Eljegyzés
Kate
Hamilton álmosan fordul meg a királyi méretű ágyban, magához szorítva a puha
takarót. Scott előző este csak nevetett a lány alvási szokásán, mivel Kate
egyedül képes volt elfoglalni a hatalmas ágyat. Most is keresztben feküdt, bár
állandóan forgolódott. Kate kinyitotta szemeit, de nem egészen az fogadta, amit
várt. „Anya kifestette a szobámat, míg elvoltam? Az enyém vanília színű.” Amint
az éjjeliszekrényre esett a pillantása, elkerekedett a szeme, egyből
kijózanodott.
Scott csak a
hatalmas sikítást hallotta. „Ez a hang visz a sírba.” Sietve magára kapta a
köntösét, majd átvonult a másik szobába.
- Jó reggelt! – köszöntötte a sokkos állapotban lévő lányt.
- Te meg, mit keresel itt? – kérdezte döbbenten Kate, magához
szorítva a takarót.
- Ez az én hotelem, ha elfelejtetted volna – válaszolta teljes
nyugalommal a férfi, jól szórakozva a másik arckifejezésén.
- Hogy kerültem ide?
- Tegnap este elég rendesen kiütötted magad. Nem akartam nagyapát
kínos helyzetbe hozni a hulla részeg unokájával, ezért ide hoztalak. Ne aggódj,
a másik szobában aludtam.
- Semmi sem történt? – puhatolózódott Kate, mivel emlékei elég
hiányosak voltak.
- Nem az a fajta vagyok, aki részeg kislányok helyzetével él
vissza. Az ágyamba igazi nők másznak be józanul, önszántukból – jelentette ki
magabiztosan, elégedetten konstatálva a lány vörösségét, sikerült megint
zavarba hoznia.
- Valóban? Akkor áruld el nekem, te perverz playboy, hol vannak a
ruháim? – sikította a lány, teljesen elvesztve önuralmát.
- Beismerem, playboy vagyok, de perverz biztosan nem. Bármennyire
szeretnéd, nem hoz lázba a tudat, hogy az ágyamban fekszel.
- Helyes. Mellesleg, egyáltalán nem tud érdekelni, mi hoz lázba. Még
nem válaszoltál a kérdésemre.
- Az egyik szobalány segítette le a ruhádat, ott hever a melletted
lévő széken.
- Köszönöm. Amúgy, tudom, hogy hazudsz – mosolyodott el a lány.
Szavainak nyomatékot adva, kikelt az ágyból, közvetlenül Scott
előtt állt meg. A férfi gyanakodva figyelte a lány mozdulatait, biztos volt
benne, készül valamire. Kate kedvesen végigsimított a karján, aztán kikerülte,
a ruhájáért indult. „Jó ötlet volt a fekete csipkefehérnemű.”
Scott lélegzetvisszafojtva figyelte a lány ténykedését. Igazából
észrevette, hogy megnőtt. Már nem kislány, de még nem is nő. Hosszú hajával, bájos arcával,
tökéletes homokóra alkattal rendelkezett. Elsötétülő tekintettel mérte végig a
fehérneműben sétáló lányt, aki egyszerűen csak a ruhája nélkül flangált. „Ebből
a lányból bomba nő lesz. Az én feleségem.”
- Merre találom a fürdőt? Szeretnék lezuhanyozni – érdeklődött Kate,
még mindig pőrén.
- Ha arra indulsz, megtalálod. – Scott a folyosó másik végébe
mutatott.
- Köszönöm.
„Mit művel ez a
lány odabenn? Legalább egy órája bevonult.”
- Uram, csomag érkezett Miss. Hamiltonnak. – Joseph lépett be az
előtérbe, két dobozzal egyensúlyozva.
- Biztosan? Küldje át a Hamilton villába.
- Ó, megjött a holmim? Végre. – Kathleen lépett ki a fürdőből, teste
körül fehér fürdőlepedővel.
- Mit jelent ez? – kérdezett rá Scott, még mindig döbbenten. –
Otthonról hozattál ruhát?
- Hova gondolsz? Felhívtam a kedvenc üzletemet, hogy küldjenek
megfelelő holmit. Nem fogom a tegnap estit felvenni. Ha megbocsátasz – kapta ki
a dolgozó kezéből a csomagokat, átvonult a szobájába.
- Ez a lány teljesen megbolondult. Joseph, hozzon fel reggelit –
utasított a boyt.
Kate pár perccel
később teljes ruházatban lépett ki a szobából. Barackszínű blúzt viselt, piros
szoknyával és cipővel, az összhatás kellemes lett. Elégedetten nézett az
asztalra, vőlegénye hozatott enni.
