Sorskerék 2

Tudom, az előzőt be sem fejeztem, ennek pedig egy igen egyszerű oka van. A régi gépemen tároltam, ami végleg tönkrement,és elszálltak a fejezetek.
Úgy döntöttem, inkább folytatom, és a korábbit hagyom, amíg megjön az ihlet.
A Sorskerék 2 három évvel később folytatódik az első széria után, hol a szereplők egy része jelentős változáson ment keresztül. A történet leginkább Catherine életét követi nyomon, de a többiek is megjelennek a történet folyamán.
Remélem elnyeri tetszésetek.

Sorskerék 2: A felnőttkor küszöbén

Szándékosan nem írtam ki a neveket, lehet találgatni J

3 évvel később

 Sietve távozom a tárgyalóból, fejemben máris eredmények után kutatok. Az irodám az ötödik emeleten van, jelenleg próbálok minél gyorsabban eljutni oda. Szólok a titkárnőmnek, hogy ma már senki ne zaklasson, mert fontos dologgal kell foglalkoznom.

A táblán egy egyenlet árválkodik, megfejtésre várva, ez segíti a pénzügyben való eligazodást. Erre kell időt szakítanom, csak kedvem nincs hozzá.

Szeretem a munkámat, tele van kihívásokkal, de kicsit untat a dolog. Mióta itt dolgozom, alig van életem, a munka teljesen lefoglal. Fáradtan ülök le, szemem az asztalon lévő fényképre pillant. Mi öten vagyunk rajta még a középiskolából. Milyen boldogok is voltunk! Érdekes, hogy a szoros barátságunk még a távolságot is kibírta, bár már vannak repedések. Jennel nagy ritkán sikerül beszélnem, most is csak az üzenetrögzítője kapcsol.

3 év sok idő. Egy pozitívum van, néhány nap múlva találkozunk, ugyanis Robin nővére férjhez megy és mindenkit meghívott.

            Próbálok visszatérni a valóságba, ma este a barátommal vacsorázom, szeretnék remekül kinézni. Tavaly ismerkedtünk meg, egy ügyfelem által. Már első pillanatban elbűvölt, udvarias volt, meghívott egy italra. Többször találkoztunk, 8 hónapja alkotunk egy párt. Idősebb nálam, de ez nem igazán zavar. Elegem van egy életre a kisfiúkból. Brian egyszerűen tökéletes.

-          Végeztünk mára! – jelentette ki főnököm, mire csak bólintok.

Egész nap erre vártam, hogy visszamenjek a lakásomba. Otthon elégedetten merülök a habok közé. Az illatos fürdő segít ellazulni, kipihenni a mai napot. Ez egy kemény munka. Sok könnyel, fájdalommal jár, kitartást igényel, ennek ellenére szeretem ezt csinálni.

3 éve derékba tört a zenei karrierem, ki kellet találnom, mit csináljak. Párizsba utaztam, itt találkoztam a menedzseremmel, aki rögtön munkát ajánlott. Anyám oda volt a boldogságtól, mikor meglátta a képeket, elégedetten konstatálta a változást. Már nem voltam az a fura zenész csaj a suliból, hanem a magabiztos modell. Hiányzik Amerika, a barátaim, a családom. Testvéremmel sikeresen megbékéltem, ma már egyáltalán nem haragszom rá. Robinnak igaza lett. Egy férfi sem ér annyit, hogy elveszítsük miatta a legjobb barátainkat, esetleg testvérünket.

Kíváncsi vagyok a többiek, mit csinálnak. Lena gyakran telefonál, de alig tudunk beszélni. Vagy ő dolgozik, vagy én nem érek rá. Robin üzeneteket küldözget, ezek általában rövid jókívánságok.

A lazító fürdés után kényelmes ruhában ülök a kanapéra, egy pohár bor kíséretében. Pillantásom megakad egy díszes levélpapíron. Vivi Lemmer esküvői meghívója. A múlt hónapban kaptam meg, már sokszor elolvastam.

Vivi 26 éves, ideje bekötni a fejét. Anno mi már 21 éves korunkban férjhez akartunk menni, jelenleg ez kivitelezhetetlen. Nekem a munka az első, különben sem mutatkozhatom akárkikkel. Az ügynökség szigorúan korlátozza az ismeretségeimet. Mostanában elég sokat játszadozom a kilépés gondolatával. Hazaköltözhetnék, persze saját lakásba. Annak idején elmenekültem onnan, de ideje visszatérnem és szembenéznem a múlttal.

„Kávét akarok.” Erről vitatkozok önmagammal már egy ideje. Éjfél múlt már, én a gépem fölé hajolok, rendületlenül gépelve a következő cikk anyagát. Silvi bármikor telefonálhat, az anyagot követelve. Ha az embernek a rokona a főnöke, akkor duplán kell keményen dolgoznia. A legtöbben így is minden sikeremet a nagynéném nevéhez kötik. Szerintük ő az egyetlen, aki valamit is elérhet a szakmában.

            Szüleimet a szívroham kerülgette, mikor kijelentettem, hogy eszem ágában sincs az orvosira menni, nem érdekel sem a biológia, sem a kémia. Először veszekedtek, fenyegetőztek, aztán megbékéltek.

            Mindennek van előnye, ennek is. Akiket nem kedvelek, arról gondoskodom, hogy negatív kép alakuljon ki. Legutóbb Lauren Wright tett rám néhány kellemetlen megjegyzést, de a megtorlás nem maradhatott el. A haragomat a karrierje is megérezte, kénytelen volt elnézést kérnie az ügynöksége nyomására. Szeretem ezt a fajta hatalmat, kétség kívül élvezem is. Három év kemény munka meghozta a gyümölcsét, rettegnek tőlem a sztárok, celebek, műsorvezetők, modellek.

            Természetesen a negatívumok sem maradhatnak el. A munkám eléggé lefoglal, ráadásul sohasem tudhatom, milyen szándékkal közelednek felém. Az utolsó barátom is csak a jó híre érdekében akart velem lenni, számomra ez elfogathatatlan. Most egyedül vagyok, így a legjobb. Hiányzik egy férfi az életemből, de nehéz megfelelőt találni. Mindegyikből hiányzik valami, bár Robin szerint csak válogatós vagyok. Ő bezzeg kihasználja adottságait, engem is mindig bíztat rá.

            Drága barátaimmal annyira ritkán tudok beszélni, Jen szinte teljesen eltűnt a GPS-ről. Legalább Vivi esküvőjére eljönnek, mindenki visszaigazolt. Előtte elmehetünk lazítani, ránk fér már.

-          Dora, már mondtam, hogy vaníliaszínű szalvétákat kell tenni a hófehér damasztterítőre.

-          De az egyáltalán nem illik az ezüst mintás tányérokhoz – ellenkezett az újoncom.

-          Jaj, te lány! Azok aranyszegélyesek. Az ezüstöt a jövő heti Halding vacsoránál használjuk. Ha képtelen vagy megjegyezni, akkor használj emlékeztetőt.

-          Elnézést – komorult el a gyakornokom, mire elmosolyodtam.

-          Szedd össze magad, vagy nem sokáig dolgozol itt. Ha kényszerből teszed, örökké hibázni fogsz. Kedvellek, de nekem pontos munkaerőre van szükségem.

-          Szeretem a munkámat – kiáltott fel. Sok dologban hasonlítunk egymáshoz vele.

-          Helyes. Nos, mivel nem szokásom terrorizálni a beosztottaimat, egyáltalán nem értem, miért félsz ennyire.

-          Mindig hibázom.

-          Előfordul, majd belejössz. Most menj, ellenőrizd a telefonokat, utána van egy szabad órád.

Jókedvűen sétálok vissza a saját irodámba, ahol minden az én ízlésem szerint van berendezve. Legjobban a vörös sötétítő függönyömet szeretem. Az irodám inkább szobához hasonlít, ezért az ügyfeleimet a tárgyalóban fogadom. A munkám a legjobb, ami történhetett velem. A sok múltbéli fájdalom után csak ez segített visszarántani a nagyvilágba. Legjobban az fáj, hogy a saját testvéremet árultam el. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Akár tévedés volt, akár nem, elkövettem, ez pedig megváltoztathatatlan.

