.

- Arra még nem gondoltál, már nincs rá szükségem? - nézett rá kihívóan a lány várva válaszát.

Scott meghökkenve bámult a lányra, aki egyértelműen utalt rá, már túlesett az első alkalmon. Hosszasan mustrálta menyasszonyát, közben valami furcsa érzés töltötte el, talán féltékenység. „Nem, csak meglepett, ennyi. Azt hittem még érintetlen.”

Kathleen zavartan fordította el tekintetét a férfiról, attól félt rájött a hazugságra. Eredetileg meg akarta döbbenteni, de mintha túllőtt volna a célon. A férfi szemei elsötétültek, haragosan méregették. Kate félve simult a limuzin ajtajának, mielőbb szabadulni akart a kényelmetlen helyzetből. A kínos helyzetből Scott telefonjának csörgése mentette meg.

A férfi kelletlenül válaszolgatott a partnerének, a lány közben azért imádkozott, hogy hazaérjen, mielőtt leteszi.

Percekkel később a sofőr lefékezett, Kate megkönnyebbülten szállt ki a limuzinból, hogy bemenekülhessen a biztonságot nyújtó szobájába.

A férfinak elköszönnie sem volt ideje, menyasszonya kereket oldott, mielőtt visszatarthatta volna.

Scott semmi kedvet nem érzett a partihoz a fülébe jutott információktól. Úgy gondolta mára elég volt a mulatozásból, szüksége van a pihenésre.

A lakosztályában rosszkedvűen iszogatta a szokásos whiskyt, ingerülten gondolva a limuzinos esetekre. Döntött. Mint leendő férjnek joga van tudni róla, mit csinál a lány, kikkel találkozik, hova jár esténként. Sietve tárcsázta a magánnyomozója számát, megbeszélte a találkozót. Természetesen szükség van a teljes diszkrécióra, elvégre az indulatos menyasszony helyben ledöfné, ha rájönne. Kissé felvidulva töltött magának még egy italt, mikor a lift felöl magas sarkú kopogása hallatszott. Az ajtónál a szőke Jessica állt, vörös koktélruhában, csábító testtartással és mosollyal.

Scott végigmérte a lányt, de Jessica megelőzte a beszéddel.

-          Meg sem kínálsz egy itallal? Úgy látom, kezdesz elfelejteni, ma este rám sem néztél, fel sem kértél.

-          A menyasszonyommal érkeztem, udvariatlanság lett volna tőlem, ha más nőkkel szórakozok.

-          Nem szemrehányásként mondtam, csak megállapítottam az igazságot. Nos, megkínálsz akkor?

-          Az eszedbe sem jut, társaságom van? – érdeklődött, mire a nő egy ravasz mosolyt engedett meg magának.

-          Ismerlek, ha nő lenne nálad, akkor a lepedő felett izzadnátok, a barátod meg a fogadáson maradt.

-          Igazad van – eresztett meg egy sármos fintort a férfi, majd átnyújtotta a lánynak az italt. – Most, hogy ezt megállapítottad, elmondhatnád, mit is akarsz.

-          Nos, beszéljenek a tettek a szavak helyett.

Jessica kioldotta a koktélruhát, ami puhán a földre esett. Scott követte szemével az anyag mozgását, élvezettel szívta magába a tökéletes test látványát. Kétségtelenül megtalálta a ma esti program legkellemesebb részét.

Isabella Wilkes az a fajta lány volt, aki szeretett a háttérben maradni, megfigyelni. Ma este mégis rá szegeződött a legtöbb szem, hisz külön élvezhette Jeremy Benner kitüntetett figyelmét. Bár a férfi több nővel is táncolt, csak hozzá tért vissza. A lány pirulva fogadta férfi apró gesztusait, imponált neki az effajta figyelem. Az este nagy részét együtt töltötték, észre sem vette Kate eltűnését. Ennek ellenére valami folyamatosan motoszkált benne, mintha túl szép lenne az egész.

Lassan hajnalodott, mikor a lány a poharára pillantott, melyben különös színben pompázott a pezsgő. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha vérvörös lenne. „Vér, ami fájdalommal jár. Nénikém szerint ez a közelgő tragédiára figyelmeztet.” Sietve terelte gondolatait esti hódolója felé, mielőtt baj lenne.

