Sorskerék - 5. fejezet

 Kétségek

Robin unatkozva nézett körül az üres teremben, ahol rajta kívül az igazgatónő tartózkodott. Mint a diáktanács vezetőjének, kötelessége volt havonta jelenteni az aktuális helyzetekről. Bosszúsan rendezgette gondolatait, tudván, vigyáznia kell a megnyilvánulásával. Ha össze-vissza fecseg, az feltűnne az igazgatónőnek, nehezen magyarázná ki magát.  Jelenleg a hercegek érkezése volt a téma.

-          Miss. Lemmer, biztos benne, hogy nem akadályozzák önöket? Szeretném, ha a tanév botránymenetesen zárulna.

-          Eddig minden évben kitűnő eredményeket produkáltunk – próbált udvariasan válaszolni, bár szíve szerint elfutott volna.

-          Ne feledje, a St. Paul diákjait. Őszinte leszek, én elleneztem az összevonást. Mindig is külön volt a két iskola, ez a rendszer vált be.

-          Elnézést, néha szükség van az újításokra. Természetesen én is mérges voltam, de végiggondolva az egészet, lehet, jól sül el. Igyekezni fogunk, hogy ne hozzunk szégyent az iskolánkra – jelentette ki határozottan.

-          Rendben. Ha bármi történne, azonnal szóljon.

-          Köszönöm.

Robin igyekezett gyorsan elhagyni a terepet, mielőtt elaludna.

Most lett volna lehetősége a hercegeket bajba keverni, mégsem tette. Nagyszabású tervét áthúzná ezzel. Részletes tervet készített, minden eshetőségre felkészült. A lányokkal még nem beszélte meg, ennek ellenére pontos feljegyzések várták otthon. Tisztában volt vele, mekkora fába vágta a fejszéjét, mégis végig akarta csinálni. Ha most állna le, azzal a vereségét ismerné be, azt nem teheti. Neki, mint a diáktanács elnökének, meg kell védenie a fiatal lányokat, az ártatlan virágszálakat. A férfiak erőszakosak. A kamaszok szeszélyesek, megbízhatatlanok. Leszakítják a bimbós virágokat, mielőtt kinyílhatnának. De ő majd helyt áll.

Cat lélegzetvisszafojtva nézett körül a szobában. Az Alwin család ősi „szentélye”, amit látni akart, erre várt egész életében. Az egész helyet áthatotta valami misztikus érzés. Kislánykorában járt már a házban, de a szobába nem engedték be.

-          Ez csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem – mosolygott rá meghatódva Cat.

-          Reméltem, tetszeni fog. Ide csak különleges emberek jöhetnek, idegeneknek tilos a belépés.

-          Annyira gyönyörű. Amint beléptem, éreztem azt a különleges szellemet, amiről beszélnek. Igazán szerencsés vagy, amiért itt lehetsz minden nap. Olyan, mint a béke szigete.

-          Nekem is ez jut róla az eszembe. Szeretnél egy teát?

-          Igen.

Max átkísérte a kisszalonba, ahol a teát szokta elkészíteni. Cat még mindig megilletődve ült, képtelen volt elhinni, hogy egy álma teljesült.

-          Ha lehet, ne beszélj erről, elvileg csak a család léphet be a szentélybe. Súlyos szabályszegésnek minősül az idegenek beavatása.

-          Nyugodt lehetsz, lakat a számon. Jázminteát készítesz? – hajolt közelebb a lány, amint megérezte az illatát.

-          Szereted?

-          Természetesen. Előfordul, hogy magam is készítek, de erre kevés az időm.

-          Miért?

-          A cukrász tanfolyam miatt. Szeretnék kiváló cukrász lenni, ezért is iratkoztam be egyre. Nos, ezt csak te tudod. A szüleim nem támogatják a terveimet, Jent meg nem akarom ilyesmivel terhelni.

-          Köztünk marad.

-          Figyelj – hajolt közelebb a lány, ajka pár centire volt a fiú arcától. – A barátodnak bejön Stella?