            Jó a saját lábamon állni. Nagyanyám segítségével megalapítottam a Cathrine’s world nevű céget, azóta sikert sikerre halmozok.

            A munka miatt keveset találkozom a barátaimmal, nővéremet tavaly láttam utoljára. Hamarosan hazajön, akkor újra együtt a csapat.

            Barátom most nincs, pár hete szakítottam a legutóbbival. Az énekesekkel mindig megjárom. Túl sok velük a probléma, az állandó fotósok az őrületbe kergetnek. Most már megértem, miért ajánlották a lányok Maxet. Ő kedves, aranyos, gondoskodó. Biztosan a tenyerén hordott volna. Deanből elegem lett, amikor megütött egyből szakítottam vele. Akkora cirkuszt rendezett, hogy ki kellett dobatnom.

            Elégedetten dőlök hátra a bőrülésben. Megint sikerült egy balekot befűznöm, ezzel is gazdagítva jelentős vagyonomat. Mindig azt hittem ez nehéz lesz, de a kisujjamat sem kell mozdítani az eredményért. Megérte tanulni.

            A középiskola után pszichológiát hallgattam az egyetemen, felvettem néhány üzleti élettel, pénzüggyel foglalkozó tárgyat is. Addig halogattam a választást, míg ráébredtem a legjobb megoldásra. Ma már rutinosan manipulálom az embereket, ügyfeleim a tenyeremből esznek.

            A férfiaknál ez kevésbé szerencsés, szeretem az önálló akarattal rendelkező embereket, ezért is Jacob a pasim. Ő aztán nem rejti véka alá a véleményét, sokat veszekszünk, de ezek félelmetes szexbe torkollanak. Néha egész délelőtt az ágyban maradunk, ami mindig nagy örömet okoz. Először csak játszadoztam vele, de megtetszett a magabiztossága, így együtt maradtunk. Sokáig azt hittem csak Blaise képes az egekbe repíteni, szerencsére tévedtem. Jacob tökéletes számomra.

Íme a megfejtések: J

Lena Litwin: pénzügyi tanácsadó

Jen Gladwin: modell

Stella Wolsey: Újságíró, riporter

Cat Gladwin: rendezvényszervező

Robin Lemmer: üzletkötő

My little bride - 5. fejezet

 Csak egy szokásos nap

Isabella Wilkes jókedvűen lépett barátnője szobájába, hogy felrázza a lányt, és elcipelje vásárolni. Tudta, a gondtalan nézelődés, a könnyű ebéd jobbkedvre deríti morcos barátnőjét.

Kate álmosan pislantott fel a frissen érkező Isabellára. Irigykedve állapította meg, barátnője sokkal jobban nézett ki nála, légies, angyali tüneményként.

-          Ne mondj semmit, tudom, fáradt vagy. Gondoltam jót tenne egy bevásárló túra, ideje lecserélni a ruhatáradat. Nekem se ártana néhány új darabot beszereznem. Mit szólsz hozzá?

-          Lehet róla szó, de csak azután, hogy megittam két vödör kávét. Hihetetlen, mintha egész éjjel táncoltam volna – panaszkodott fájdalmasan, majd a szobalánya után kiabált.

-          Mindjárt jobban leszel. Mi történt tegnap? – Isabella barátnője mellé ült, hátha túl bizalmas információt akar megosztani.

-          Semmi. Összevesztünk. El sem hiszem, hogy fogunk együtt élni, ha már most ölnénk egymást.

-          Ne nyavalyogj, megoldod. Te mindig mindenre tudod a megfelelő választ, helyesen fogsz cselekedni. Hagylak elkészülni – intett rövid búcsút a lánynak, majd a szalonba sétált.

Kate pislogva figyelte szobalánya tevékenykedését a kádból. Dora serényen rendbe rakta az ágyat, elvitte a reggeli maradékát.

-          Dora! A múlt héten vásárolt, nyomott mintás ruhámat készítsd ki. Keresd meg hozzá a csatos, fekete, bőr magas sarkúmat.

-          Igen, kisasszony. Parancsol hozzá kabátot?

-          Nem, meleg lesz. Még messze van a tél, ki akarom használni az enyhe időt. Ha végeztél, szólj Isabellának. Remélem megvárt.

-          Miss. Wilkes a szalonban beszélget az édesanyjával.

-          Csodálatos – morogta halkan Kate. Sietve törölközött, nem szerette, ha anyja a legjobb barátnőjét faggatta.

Órákkal később Isabella sürgős családi dologra hivatkozva hazament, így Kate egyedül maradt. Tanácstalanul ült a limuzinban, fogalma sem volt róla, mihez kezdjen a szabad idejével. „Elmehetnék a hotelba, meglátogathatnám leendő férjemet. Talán nem ez a legjobb ötlet, kínos lenne, ha megint valami nőcskével kapnám rajta.” Tisztában volt vele, Jessica Black nem csak egy sima nő. Apja gazdag üzletember, így mindent megadhat lányának. Kate kénytelen bevallani magának, most egy nála tapasztaltabb nővel van dolga, aki évekkel megelőzi tudásban. „Miért akarnék vele versenyezni? Egyetlen problémám vele, sérti a hiúságomat, amiért Scott vele foglalkozik, pedig gyűrűs menyasszonya van. Igen, ezt most tisztázom vele.”

-          David, a hotelhoz vigyél.

-          Ahogy óhajtja.

Kate kényelmesen hátradőlt, de kezeivel a szoknyáját markolta meg, hogy erőt gyűjtsön a beszélgetéshez.

A lifthez közeledve már kevésbé találta jónak az ötletet, legszívesebben elmenekült volna, de visszatartotta a büszkesége. Elérte a lakosztályt, most már nem futamodhatott meg. Mély levegőt vett, arcára mosolyt erőltetett, mint aki véres harcra készült.

Scott felkapta a fejét a magas sarkú kopogására. Jessica légiesen járt, a most érkezett viszont határozottan csapta cipőjét a földhöz. A lifthez pillantva vette észre a lányt.

-          Kate! Milyen kedves tőled, hogy meglátogatsz.

-          Gondoltam, hogy itt vagy. Mikor dolgozol? – kezdte meg a piszkálódást a lány, ám legnagyobb meglepetésére Scott elnevette magát.

-          Néhány iratot néztem át, szükségtelen ehhez bemennem az irodámba. Mit keresel itt?

-          Ez aztán a kedves kérdés – csattant a lány idegesen. Nem állt jól a dolog, máris felhúzta magát.

-          Örülök neked, de meglepett a látogatásod – válaszolta a férfi.

-          Látom. A jó modorról is megfeledkeztél, még itallal sem kínálsz meg – magyarázta, miközben a táskáját a fotelba dobta, aztán nem túl elegáns mozdulttal leült.

-          Igazad van – nevetett a férfi. – Tehát, mivel szolgálhatok?

-          Amit te is iszol.

-          Sajnálom, de kiskorúakat nem szolgálhatok ki alkohollal – tettetett komolyságot Scott, mire a lány elmosolyodott.

-          Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen korán kezded az ivászatot. Nos, gyümölcslevet kérek.

Pár percig hallgattak, aztán Kate az asztalra tette a poharát és a férfira nézett.

-          Tegnap nehezteltél rám, amiért csendben ültem melletted. Sajnálom, ha ezzel megsértettelek.

-          Ezért jöttél?

-          Ha ragaszkodsz még mindig a beszélgetéshez, akkor nem. Szívesen leszek a beszélgetőpartnered, ha óhajtod. Viszont, most szólok, utálom a semmitmondó csacsogást.