A reggelit
csendben fogyasztották, bár egészen más okokból. Scott kissé kínosnak érezte
menyasszonya jelenlétét, aki a lehető legnagyobb nyugalomban fogyasztotta
reggelijét. Kate csendesen étkezett, de szíve gyorsan dobogott. „Vajon itt
fogunk élni, együtt reggelizünk?” Hangosan nem mert rákérdezni, de igazán
kíváncsi lett. Kezdte tényként kezelni a házasság gondolatát, ez megrémisztette.
„Még fiatal vagyok a házassághoz, és nincs más választásom. Maximum
kompromisszumot kötünk, kerüljük a fizikai érintkezést, csak együtt élünk.”
Scott
menyasszonya arcát figyelte, látszott, hogy gondolatai messze repítették a
lányt a valóságtól. „Sokat változott, mióta elmentem. Magasabb, érettebb lett,
nőiesedik. A természete még mindig ugyanolyan heves, mint eddig, de ezt könnyen
kiküszöbölhetem. A házasságunk alatt összeszokunk, minket fog mindenki
irigyelni. Igen, mi leszünk Manhattan legcsodálatosabb párja. Addig még sokat
kell tanulnia.”
- Scott, indulnom
kéne. Nagyapa biztosan ébren van már, ma kell választ adnom – magyarázta Kate,
az értetlen tekintetét észrevéve.
- Induljunk, a
kocsi már vár minket. Mindent előkészíttettem, amíg zuhanyoztál. Nagyapával
beszélnem kell, engem is mára hivatott.
A kocsiban
feszülten fészkelődött Kate, minden percben ellenőrizte az időt. Scott megunva
a lány mocorgását, rászólt.
- Hagyd abba,
mindjárt megérkezünk.
- Te ezt nem
értheted – morogta a lány halkan, de így is meghallotta a férfi.
- Akkor magyarázd
el.
- Jó. 16 éves
vagyok, ennyi idősen nem szokás férjhez menni. A középkorban lehet, hogy ez
volt a divat, de most a XXI. században élünk. Nagyapa ragaszkodik ehhez, nekem
meg bele kell egyeznem – összegezte gondolatait Kathleen.
- Mivel vett rá
az igenre?
- Megfenyegetett,
jól ért hozzá. Ha nemet mondok, mindent elveszítek, amim van. A szüleim képtelenek
lennének rajtam segíteni, nagyapa megakadályozná. Röviden, ha hajléktalan
akarok lenni, kiverem a hisztit.
- Szóval a pénz
miatt jössz hozzám? – kérdezett rá dühösen Scott.
- Egy cent sem
kell tőled, a szüleim miatt teszem. Engedetlenségemnek ők ugyanúgy látnák
kárát, mint én.
Scott a lányra
nézett. Képes beleegyezni a kényszerházasságba, a szülei miatt. Nagyon
szeretheti őket, ha hajlandó erre.
- Persze szerencsém van veled – jelentette ki Kate, mire Scott
érdeklődve belenézett a zöld szemekbe.
- Miért?
- Téged legalább ismerlek. Hozzáadhatna valami perverz öregemberhez
is.
- Köszönöm – jegyezte meg gúnyosan Scott.
- Ne érts félre, semmi bajom sincs veled, elvégre mindig is
ismertelek. Remélem, nem várod el tőlem, hogy egyből beléd szeressek? –
faggatta vőlegényét a fiatal leány.
- Nem. Előbb utóbb megtörténik.
- Biztosan. Inkább attól félek, te zúgsz belém. Kedvelsz engem?
- Ugyan. – Scott zavartan fordította el a fejét, a lány a
legérzékenyebb részére tapintott.
- De. Láttam, hogy nézel rám. Fiatal vagyok, nem ostoba. Isabella?
Rendben hazaért? – terelte a témát Kate, mielőtt megint összekapnának.
- Természetesen. Jeremy elvitte, bár Isabella eléggé tiltakozott.
Kissé félénknek tűnt.
- Nem jellemző rá.
Kathleen elgondolkodott a hallottakon. Barátnője mindig is
nagyszájú volt, miért tiktakozna egy helyes pasi társasága ellen. Igaz, este is
elég nyomott volt, bár ez nem magyarázat rá. Csak nem? Ki kell faggatnia,
titkol valamit.
Id. George Hamilton ingerülten várta haza unokáját. Tudta, tegnap
mulatni ment Isabella barátnőjével, de nem ment haza, a Wilkes lakásban sem
aludt. Kíváncsian várta a lány magyarázatát, hol töltötte az éjszakát. A
komornyik végre bejelentette érkezését.
- Jó reggelt – köszöntötte halkan Kathleen nagyapját.
- Jó reggelt – csatlakozott Scott mély, férfias hangja a lányéhoz.
- Nektek is. – George jobban meg sem lepődhetett volna meg. Két
unokája egymás mellett állt, látszott, együtt jöttek.
- Nagyapa, ma kell megadnom a választ, de te is tudod. – Kate
lehajtotta fejét, nem akart nagyapja szemébe nézni.