-          Tessék? – nyelte félre az italt a fiú.

-          Komolyan kérdeztem.

-          Fogalmam sincs. Tény, hatással van rá, Dom mindig képes volt mérsékelni a vérmérsékletét, csak a barátnőd borítja ki.

-          Elismerem, Stella nem éppen az ártatlanság mintaképe, de fontos volt neki a randi. Tudod, kissé nehezen barátkozik a férfiakkal, ezért is vagyok duplán dühös.

-          Úgy látom, fontos neked a barátnőid boldogsága.

-          Persze, ők a testvéreim. Egész pici korunk óta barátok vagyunk, még vérszerződést is kötöttünk. Azt hiszem, addig vagyunk erősek, míg együtt lehetünk.

-          Értelek. Mi is barátok vagyunk az óvoda óta. Már ott is egy csapatban voltunk, szétválaszthatatlanok. Beszélek Dommal, Stella számíthat egy bocsánatkérésre.

-          Az a minimum – jegyezte meg keményen a lány.

-          Valamit tudnod kell, a barátnődnek se ártana tisztába lennie a ténnyel – kezdett bele a kényes témába kelletlenül Max.

-          Mit? – nézett rá értetlenül a lány.

-          Steve Rhodes érdeklődése azonos Stelláéval.

-          Miért lenne baj? – kérdezett rá értetlenül Cat.

-          A barátnőd alibi Rhodes szüleinek. Régebben sokszor találkoztunk különböző bárokban, párszor az aktuális randi alanyával.

-          Még mindig nem értem. Igazi úriemberként viselkedett a randevú alatt, semmi tisztességtelent sem tett.

-          Nem találod furcsának?

-          Teljesen normális, ha az első randin a pasi a lány mellei helyett az arcát nézi.

-          Tudom. A lényeg, Rhodes párszor a barátjával jött el.

-          Max, ezzel nincs semmi baj – válaszolta a lány, de másodperceken belül megértette, mire célzott a fiú. – Te jó ég! Szegény Stella, ettől biztosan kiakad. Ráadásul az idióta haverod is szívatni fogja ezzel.

-          Nem. Megígérte, takarékra veszi magát. Felesleges ez miatt aggódnod – mosolygott a lányra.

-          Köszönöm, hiszek neked. Ne haragudj, de mennem kell. Még egyszer köszönöm a kedvességet.

-          Szívesen.

Max felsegítette a lányra a könnyű rózsaszín kabátot, majd az ajtónál búcsúztak el.

Cat szíve vadul dobogott az új információtól, fogalma sem volt róla, hogyan közölhetné barátnőjével a rossz hírt. Ötlet híján Robint hívta fel, hogy találkozzanak.

Robin Lemmer egész délután unatkozott. Miután sikeresen teljesítette a feladatait, egyhangúan feküdt végig hatalmas ágyán. Gondolatai folyton a hercegekhez kanyarodott vissza. Valahogy le kell őket állítania, ha meg akarja védeni az iskolát és a tanulókat, márpedig ez a kötelessége diákelnökként. Robin mindig is komolyan vette ezt, egészen elsős kora óta. Ezért is tisztelték annyira a társai, mert mindig szem előtt tartotta az érdekeiket. Most kissé összezavarodott a fiúk miatt, de ettől függetlenül képes megoldani a problémákat. A hosszú, kemény, fáradságos munka meghozza az eredményét.

A hercegek mindig megkapják, amit akarnak, de ő is. Ettől lesz olyan izgalmas az egész.

Maga elé vette az aktákat, hogy jobban elmerülhessen bennük.

Alexander Alston eddig elég távolságtartóan viselkedett, még nem próbálkozott túlságosan a becserkészéssel. Ami késik, az nem múlik. Bármikor lecsaphat Lenára, óvatosnak kell lenniük. Igaz, a lány minden alkalommal kitalált valamit, hogy elkerülje a pénzherceget.

Dominic Balding túlságosan is beleavatkozott az életükbe, különösen Stelláéba. Minden alkalmat kihasznált a bosszantására, de legutóbb túl messzire ment. Rá különösen kell figyelni, mindenhol ott van.