Scott a lány szemeibe nézett. Most tényleg érettebb a koránál, elvégre hajlandó volt felnőttként viselkedni. Azzal, hogy elnézést kért, megmutatta, képes félretenni a büszkeségét. Scott tisztában volt vele, mennyire nehéz kimondani azt az egy szót, a lánynak mégis sikerült. Leült mellé, ügyelve a megfelelő távolságra. Figyelmesen tanulmányozta az elszánt szemeket, majd továbbsiklott az alakjára. „ Már most megőrjít, kénytelen leszek visszafogni magam.”

-          Nos? – szólalt meg a lány, zavarta a férfi vizslatása.

-          Azt hittem, direkt játszol csendjátékot. Eléggé idegesített, hogy a sértődött, mártírt alakítottad este – magyarázta, gondosan megválogatva szavait, nehogy félreérthető legyen.

Legnagyobb meglepetésére Kate felnevetett. Nem amolyan gúnyos kacagás, hanem szívből jövő. Scott elképedve figyelte menyasszonyát, akinek még a szemei csillogtak a vidámságtól.

-          Szeretem a drámákat, ennek ellenére képes vagyok értelmesen viselkedni – beszélt a vőlegényéhez kedvesen, nyomatékot adva szavainak, kezét a férfi kézfejére tette.

-          Valóban – csak ennyit volt képes kinyögni, miután megérintette a lány. Kate karcsú ujjainak érintése elviselhetetlen volt.

Scott egyvalamit biztosan tudott. A lány vonzotta őt, a közelében elvesztette a józan eszét. Most nem a gúnyos, sértődött drámakirálynő ült mellette, nem is az a hisztis kislány, akire emlékezett. Kathleen immár ragyogó fiatal hölgyként tündökölt, igazgyöngyként, amit minden férfi birtokolni akart. Tekintete megállapodott a szemein, határozott mozdulattal menyasszonya ajkához érintette a sajátját. Katet meglepetten érintette a hirtelen támadás, talán csak pár másodpercig állt ellen, mielőtt lehunyta a szemét. Scott magához húzta a lányt, finoman cirógatta a karját. Érezte, elveszik az örökkévalóságban, mert menyasszonya puha ajkaitól képtelen elszakadni. Telefonja rezgése azonban megszakította a pillanatot, mire a férfi ellökte magától. Kate ijedten hátrahőkölt, mint akit álomból szakítottak ki. Vőlegénye hidegen válaszolt a zavaró egyednek, amitől s lány még jobban zavarba jött. Sietve felállt, lesimította ruháját, indulni akart. Érezte, ha tovább marad, akkor megfullad. Oly csodálatos volt az a néhány pillanat, majd jött a keserű ébredés, Scott csak játszik vele. A lift felé vette az irányt, azonban vőlegénye megállította.

-          Kate! – kiáltotta utána.

-          Dolgozol, nem tartalak fel – sietett a válasszal.

-          Rád mindig tudok időt szakítani – jelentette ki, miközben a mobilját az asztalra hajította.

Tenyerével satuba fogta a lányét, aki képtelen volt kiszabadulni a fogságából.

-          Engedj el – suttogta hasztalanul.

-          Nem. Meg kell ezt beszélnünk. AZ előbbit nem kellett volna, kénytelen vagyok elnézést kérni a viselkedésemért. Hiba volt.

-          Ugyan – sápadt el a fiatal lány. Mintha gyomorszájon vágták volna, talán ez sem érintené ennyire fájdalmasan.

Scott tehetetlen dühvel nézte menyasszonyát, akinek arcán már nyoma sem volt a korábbi jókedvnek. Szemei szomorúan tekintettek rá, de a férfi szemébe képtelen volt nézni. Scott végül elengedte, hadd menjen. Később rájött, mekkora hibát követett ezzel a rossz lépéssel. Mennyi kínt, könnyet és veszekedést spórolt volna meg, ha akkor visszatartja.

Isabella céltalanul kóborolt a folyosón, mikor utálatos unokatestvére rátalált. Colin a szokásos gúnyos lenézéssel köszöntötte a lány, elvégre megszokta, bármit megengedhetett magának. Isabella igyekezte elkerülni Colint, mivel előszeretettel sértegette őt.

Mint mindig, most is néhány kellemetlen megjegyzéssel bombázta a lányt.

-          Nocsak, hazajöttél? Miért nem maradsz a tyúkeszű barátnődnél?

-          Semmi közöd hozzá, mit teszek az időmmel. Kate pedig okos, kedves lány, közelébe sem érhetsz a tökkelütött fejeddel – gurult be a lány.

-          Fogd be a szád! Kinek képzeled magad? Itt én parancsolok, minden értem van. Örülhetsz, hogy megtűrlek magam mellett – kiabált a lánnyal, azonban Isabella sem hagyta magát.

-          Valóban? Ebben a házban egyetlen személy felesleges, és az te vagy. Ingyenélő, naplopóként fogalmad sincs róla, mit jelent a felelősség. Veled csak a gond van.

-          Ha nem vigyázol a szádra, téged is hozzáadunk olyasvalakihez, aki legalább húsz évvel idősebb nálad – nevetett fel gonoszan a férfi.

-          Tudod, mire használnám a pénzem és hatalmam? Eltörölnélek a föld színéről. Élvezettel figyelném, ahogy alamizsnáért kaparnád az ajtónkat. További kellemes napot.

Isabella sietve csapta be maga után a szobája ajtaját, gondosan végigellenőrizte az összes zárat. Nevetséges, a saját házukban biztonsági zárakat kellett szereltetni a szobájára, mert Colin bárhova bement engedély nélkül. Kiskirályként viselkedett, mindenkinek parancsolt. A nőket alacsonyabb rendű lényeknek tekintette, a szolgáinak. Bezzeg az apja soha sem csinált ügyet ebből, inkább a kegyét kereste.

Forest Wilkes Isabella édesapjának, Jeffersonnak volt az öccse. Colin teljesen az apjára ütött, mivel Forest is léhűtőként élte az életét, a szülein élősködött. AZ öreg Wilkes halálával véget értek a gondtalan napok, Jefferson egyáltalán nem tolerálta testvére életstílusát. A hatalmas örökség nagyobb részét és az összes részvényt Jeff örökölte, míg öccse egy nagyobb összeget kapott. Forest ezért sietve keresett egy gazdag, külföldi nőt, aki még nem ismerte őt. Hajlandó volt Európáig utazni a cél érdekében, míg talált egy spanyol örökösnőt. Elena Garcia pillanatok alatt belehabarodott a jóképű férfiba, családja véleményét figyelmen kívül hagyta. A gyors esküvő után Forest újra visszatérhetett a régi életéhez. Felesége pénzén bármit megvásárolhatott, nőket, életeket. Eleinte Elena próbálta a helyes útra terelni férjét, bár gyorsan felhagyott a próbálkozással néhány pofon után. Colin születése sem javított sokat a helyzeten, igaz, Forest legalább józanul közelített a családjához. Colin ötödik születésnapja után pár héttel szembesültek a keserű valósággal. Forest a házassága óta csak veszített a tőzsdén, adósságokat halmozott fel. Elenánál betelt a pohár, értesítette az ügyvédeit, válni akar. Házassági szerződést kötöttek, ezért Elena teljes nyugalommal dobatta ki férje dolgait. Forest azonban sejtette, újra a nyomorgás jönne, mivel Jeff még kölcsönt sem volt hajlandó adni. Végül úgy döntött, akkor inkább megjavul, felesége akkor visszafogadja.

Hetekkel később találkára hívta Elenát, hogy megbeszéljék a fiúk ügyét. Az autóban Forest igyekezett meglágyítani a nőt, de Elena hajthatatlannak tűnt. Közölte, már semmit sem akar a férjétől, főleg nem az újrakezdést. Forest erre ideges lett és padlógázzal száguldozott, hiába kiabált a nő kétségbeesetten.