Jeremy magában elégedetten nézett végig az összegyűlt tömegen, főleg a csinosabb hölgyeken. Az este eddigi része jól ment, ideje volt megkoronázni a sikert. Elnézést kért beszélgető partnereitől – apja üzlettársaitól – útja a bárpultnál ülő szőke lányhoz vezetett.

-          Rossz látni, hogy ilyen csodálatos hölgy magányosan üldögél – szólt Isabellához, mire a lány kissé sértett hangnemben válaszolt.

-          Az egyedül nem jelenti a magányosat. Unom az üzleti tárgyalásokat, a pletykákat, ezért is jöttem ide, bár távozni készülök – állt fel méltóságteljesen, de a férfi elkapta a karját.

-          Ez esetben szívesen hazakísérlek.

-          Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel – hárította el a felajánlást.

-          A szüleid még maradnak. Miért vinnéd el a kocsit, lehet, nekik is szükségük lesz rá.

-          Már nem szórakoztatnak? – érdeklődött a lány kedvesen.

-          Holnap tárgyalásom lesz, szeretnék időben elkészülni. Mehetünk? – nyújtotta karját a lánynak, aki kénytelen volt elfogadni, mert a teremben feltűnést keltettek.

A kocsiban Isabella kényelmetlenül feszengett férfi mellett, legszívesebben szólt volna a sofőrnek, álljon meg. Ennek hiányában kénytelen volt udvariasan beszélgetni utastársával.

Megkönnyebbülten köszönt el végül azzal a szent elhatározással, rendesen utánajár hódolójának.

Jeremy elégedetten töltött magának ez italt, gondolatai az este körül forogtak. Legnagyobb meglepetésére Scott várt rá a dolgozószobában, bár Jeremy tisztában volt vele, barátja semmit sem aludt, arca mégis sima volt.

-          Drága barátom, micsoda meglepetés, örülök, hogy megtisztelsz látogatásoddal – nyújtott kezet a férfinak, amit a másik nevetve fogadott el.

-          Köszönöm. Azon tanakodtam, mit csinálhatsz, hisz itt képtelenség volt téged elérni.

-          Hazakísértem Isabellát – magyarázta a lehető legnagyobb nyugalommal a férfi.

-          Történt valami? – kérdezett rá egyenesen, hisz ismerte barátját, minden csinos nőneműre ráhajtott.

-          Nem. Egyszerűen kötelességemnek éreztem gondoskodni róla.

-          Barátom, biztos vagy ebben? Nincsenek egyéb szándékaid? – faggatta idegesen Jeremyt az aggódó Scott.

-          Isabella kedves lány, nyugodt, hidegfejű, okos. Minden megvan benne, amire szükségem van, talán ezért töltök vele ennyi időt. Huszonöt éves vagyok, de még egy normális kapcsolattal sem büszkélkedhetek. Neked ott volt Serena és Annabella.

-          Láthattad, mi lett a vége – jegyezte meg fagyosan Scott.

-          Tudom. Ennek ellenére akkor is ott van ez közöttünk.

-          Ezért játszod el a tökéletes úriembert? – informálódott gúnyosan, bár legbelül megszólalt a vészharang.

-          Én mindig úriember vagyok. Megsértettél – nézett rá tettetett haraggal. – Nézd, teljesen megfelelő lány, minden tekintetben. Jól nevelt, gazdag, felső családból származik, botránymentes. Manapság kevés az ilyen lány, hamar ki kell fogni és megtartani.

-          Jó horgászást!

-          Ha már itt tartunk, neked is van miről beszámolnod, például, hova tűntél este? Elég korán leléptetek, többen megjegyezték.

-          Hazavittem a tüskés rózsaszálat, mielőtt tovább szúrt volna – morgott tehetetlenül Scott.

-          Szóval veszekedtetek – állapította meg a vitathatatlan tényt.

-          Éles, tüskés nyelve van, az már biztos. Hogy fogom elviselni? – jajdult fel Scott.

-          Olyan vagy, mint egy öregasszony. Mellesleg, ha kiabál, hallgattasd el.

-          Mégis, hogyan? Vágjam képen?

-          Ugyan, vannak erre finomabb, élvezetesebb módszerek. Nagyfiú vagy, meg tudod oldani. Most pedig, jó éjt, holnap kemény napom lesz – köszönt el barátjától Jeremy.

Scott hitetlenkedve nézett legjobb barátjára, aki képtelen ötletekkel kínozza. „Habár, talán jól sülne el.”