Maxim Alwin volt az egyetlen kivétel. A fiú egyszerűen belopta magát a lányok szívébe kedvességével. Igazán udvarias volt, Robin el sem tudta képzelni, miért van azokkal az alakokkal. Megbízott benne, a fiú szemei tisztán ragyogtak. A szem a lélek tükre.

Nathaniel Balston igazi jégherceg. Lehetetlenség rajta fogást találni, annyira távolságtartó.  A legfőbb gond Jen volt. Robin szinte biztos volt benne, barátnőjét érdekli a zongoraművész. Aggasztotta, de egyben remélte, összejönnek. Jennek még soha sem volt normális barátja.

Blaise Halding vitte a pálmát. Kiszámíthatatlan, sötét, mégis vonzó. Ha idősebb lenne, Robin rástartolt volna, így megmaradt a távolság közöttük. A lány jól ismerte a Halding családot. Ingatlanpiacon a legismertebb név volt, de sok illegális üzlet is köthető a hozzájuk. Vin Gomer feje számtalanszor fájdult meg bajos családja miatt. Vin anyai ágon Blaise unokatestvére volt. Ha kifaggatná a leendő sógorát, könnyen felhasználhatná a főherceg ellen.

Rövid kopogás után az ajtón Hester lépett be, Robin szobalánya.

-          Miss. Lemmer, Cathrine Gladwin jött meglátogatni Önt.

-          Engedd be.

Cat feldúltan ült le a fotelba, majd várakozóan barátnőjére nézett.

-          Veled meg, mi történt?

-          Borzasztó dolgot tudtam meg Stella pasijáról. Fogalmam sincs, mit tegyek, hogyan mondjam meg neki. – Cat lehorgasztott fejjel meredt a padlóra.

-          Cat, beszélj érthetően.

-          Steve Rhodes meleg – bukott ki a lányból végül.

-          Hogyan? Ez biztos? – kérdezett rá meglepetten Robin.

-          Igen. Max mondta, párszor már látták a pasijával. Most mi lesz? Stella padlóra kerül, ha ez kiderül.

-          Igen, úgysem maradhat titokban örökre. Erre igazán nem számítottam. – Robin idegesen dőlt hátra, kissé meglepte a hír.

-          Robin, cselekednünk kell – sürgette a lányt, elvégre a barátnőjükről volt szó.

-          Megvan. Minél előbb keríteni kell neki valaki mást. Vivi alapítványa partit ad, minket is meghívnak. Ott biztosan talál magának valakit, akivel jól érezheti megát. Ott van Jeff Johnson, bár ő már huszonnyolc éves, de működhet a dolog. Ért a nők nyelvén, nincs mitől félnünk – fejében már összeállt a terv, csak a kivitelezéssel akadtak gondok.

-          Paul West? Halottam, most szakított a barátnőjével, állítólag megcsalta valami modellel a nőt – javasolta Cat, bár viccnek szánta.

-          Cseberből, vederbe. Mindenesetre elvonják a figyelmét, arról az idiótáról. Jut eszembe, Jennek se ártana valakit beszervezni. Balston túlságosan megtölti a gondolatait. Mindjárt jövök – ugrott fel, majd sietősen elhagyta a szobáját.

Cat egyedül marad a szobában, gondolatai testvére felé vándoroltak. Természetesen neki is feltűnt nővére különös viselkedése a zongoraherceg iránt, de nem tulajdonított túl nagy figyelmet ennek. Jen okos lány, tud magára vigyázni, ha kell. Talán a partin ő is talál valakit, akivel szorosabb kapcsolatba kerülhetne.

Robin hamarosan visszatért egy kupac aktával egyensúlyozva. Cat meglepetten nézett barátnőjére, általában a szobalányra bízta a cipekedést. A hercegnő ledobta az ágyra, mire kisebb halom keletkezett.

-          Ezek micsodák? – kérdezett rá értetlenül a vörös hajú.