Jeffersont állandóan kísértette testvére, bűntudata támadt, amiért cserbenhagyta. Unokaöccsét szerette volna kárpótolni, minden jóval elhalmozta a kisgyereket. Colin hamar megtanulta, bármit elérhet a nagybátyánál. Büntetés híján, szabadon terrorizálhatta a ház dolgozóit és lakóit, főleg Isabellát. Ha Jeff felemelte hangját, egyből emlékeztette, miért is lett árva.

Isabella korán megtanulta, Colin ellen nem létezik ellenszer. Talán ezért irigyelte barátnőjét, mert ő elszabadulhat zsarnok nagyapjától, míg neki el kellett viselnie Colint.

Sorskerék - 5. fejezet

 Kétségek

Robin unatkozva nézett körül az üres teremben, ahol rajta kívül az igazgatónő tartózkodott. Mint a diáktanács vezetőjének, kötelessége volt havonta jelenteni az aktuális helyzetekről. Bosszúsan rendezgette gondolatait, tudván, vigyáznia kell a megnyilvánulásával. Ha össze-vissza fecseg, az feltűnne az igazgatónőnek, nehezen magyarázná ki magát.  Jelenleg a hercegek érkezése volt a téma.

-          Miss. Lemmer, biztos benne, hogy nem akadályozzák önöket? Szeretném, ha a tanév botránymenetesen zárulna.

-          Eddig minden évben kitűnő eredményeket produkáltunk – próbált udvariasan válaszolni, bár szíve szerint elfutott volna.

-          Ne feledje, a St. Paul diákjait. Őszinte leszek, én elleneztem az összevonást. Mindig is külön volt a két iskola, ez a rendszer vált be.

-          Elnézést, néha szükség van az újításokra. Természetesen én is mérges voltam, de végiggondolva az egészet, lehet, jól sül el. Igyekezni fogunk, hogy ne hozzunk szégyent az iskolánkra – jelentette ki határozottan.

-          Rendben. Ha bármi történne, azonnal szóljon.

-          Köszönöm.

Robin igyekezett gyorsan elhagyni a terepet, mielőtt elaludna.

Most lett volna lehetősége a hercegeket bajba keverni, mégsem tette. Nagyszabású tervét áthúzná ezzel. Részletes tervet készített, minden eshetőségre felkészült. A lányokkal még nem beszélte meg, ennek ellenére pontos feljegyzések várták otthon. Tisztában volt vele, mekkora fába vágta a fejszéjét, mégis végig akarta csinálni. Ha most állna le, azzal a vereségét ismerné be, azt nem teheti. Neki, mint a diáktanács elnökének, meg kell védenie a fiatal lányokat, az ártatlan virágszálakat. A férfiak erőszakosak. A kamaszok szeszélyesek, megbízhatatlanok. Leszakítják a bimbós virágokat, mielőtt kinyílhatnának. De ő majd helyt áll.

Cat lélegzetvisszafojtva nézett körül a szobában. Az Alwin család ősi „szentélye”, amit látni akart, erre várt egész életében. Az egész helyet áthatotta valami misztikus érzés. Kislánykorában járt már a házban, de a szobába nem engedték be.

-          Ez csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem – mosolygott rá meghatódva Cat.

-          Reméltem, tetszeni fog. Ide csak különleges emberek jöhetnek, idegeneknek tilos a belépés.

-          Annyira gyönyörű. Amint beléptem, éreztem azt a különleges szellemet, amiről beszélnek. Igazán szerencsés vagy, amiért itt lehetsz minden nap. Olyan, mint a béke szigete.

-          Nekem is ez jut róla az eszembe. Szeretnél egy teát?

-          Igen.

Max átkísérte a kisszalonba, ahol a teát szokta elkészíteni. Cat még mindig megilletődve ült, képtelen volt elhinni, hogy egy álma teljesült.

-          Ha lehet, ne beszélj erről, elvileg csak a család léphet be a szentélybe. Súlyos szabályszegésnek minősül az idegenek beavatása.

-          Nyugodt lehetsz, lakat a számon. Jázminteát készítesz? – hajolt közelebb a lány, amint megérezte az illatát.

-          Szereted?

-          Természetesen. Előfordul, hogy magam is készítek, de erre kevés az időm.

-          Miért?

-          A cukrász tanfolyam miatt. Szeretnék kiváló cukrász lenni, ezért is iratkoztam be egyre. Nos, ezt csak te tudod. A szüleim nem támogatják a terveimet, Jent meg nem akarom ilyesmivel terhelni.

-          Köztünk marad.

-          Figyelj – hajolt közelebb a lány, ajka pár centire volt a fiú arcától. – A barátodnak bejön Stella?

-          Tessék? – nyelte félre az italt a fiú.

-          Komolyan kérdeztem.

-          Fogalmam sincs. Tény, hatással van rá, Dom mindig képes volt mérsékelni a vérmérsékletét, csak a barátnőd borítja ki.

-          Elismerem, Stella nem éppen az ártatlanság mintaképe, de fontos volt neki a randi. Tudod, kissé nehezen barátkozik a férfiakkal, ezért is vagyok duplán dühös.

-          Úgy látom, fontos neked a barátnőid boldogsága.

-          Persze, ők a testvéreim. Egész pici korunk óta barátok vagyunk, még vérszerződést is kötöttünk. Azt hiszem, addig vagyunk erősek, míg együtt lehetünk.

-          Értelek. Mi is barátok vagyunk az óvoda óta. Már ott is egy csapatban voltunk, szétválaszthatatlanok. Beszélek Dommal, Stella számíthat egy bocsánatkérésre.

-          Az a minimum – jegyezte meg keményen a lány.

-          Valamit tudnod kell, a barátnődnek se ártana tisztába lennie a ténnyel – kezdett bele a kényes témába kelletlenül Max.

-          Mit? – nézett rá értetlenül a lány.

-          Steve Rhodes érdeklődése azonos Stelláéval.

-          Miért lenne baj? – kérdezett rá értetlenül Cat.

-          A barátnőd alibi Rhodes szüleinek. Régebben sokszor találkoztunk különböző bárokban, párszor az aktuális randi alanyával.

-          Még mindig nem értem. Igazi úriemberként viselkedett a randevú alatt, semmi tisztességtelent sem tett.

-          Nem találod furcsának?

-          Teljesen normális, ha az első randin a pasi a lány mellei helyett az arcát nézi.

-          Tudom. A lényeg, Rhodes párszor a barátjával jött el.

-          Max, ezzel nincs semmi baj – válaszolta a lány, de másodperceken belül megértette, mire célzott a fiú. – Te jó ég! Szegény Stella, ettől biztosan kiakad. Ráadásul az idióta haverod is szívatni fogja ezzel.

-          Nem. Megígérte, takarékra veszi magát. Felesleges ez miatt aggódnod – mosolygott a lányra.

-          Köszönöm, hiszek neked. Ne haragudj, de mennem kell. Még egyszer köszönöm a kedvességet.

-          Szívesen.

Max felsegítette a lányra a könnyű rózsaszín kabátot, majd az ajtónál búcsúztak el.

Cat szíve vadul dobogott az új információtól, fogalma sem volt róla, hogyan közölhetné barátnőjével a rossz hírt. Ötlet híján Robint hívta fel, hogy találkozzanak.

Robin Lemmer egész délután unatkozott. Miután sikeresen teljesítette a feladatait, egyhangúan feküdt végig hatalmas ágyán. Gondolatai folyton a hercegekhez kanyarodott vissza. Valahogy le kell őket állítania, ha meg akarja védeni az iskolát és a tanulókat, márpedig ez a kötelessége diákelnökként. Robin mindig is komolyan vette ezt, egészen elsős kora óta. Ezért is tisztelték annyira a társai, mert mindig szem előtt tartotta az érdekeiket. Most kissé összezavarodott a fiúk miatt, de ettől függetlenül képes megoldani a problémákat. A hosszú, kemény, fáradságos munka meghozza az eredményét.

A hercegek mindig megkapják, amit akarnak, de ő is. Ettől lesz olyan izgalmas az egész.