-          Partiképes hozományvadászok – vágta rá a barna hajú, mire a másik felnevetett.

-          Robin, komolyan kérdeztem.

-          Aktákat tartok a gazdag, facér férfiakról. Szerinted, hogyan tudnám kiválasztani az aktuális áldozataimat? Ezek alapján keresünk megfelelő partnereket a nővéred és Stella számára – Teljesen komolyan a lány felé tolta az aktahegyek felét.

Lena idegesen meredt a képernyőre. Legnagyobb szenvedélyének hódolt, de még mindig nem ő volt a legjobb. A sakk gyerekkora óta megnyugtatta, most még is felidegesítette magát az eredménytábla láttán. Már századszorra böngészte át, de az eredmény mindig ugyanaz maradt. Egy személy még mindig előtte járt, ráadásul az illető kerülte a megmérettetést. Akárki is az, piszok jól végezte a dolgát. A lány már azon gondolkodott, feltöri a kódot, hogy kiderítse, kit rejt. Sejtette, valami nagy koponya lehet, aki rendkívüli módon képes az elméjét használni.

A lány általában hűvös és nyugodt volt, de egyre nehezebben türtőztette magát. Biztosan férfi van az álnév mögött, csak egy pasi gyáva annyira, hogy féljen kezdeményezni, főleg, ha egy okos nővel van dolga. Lena már a nevében is utalt a nemére, az adatlapján világosan közölte. Sokan feministának nézték ez miatt, sőt néhány sértődött vesztes frigid p**nak titulálta. A lány egyszerűen nevetett ezeken a hozzászólásokon. Könnyedén észrevette az irigységet a fogalmazásmódban. Kellemes tapasztalatokkal is gyarapodott. Az egyik vetélytársa konkrétan gratulált neki a győzelemhez, ráadásul küldött egy csokor rózsát ajándékba. (Lena a tartózkodási helynek egy közeli kávézót nevezett meg. Onnan továbbította a tulaj neki a virágot.)

Döntött. Ha kell, kényszeríti az illetőt, fogadja el a kihívást. Pár perccel később átolvasta a rövid, lényegre törő üzenetet. Mielőtt meggondolta volna magát, rákattintott a küldés gombra, majd lehajtotta a laptopot. Vásárolni megy, aztán este újra átnézi a rendszert.

Este dobogó szívvel csatlakozott a nethez, felkészülve az esetleges nemleges válaszra. Csalódottan vette tudomásul az üres mezőt, új bejövő üzenetnek nyoma sem volt.

„Ki kell találnom valamit, különben megbolondulok.” Lenában mindig is ott volt a versenyszellem, győzni akart. A feladást a gyengeségnek tudta be, míg a vereséget a lustasággal azonosította. Kemény munkával bármi megvalósítható.

 Stella álmosan hajtotta a fejét vissza a párnájára, immár századszorra. Hiába volt fáradt, az álom csak ne akart a szemére jönni, folyton járt az agya az elmúlt nap eseményein. Végre randizott valakivel, akibe bele tudna szeretni, erre elszúrta a dolgot. „Persze ennek az oka az idióta barom, direkt provokált. Annak a féleszűnek fogalma sincs róla, milyen nehéz normális barátot találni.” Stella még hallgatott erről, de szeretett volna komolyabb kapcsolatot. Amúgy sem volt túl nagy szerencséje eddig, ennek ellenére a reményt nem adta fel. Hiába voltak az iskola főnökei, a pasi ügyeik mind katasztrófával végződött. Robin csak idősebbekkel folytatott viszonyt, Lena érdeklődése minimálisra csökkent, az ikrek pedig elvoltak. Ő mégis akart valamit, ami mindennél többet ér. Steve tökéletesnek tűnt, a szülei is megkedvelték volna. „Azért sem hagyom magam, Steve kell nekem.” Előszedte a mobilját, majd a gondosan étgondolt üzenetet elküldte neki. Kipirultan dőlt vissza, szorosan fogta a telefont, hogy egyből reagálhasson a válaszra.