Maga elé vette az aktákat, hogy jobban elmerülhessen bennük.

Alexander Alston eddig elég távolságtartóan viselkedett, még nem próbálkozott túlságosan a becserkészéssel. Ami késik, az nem múlik. Bármikor lecsaphat Lenára, óvatosnak kell lenniük. Igaz, a lány minden alkalommal kitalált valamit, hogy elkerülje a pénzherceget.

Dominic Balding túlságosan is beleavatkozott az életükbe, különösen Stelláéba. Minden alkalmat kihasznált a bosszantására, de legutóbb túl messzire ment. Rá különösen kell figyelni, mindenhol ott van.

Maxim Alwin volt az egyetlen kivétel. A fiú egyszerűen belopta magát a lányok szívébe kedvességével. Igazán udvarias volt, Robin el sem tudta képzelni, miért van azokkal az alakokkal. Megbízott benne, a fiú szemei tisztán ragyogtak. A szem a lélek tükre.

Nathaniel Balston igazi jégherceg. Lehetetlenség rajta fogást találni, annyira távolságtartó.  A legfőbb gond Jen volt. Robin szinte biztos volt benne, barátnőjét érdekli a zongoraművész. Aggasztotta, de egyben remélte, összejönnek. Jennek még soha sem volt normális barátja.

Blaise Halding vitte a pálmát. Kiszámíthatatlan, sötét, mégis vonzó. Ha idősebb lenne, Robin rástartolt volna, így megmaradt a távolság közöttük. A lány jól ismerte a Halding családot. Ingatlanpiacon a legismertebb név volt, de sok illegális üzlet is köthető a hozzájuk. Vin Gomer feje számtalanszor fájdult meg bajos családja miatt. Vin anyai ágon Blaise unokatestvére volt. Ha kifaggatná a leendő sógorát, könnyen felhasználhatná a főherceg ellen.

Rövid kopogás után az ajtón Hester lépett be, Robin szobalánya.

-          Miss. Lemmer, Cathrine Gladwin jött meglátogatni Önt.

-          Engedd be.

Cat feldúltan ült le a fotelba, majd várakozóan barátnőjére nézett.

-          Veled meg, mi történt?

-          Borzasztó dolgot tudtam meg Stella pasijáról. Fogalmam sincs, mit tegyek, hogyan mondjam meg neki. – Cat lehorgasztott fejjel meredt a padlóra.

-          Cat, beszélj érthetően.

-          Steve Rhodes meleg – bukott ki a lányból végül.

-          Hogyan? Ez biztos? – kérdezett rá meglepetten Robin.

-          Igen. Max mondta, párszor már látták a pasijával. Most mi lesz? Stella padlóra kerül, ha ez kiderül.

-          Igen, úgysem maradhat titokban örökre. Erre igazán nem számítottam. – Robin idegesen dőlt hátra, kissé meglepte a hír.

-          Robin, cselekednünk kell – sürgette a lányt, elvégre a barátnőjükről volt szó.

-          Megvan. Minél előbb keríteni kell neki valaki mást. Vivi alapítványa partit ad, minket is meghívnak. Ott biztosan talál magának valakit, akivel jól érezheti megát. Ott van Jeff Johnson, bár ő már huszonnyolc éves, de működhet a dolog. Ért a nők nyelvén, nincs mitől félnünk – fejében már összeállt a terv, csak a kivitelezéssel akadtak gondok.

-          Paul West? Halottam, most szakított a barátnőjével, állítólag megcsalta valami modellel a nőt – javasolta Cat, bár viccnek szánta.

-          Cseberből, vederbe. Mindenesetre elvonják a figyelmét, arról az idiótáról. Jut eszembe, Jennek se ártana valakit beszervezni. Balston túlságosan megtölti a gondolatait. Mindjárt jövök – ugrott fel, majd sietősen elhagyta a szobáját.

Cat egyedül marad a szobában, gondolatai testvére felé vándoroltak. Természetesen neki is feltűnt nővére különös viselkedése a zongoraherceg iránt, de nem tulajdonított túl nagy figyelmet ennek. Jen okos lány, tud magára vigyázni, ha kell. Talán a partin ő is talál valakit, akivel szorosabb kapcsolatba kerülhetne.

Robin hamarosan visszatért egy kupac aktával egyensúlyozva. Cat meglepetten nézett barátnőjére, általában a szobalányra bízta a cipekedést. A hercegnő ledobta az ágyra, mire kisebb halom keletkezett.

-          Ezek micsodák? – kérdezett rá értetlenül a vörös hajú.

-          Partiképes hozományvadászok – vágta rá a barna hajú, mire a másik felnevetett.

-          Robin, komolyan kérdeztem.

-          Aktákat tartok a gazdag, facér férfiakról. Szerinted, hogyan tudnám kiválasztani az aktuális áldozataimat? Ezek alapján keresünk megfelelő partnereket a nővéred és Stella számára – Teljesen komolyan a lány felé tolta az aktahegyek felét.

Lena idegesen meredt a képernyőre. Legnagyobb szenvedélyének hódolt, de még mindig nem ő volt a legjobb. A sakk gyerekkora óta megnyugtatta, most még is felidegesítette magát az eredménytábla láttán. Már századszorra böngészte át, de az eredmény mindig ugyanaz maradt. Egy személy még mindig előtte járt, ráadásul az illető kerülte a megmérettetést. Akárki is az, piszok jól végezte a dolgát. A lány már azon gondolkodott, feltöri a kódot, hogy kiderítse, kit rejt. Sejtette, valami nagy koponya lehet, aki rendkívüli módon képes az elméjét használni.

A lány általában hűvös és nyugodt volt, de egyre nehezebben türtőztette magát. Biztosan férfi van az álnév mögött, csak egy pasi gyáva annyira, hogy féljen kezdeményezni, főleg, ha egy okos nővel van dolga. Lena már a nevében is utalt a nemére, az adatlapján világosan közölte. Sokan feministának nézték ez miatt, sőt néhány sértődött vesztes frigid p**nak titulálta. A lány egyszerűen nevetett ezeken a hozzászólásokon. Könnyedén észrevette az irigységet a fogalmazásmódban. Kellemes tapasztalatokkal is gyarapodott. Az egyik vetélytársa konkrétan gratulált neki a győzelemhez, ráadásul küldött egy csokor rózsát ajándékba. (Lena a tartózkodási helynek egy közeli kávézót nevezett meg. Onnan továbbította a tulaj neki a virágot.)

Döntött. Ha kell, kényszeríti az illetőt, fogadja el a kihívást. Pár perccel később átolvasta a rövid, lényegre törő üzenetet. Mielőtt meggondolta volna magát, rákattintott a küldés gombra, majd lehajtotta a laptopot. Vásárolni megy, aztán este újra átnézi a rendszert.

Este dobogó szívvel csatlakozott a nethez, felkészülve az esetleges nemleges válaszra. Csalódottan vette tudomásul az üres mezőt, új bejövő üzenetnek nyoma sem volt.

„Ki kell találnom valamit, különben megbolondulok.” Lenában mindig is ott volt a versenyszellem, győzni akart. A feladást a gyengeségnek tudta be, míg a vereséget a lustasággal azonosította. Kemény munkával bármi megvalósítható.

 Stella álmosan hajtotta a fejét vissza a párnájára, immár századszorra. Hiába volt fáradt, az álom csak ne akart a szemére jönni, folyton járt az agya az elmúlt nap eseményein. Végre randizott valakivel, akibe bele tudna szeretni, erre elszúrta a dolgot. „Persze ennek az oka az idióta barom, direkt provokált. Annak a féleszűnek fogalma sincs róla, milyen nehéz normális barátot találni.” Stella még hallgatott erről, de szeretett volna komolyabb kapcsolatot. Amúgy sem volt túl nagy szerencséje eddig, ennek ellenére a reményt nem adta fel. Hiába voltak az iskola főnökei, a pasi ügyeik mind katasztrófával végződött. Robin csak idősebbekkel folytatott viszonyt, Lena érdeklődése minimálisra csökkent, az ikrek pedig elvoltak. Ő mégis akart valamit, ami mindennél többet ér. Steve tökéletesnek tűnt, a szülei is megkedvelték volna. „Azért sem hagyom magam, Steve kell nekem.” Előszedte a mobilját, majd a gondosan étgondolt üzenetet elküldte neki. Kipirultan dőlt vissza, szorosan fogta a telefont, hogy egyből reagálhasson a válaszra. 

Első bejegyzés

November 7. szobám

 Gyakran eltűnődtem azon, miért is kellett olyan embert választanom magamnak, aki nemcsak elérhetetlen, de a nővérem legjobb barátja. Sokáig arra gondoltam, ez büntetés, amiért a testvéremet majmoltam, esetleg amiért folyton kritizáltam anya névválasztását.

 A nevem Geneviéve Annabelle Tonkin. Igen, tudom. Igazi átok a Geneviéve, legalábbis annak tűnt éveken keresztül. Anya állandóan hajtogatta, mennyire különleges, legyek rá büszke. Ennek ellenére a fejüket csóváló tanárokra vagy a gúnyos mosolyokra tudtam gondolni. Beszólni, kritizálni nem mertek, köszönhetően a vasöklű nővéremnek, Bellának.

Apa sejtette, hogy kisebbségi komplexusom lesz ettől a borzadálytól, ezért is ragaszkodott a második nevemhez.  Ennyit a borzasztó nevemről.

 Tizenhat éves vagyok, és a családommal élek együtt San Franciscóban található házunkban. Túlzás lenne állítani, hogy sok időt töltök a családommal, ergo az „együtt élünk” hamis tény.                                                

 Apám családja több generáció óta tartózkodik a városban, hiszen fontos pénzügyi központ, ami elengedhetetlen a számunkra.

Apu a Tonkin Elektronika tulajdonosa, ezért sok időt tölt távol, folyton a munkán jár az esze, bár igyekszik több időt tölteni velünk, legalábbis ígérgeti.

 Anya (Corinne de Rouvroy Tonkin) tehetséges festő, a művészetnek élt, míg hozzáment apuhoz. Francia gyökereihez ragaszkodik, ezért több időt tölt Párizsban, mint otthon. Gyakran hangoztatja, hogy miattunk mondott le az álmairól, persze szeret bennünket.

 Arabella nevű nővérem az egyetlen, akihez közelebb kerültem. Bella mindig megvédett, az egyik szemét folyton rajtam tartotta, hogy megóvhasson a bajoktól. Hálás vagyok neki ezért, de tizenhat felett már idegesítő. Szerencsére egyetemre jár, így kevesebb ideje marad rám. Bella mindig népszerű volt, ezért próbálok rá hasonlítani.

 Legjobb barátnőim a Collins lányok, Rebecca és Vesta. Szerencsére közel laknak, így át is sétálhatok, ha kedvem támad beszélgetni velük.

 Házunk hatalmas családi ház, kisebb palota, hála anyának. Kedves édesanyám ragaszkodott hozzá, rendes környezetben éljünk, vagyis semmi penthause. Ennek köszönhetően apu általában a saját lakásában tartózkodik, messze tőlünk. Szeretem a házunkat, elég nagy, hogy elbújhassak, ha nem akarok társaságot. Igaz, mióta Bella egyetemre jár, egyedül maradtam Bertával, a házvezetőnőnkkel.

 Egyetlen negatívum, a velünk szemben élő Simpson család. Két lányuk az életünk megkeserítője. Pandora a testvéremmel egyidős, utálják egymást. Valami fiún kaptak össze, aki Bella barátja lett. Pandora bosszúból betette a karkötőjét a nővérem táskájába, majd tolvajnak titulálta. Sophia az osztálytársam, riválisom. Kicsi korunk óta versenyzett velem, mindenben. Kemény ellenfél, legalábbis tanulás terén, szintén kitűnő, mint én.

 Fontos személy még Leopold „Leo” Foster, Bella pasija. Leo Los Angelesből költözött ide. Állítólag ragaszkodó nagynénjétől akart megszabadulni. Fogalmam sincs róla, Bella mit eszik rajta. Elismerem, jól néz ki, de igazi anyámasszony katonája, minimális önállósággal. Amióta a nővéremmel jár, kezdi összeszedni magát, bár a pénzén kívül nincs mire büszkének lennie. Tudom, nem szép, hogy ezt írom, csakhogy ellenszenves figura, szánalomra méltó. Ellentétek vonzzák egymást, rájuk igaz lehet.  Bella vagány, rockos csaj, míg Leo tipikus szépfiú.

 Anthony „Tony” Butler családunk régi ismerőse, nővérem legjobb barátja. Saját zenei stúdiója van, valamint rádióállomással is rendelkezik. Nővérem és Leo szintén itt dolgozik. Van egy közös műsoruk, amiben állandóan veszekednek. A hallgatók imádják, ez az egyik legnépszerűbb adás.

Elégedetten írtam, a naplóm elejét sikerült megtöltenem a legfontosabb információkkal. Ha egyszer híres leszek, kiadhatják, hogy mindenki tudja, ki is vagyok valójában. Gondolataim Tony felé kalandoztak, mint általában. Tizenkét éves korom óta vagyok szerelmes belé. Szerencsétlenségemre ő persze nem is igen beszél velem, ráadásul öt évvel idősebb nálam. Ugyan mit adhatok én neki?

 Nov. 9. szerda, tehetséggondozás

Grace, Rebecca, Anne és én unatkozva bámultunk a semmibe. A tehetséggondozás nálunk nagy nulla, mindenki kedve szerint unatkozhat. Általában ezen az órán írjuk meg a házinkat, de nekem semmi kedvem sincs ehhez.

A semmiből Ian hangja rántott minket vissza.

- Kis Bella, kölcsönadnád az angol házit? Nem volt időm megírni tegnap este.

- Vidd csak. Ian, még valami. Ne hívj Kis Bellának! – kiabáltam rá szerencsétlenre teljes hangerővel, felhívva magamra a figyelmet.

- Nocsak, Kis Bella ki van akadva? Csak nem megint visszautasított a titokzatos Don Juan? – érdeklődött kárörvendve Sophia.

- Nem is tudom kit dobtak tegnap este, és ki volt az, aki ez miatt órákig bömbölt – vágtam vissza elégedetten konstatálva riválisom arckifejezését.

Oké, ez nem volt szép tőlem, de az esti séta alatt meghallottam Sophia sírását. Ha jól értettem James kidobta, mert talált nála érettebb lányt. Sajnáltam miatta, az a James tényleg nagy bunkó volt. Kénytelen voltam kemény lenni, egyrészt mert ez illett Bellához, másrészt Simpson régóta piszkál ezzel. Fogalma sincs róla, kibe vagyok őrülten szerelmes, pedig ismeri Tonyt. Don Juan meg onnan jött, hogy beleolvasott az egyik levelezésembe, ahol az írtam, hogy az én nagy szerelmem Don Juan. Azt a részt már nem látta, hogy filmeket veséztünk ki.

Sophia ügy után türelmetlenül kerestem elő az ipadomat, muszáj volt zenét hallgatnom, mert feltekerték a hangerőt, így tisztán hallhattam Bella és Leo veszekedését élő adásban.

-          Tonkin, nálatok nem ismerik a magánélet kifejezést? – csapott le rám megint Sophia.

-          Ezt én is kérdezhetném tőled. Mindennap beszámolót hallhatunk tőled az esti programjaidról.

Dühösen kaptam elő a Büszkeség és balítéletet, az egyik kedvenc könyvemet. Mérgesen értettem egyet Simpsonnal, Bella túlzásba viszi. Ki a frászt érdekel, éppen miben nem értenek egyet? Engem nem. Fogalmam sincs, milyen defektes emberek vannak, akik ezekben lelik a szórakozást. Mintha nem lenne elég valóságshow, meg más szennyműsor, amivel a népet lehet butítani. Erre szokta Anne mondani, túlságosan a szívemre veszem a dolgokat. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de én nem örülnék neki, ha az ötéves lányom azt figyelné, hogyan esik egymásnak kettő, ne add Isten több ember.

-          Ana, már megint írogatsz, ahelyett, hogy velünk beszélnél – szidott le Grace.

-          Te is tudod, most kifakadna az erkölcsi válság miatt – nevetett fel Rebecca, túl jól ismer.

-          Igazam van. Te is gyakran panaszkodsz, milyen ostoba, modortalan pasik vannak. Régen minden más volt. Ha leejtetted a zsebkendődet, akkor felvették, udvariasan átadták. Manapság még rá is taposnának, csak akkor lennének hajlandóak lehajolni érte, ha pénz lenne – fakadtam ki.

-          Ebben igazad van – értett velem egyet az időközben visszatért Vesta, fancsali képpel bólogatva.

-          Gondoljatok bele, régen szerelmes leveleket fogalmaztak meg, most meg kidobnak valamit az üzenő falra. Nem valami hosszú, gondosan megfogalmazott vallomást, hanem csak odavakkantott ostobaságot rövidítve, ismeretlen jelekkel helyettesítve, amit órák alatt tudsz csak dekódolni. Mikor ment utoljára oda hozzátok valaki, hogy randira hívjon? Normálisan. Tarthattok régimódinak, de én igényes vagyok. Komolyan a mai tizenévesek igen gyerekesek.

-          Ana, ne várj tőlük mást.

-          Igaz, könnyű nekik, mert a mai lányok azt hiszik, ha nem ugranak az első szóra, akkor dobják őket. Ha nem fekszel le vele, akkor prűd vagy stb. Ez alá még adják a lovat a különböző műsorok. Tegnap olvastam az egyik online magazinban, hogy teljesen elfogadott néhány egyéjszakás kalandba keveredni, sőt jót is tesz az önbizalomnak. Most komolyan, attól leszek bátrabb, ha lefekszem az első idiótával, akit meglátok? Inkább valami betegséget lehet összeszedni, esetleg egyéb következménye lehet a kis „önbizalom növelésnek”. Mi történik velünk? Komolyan nincs igény érzelmekre?  Egyikőtök sem akarja, hogy kedves szavakkal invitáljanak találkára, esetleg végighallgatni, miket szeretnek bennetek? Nem lenne szép, ha rendesen felöltözve, virággal várnának rátok? Diszkó helyett elvinnének valami szép helyre, ahol nem kell minden pillanatban egymást faló embereket kerülgetni, meg beleüvölteni a másik fülébe. Szerintem ez nem nagy kívánság. Ennek kéne az elfogadottnak lennie.

Legnagyobb döbbenetemre Miss. Milan megtapsolt Mrs. Rimaldival egyetemben.

-          Ana, szeretném, ha cikket írnál az előbb elhangzottak alapján. Elküldeném néhány magazinnak. Az iskolaújságban meg fog jelenni – lelkendezett Mrs. Rimaldi.

Percekkel később még midig döbbenten bámultam barátnőimre, akik persze láthatóan örültek a lehetőségnek.

-          Ana, ez csodálatos. Mrs. Rimaldi sok befolyásos embert ismer, akár újságírót csinálhat belőled. Te is szerepelhetnél, saját műsorral. Ana megmondja az őszintét, lehetne ez a címe. Tony biztosan megengedné – élénkült fel Anne, mit sem sejtve unokatestvére iránt érzett szerelmemről.

-          Szerintem ez rossz ötlet. Ha ebben is a nővéredet követnéd, soha nem mosnád le magadról a Kis Bella gúnynevet.

Vesta mindig is ellenezte a nővérem utánzását. Ő volt az egyetlen, aki tudott Tonyról, bár sohasem említette.

Végül csak vállat vontam, majd sietve elhagytam a termet, mielőtt Sophia ismét rázendít.

Időközben a telefonom is jelzett, valaki üzenetet küldött.

SMS: Órák után gyere be a székházba, beszélnünk kell.

Csodás, Bellára rájött az anyáskodhatnék.

Kedvetlenül intettem búcsút barátnőimnek, majd taxit kerestem. A székház a város szívében található, jó messze tőlünk. Reméltem összefuthatok szívem választottjával.

Nov. 9. 23:49, saját ágy

Ezt nem hiszem el! Drágalátos nővérem teljesen leégetett.

Az egész azzal kezdődött, hogy kihallgatást tartott a jegyeimről, valamint az iskolai dolgaimról. Szerencsére Tony és Leo a legjobbkor jöttek be, így nem kellet végighallgatnom a tanulási technikákról szóló kiselőadást. Néha még abba is beleszól, hogyan fogom a tollat.

Épp indulni készültem, mikor Bella egyetlen mondattal megállításra kényszerített.

-          Jártam a rendelőben, Dr. Weston odaadta a gyógyszeredet.

Egy laza mozdulattal az asztalra dobta a fertőzésre felírt kenőcsöt. Mondanom sem kell rögtön vérvörös lett az arcom. Szinte éreztem magamon Tony átható tekintetét, amint felkaptam az asztalról és besüllyesztettem a táskámba. Fénysebességgel hagytam el a stúdiót, nem törődve Bellával.

Miket gondolhatnak rólam? Nem kezdhettem el magyarázni, hogy a pláza mosdója nincs rendesen fertőtlenítve, én meg sikeresen elkaptam egy fertőzést.

Este persze benézett hozzám.

-          Ana, mi a baj? Egész délután kerültél, a stúdióból is elrohantál.

-          Mond, normális vagy? Hogy voltál képes ilyen kellemetlenségnek kitenni? Miért nem tudtad csak átadni a kenőcsöt, mikor ketten voltunk? Tiszta égés.

-          Ebből csinálsz ekkora ügyet? Leo a családhoz tartozik – legyintett egyszerűen, mintha csak az időjárásról tárgyalnánk.

-          A pasid el volt foglalva a hajával, de Tony az egészet végignézte. Hogy hozhattál ilyen helyzetbe?

-          Miért érdekel, mit látott Tony? Nem is törődik ilyen dolgokkal.

-          Az a probléma, hogy összekeversz magaddal. Én ismerem a magánélet fogalmát, nem tárom a világ elé a problémáimat. Lehet, hogy téged nem zavar, hányan tudnak az esti kis puszikról, de engem ez idegesít. Vannak dolgok, amik csak rám tartoznak. Most mit gondolhat rólam? Biztos azt feltételezi róla, egy céda vagyok, aki mindenkivel összefekszik válogatás nélkül. Nekem van tartásom.

-          Túlreagálod. Miért hinné ezt? Mint mondtam nem törődik veled.

Szerintem Bella fel sem fogta, mit mondott. A gondolat, hogy Tony tejesen közömbös, még jobban fájt, mint az, ribancnak tart.

-          Kifelé! Hagyd el a szobámat! Most! – Kiabáltam teljesen kikelve magamból, még dobbantottam is egyet, nyomatékot adva szavaimnak.

Bella nyilván tudta, ilyenkor lehetetlenség velem értelmesen beszélni, ezért szó nélkül távozott.    

Mivel semmire sem voltam képes, maximumra tekertem a hangerőt a hifin, és sírva terültem el az ágyon.

November 10. testnevelés

Az egész napom rosszul indult. Reggel korán bejöttem, hogy elkerüljem a testvéremet, mire otthagytam a narancslevemet, ami nélkül képtelen vagyok koncentrálni.

Geometrián Sophia a körmét lakkozta, a büdösség egész végig szúrta az orrom, amíg meg nem untam. Hirtelen mozdulattal dobtam az asztalára az előző tesztet, mire a körömlakk felborult, beterítve az egész füzetet. Sophia visítva ugrott fel.

-          Te ostoba, ügyetlen liba! Nézd meg, mit csináltál!

-          Talán nem az órán kéne lakkoznod a körmeidet – vágtam rá, remélve, megúszhatom ezt a kis incidenst.

Mr. Colbert egyből ott termett, robbanás közeli állapotban méregetve minket.

-          Mégis, mi folyik itt?

-          Anabelle szándékosan meglökte az asztalomat. A füzetem használhatatlan lett.

-          Elnézést, Mr. Colbert. A tesztet adtam tovább, de Sophia feltartotta munkamenetet. Nem vettem észre a lakkot.

-          Miss. Simpson, ez egy iskola, nem pedig szépségszalon. A körmei pingálása helyett foglalkozna a tanulással, akkor talán sikerülne elfogadható eredményt felmutatni. Hogy képzeli ezt? Legszívesebben azonnal kitiltanám az óráról, akkor rendet tanulna – ordított magából kikelve.

Mindketten beírást kaptunk, én az óra zavarásáért. Fogalmam sincs Sophiának, mit írt, de sokáig tartott. Csengetéskor azonnal elrohant, még házit sem adott fel. Sőt! Annyira felhúzta magát, hogy meg sem állt az igazgatóig. Sophiát behívatták, ahol alapos fejmosásban volt része. Mindezt Anne mesélte, aki az iskolaújság szerkesztője, és véletlenül akkor ment aláíratni néhány fontos papírt. Állítólag harminc oldalas beadandóval kell kiengesztelnie a tanárt.

Mr. Colbert mindig is ilyen volt. Akik jók voltak, a megtűrt kategóriába tartoztak. A kiemelkedőek, emberi lénynek voltak titulálva. Itt meg is állt a fokozat. Legrosszabbul azok jártak, akiknek nehezen ment. Egyenesen kínozta őket, élvezettel figyelte, hogyan szenvednek a táblánál. Az óráján tilos volt minden, amivel zavartuk volna. Még köhögni sem szabad, mert azzal negatív véleményt nyilvánítunk az imádott tárgyról.

Szegény Grace tavaly véletlenül leverte a mobilját, mikor a vonalzójáért nyúlt, mire Mr. Colbert vérszemet kapott. Több mint ötven plusz feladatot kellett megoldania másnapra, alig bírtuk végigszenvedni. Azóta Grace próbál láthatatlan lenni.

Nekem is csak azért ad ötöst, mert minden szorgalmit megírok, versenyeken veszek részt.

Mázlim van, Miss. Mao jött be órát tartani, mert a testneveléstanárnak sürgősen el kellett utaznia. Az orvos írt felmentést, de Mr. Gaspar nem szokta ezeket elfogadni. Kificamodott bokával is végig kellet szenvednem a talajtornát, mivel nem törésről volt szó. Remélem jó sokáig lesz távol.

Kissé megnyugodtam, de még mindig szégyellem a tegnapit. Bárcsak láthatnám Tonyt, mindent elmondanék neki, bár ehhez túl gyáva vagyok.

Miss. Mao érdeklődést mutat irántam, főként a terveimről faggat. Hamarosan Bellára terelődik a szó, mint minden alkalommal.

-          Egyszerűen odavagyok a műsoráért. Fiatal és tehetséges, sokra viheti.

-          Köszönöm a nevében is.

-          Látod, sok sikeres ember kerül ki innen. Vegyük csak Anthony Buthler esetét. Huszonegy éves, és az övé a világ. Köztünk szólva, cseppet sem csodálkozom rajta. Régen is ilyen érzéke volt az üzlethez.

-          Tényleg?

Kissé meglepett, nem gondoltam, ennyire ismeri.

-          Látom a megrökönyödést az arcodon. Tony alattam járt két évfolyammal, de együtt dolgoztunk a diáktanácsban. Hihetetlen? Számomra is az.

Döbbentem bámultam a tanárnő után. Komolyan huszonhárom éves, többnek tűnik. Nem árt jóban lenni vele, segíthet nekem felfedezni Tony életét. Mindent tudni akarok róla.  

Nov. 12. saját szobám

Ma este buliba megyünk a lányokkal, Bella jóvoltából. Az egyetem elég sok összejövetelt szervez, karszalaggal bárki bemehet. Szerencsémre sikerült kicsikarnom testvéremtől néhányat, még mindig rosszul érezte magát a kis incidensüktől. Persze itt őrködik most felettünk, Leo csak később veszi fel, addig engem izzaszt.

-          Fel nem foghatom, miért akartok egyetemi bulikon részt venni. Az iskola nem szervez programokat?

-          Bella, már megmondtam neked, ez az iskolai hierarchia szempontjából elengedhetetlen. Neked igazán kellene tudnod. Sophia is ott lesz, biztosan megint felszed valamilyen sztárfiút.

-          Ha azt tervezed, hogy összejössz valamelyikkel, előre közlöm, nincs rá lehetőség. Mindenki tudja, a húgom vagy, ennek megfelelően bánnak majd veled.

-          Köszönöm a törődést, de nincs rá szükség. Nem a pasin van a hangsúly, hanem az ottléten. Egyébként sincs kedvem kanos idiótákkal összemelegedni.

Ingerülten csaptam az asztalra a hajkefémet, Bella felhúzott. Remélem Tony fejét elfelejtette teletömni ezekkel a marhaságokkal, különben még ennél is nehezebb helyzetbe kerülök. Leo korábban érkezett, legalább nyugodtan készülődhettem.

Fél nyolc előtt érkeztek meg Collinsék, idegesen. Vesta persze egyből elővett.

-          Mi a fene van rajtad? – förmedt rám.

-          Ruha. Hülyén áll?

-          Dehogy – nyugtatgatott Becky, szúrós pillantást vetett nővérére.

-          Megint úgy nézel ki, mint Bella. Te Ananbell Tonkin vagy, egyedi és megismételhetetlen. Mindenki önmagadért szeret, és ezért is imádjon. A nővéred pótlékaként soha nem lesz a tied, amit akarsz – kiabált rám teljes hangerővel, féltem az utcán is meghallják.

Talán igaza van, de Tony még sosem érdeklődött irántam, Bella viszont a legjobb barátja. Miért ne lehetnék én is olyan, mint ő?

Mindegy. A ruhám marad, holnap írok.

Ana Tonkin - Teenage love szereplők

Geneviéve Annabelle "Ana" Tonkin

Kor: 16

A törénet főszereplője. Középiskolás lány, nagy szerelemmel és álommal. Nővérét másolja, minden téren rá akar hasonlítani, ezért is hívják Kis Bellenek.

Arabella „Bella” Tonkin

Kor: 19

Egyetemista lány, Ana testvére. A Szívatlak műsor egyik résztvevője, amit barátjával találtak ki. Legjobb barátja Tony Butler, egyben főnöke is. A vad külső érző belsőt takar.

Anthony „Tony” Butler

Kor: 21

Utolsó évét végzi az egyetemen, ahová Bella is jár. Saját rádiója van, ami a népszerű Szívatlak műsort sugározza. Gazdag, egyedül él. Bár titkolja, sokat törődik a számára fontos emberekkel. 

Leopold „Leo” Foster

Kor: 19

Nagynénje által elkényeztetett fiú, 17 évesen költözött San Franciscóba. Bellával hamar egymásba szerettek, de eléggé különböznek. Leo nem rejti véka alá anyai helyzetét, igazi aranyifjú. Tonynak dolgozik, a Szívatlak másik szereplője. 

Barátok: Vesta Collins, Rebecca Collins, Anne Taylor, Ian Carter, Waldo Dixon

Ellenség: Sophia Simpson, Pandora Simpson

Ana Tonkin - Teenage love

Új történettel jelentkezem, Ana Tonkin - Teenage love kisregénnyel.
A történet Annabelle életéről, leginkább az elérhetetlen álmáról, Tonyról szól. Naplóbejegyzéseiben feltárja érzéseit, élete alakulását, valamint kusza emberi kapcsolatait.