- Igen. Meséld el nekem kisasszony, hol töltötted az estét. Isabella
Wilkes egyedül ért haza, tehát nála nem – vágta hozzá szerencsétlen lányhoz
keményen.
- Nálam, a hotelban. Gondolom, nincs kifogásod az ellen, hogy a
menyasszonyom velem legyen. Tegnap este elmentünk szórakozni, hajnalban
hazavittem.
- Még hajadon – emlékeztette az öreg.
- Ismerkedett leendő otthonával. Kellett a hely és idő megbeszélni a
terveinket. Hamarosan esküvő, addig sok mindent kell elintéznünk.
- Igen. Az eljegyzést ma este tartjuk, szűk családi körben.
Kathleen, ne hívj vendégeket, csak a család lesz jelen. Scott, a szüleid gépe
délután érkezik, nyolcra gyertek.
- Az esküvő időpontja? – kérdezett rá kertelés nélkül Scott.
- Három hét múlva.
- Mi? – hördültek fel a fiatalok.
- Igen.
- Van róla fogalmad, mennyi idő megszervezni egy esküvőt? –
sikoltotta Kate.
- Csak ti kelletek, a fogadást elintézem.
- Már megbocsáss, de belerángatsz egy nemkívánatos házasságba,
legalább az esküvőnk legyen szép. Én fogom megszervezni, ehhez ragaszkodom,
akár tetszik akár nem.
- A szervezők mindenről gondoskodnak – jelentette ki az öreg
nyugodtan, de unokáját képtelen volt meggyőzni.
- Csak akkor mondok igent, ha a terveim szerint megy minden. Magam
készítem elő a fogadást, légy szíves ne avatkozz bele. Neked a papír a lényeg.
Remélem végeztünk, rengeteg a dolgom. Este találkozunk. – Kate nem várt választ ingerülten
csapta be maga után az ajtót.
- Tüzes leány, az biztos. Ne aggódj, úgy lesz, ahogy én akarom –
nyugtatta fogadott unokáját.
- Szeretném, ha Kate intézhetné a dolgokat. Minden lány életének
fontos állomása az esküvő, legalább az lehessen olyan, amit szeretne, ha már
kényszerű házasságba kell lépnie. Mindent bízz rá, nekem így felel meg.
- Biztos? Kathleen elég gyerek még.
- Ha kész van a házasságra, akkor ez is megy neki.
Hamilton válasz nélkül hagyta a fiatal kijelentését, de magában
mosolygott. Végre kezdenek összemelegedni.
Kate ingerülten nézett az órájára. Isabella megígérte, segít neki,
de eddig nem jutottak előre. Mindkét lány a netet böngészte helyszín, virágok,
kellékek miatt.
- Mit szeretnél igazából? Legalább valami tervezeted legyen, ha te
akarod az egészet egyedül intézni.
- Nagyapa ebbe is bele akar szólni. A saját esküvőmet magam szervezem
meg, ha belehalok akkor is. Ennyit megengedhet.
- Talán nem bízik benned. Attól fél, botrányt csinálsz. – Isabella
bizonytalanul nézett barátnőjére, elképzelhetőnek tartotta.
- Eszemben sincs. Lehet, ez kényszer, de szeretném, ha jól
sikerülne. Nagyapa se él örökké, a válás megoldható – magyarázta a lánynak,
magában már előre eltervezett mindent.
- Biztos jó így indítani egy kapcsolatot?
- Igen. Scott azt mondta, sosem használja ki a helyzetet, csak akkor
fekszik le valakivel, ha magától megy az ágyába.
- Akkor mégis, mivel töltitek a nászéjszakát? Azt ne mond,
beszélgettek.
- Aludni fogok, ő meg csinál, amit akar. Most megyek, időpontom van
a fodrászhoz.
Kate
elgondolkodva ült le az ágyára. Hamarosan kezdődik a családi vacsora, de nem
érzett magában elég erőt ehhez. Scott szerencsére még otthon volt, legalább
addig sem kellet jó pofiznia a többiekkel. Nővére már lent társalgott a
családdal, ő meg készülődésre hivatkozva nyert időt. Dora előre kikészítette a
fehér Armani ruháját, cipőjét, csak fel kellet vennie, csak nem érzett elég
erőt magában.
Ma este
hivatalosan is eljegyzik, menyasszony lesz. A köreikben ez elfogadott, mégis
tartott a külvilág véleményétől. Igaz, az iskolában ő már magasabb szinten fog
állni diáktársainál, sőt néhány tanáránál is. „Miss. Harsh bele fog őrülni,
előbb megyek férjhez, mint ő.” Erre a gondolatra jóízűen felnevetett. Undok
tanvezetője folyton keresztbe tett neki, a szüleinek csak szidta,
mintha maga lenne az ördög. „Az első dolgom lesz az orra alá dugni az eljegyzési
gyűrűmet. Remélem, Scott szépet vett, nem valami bóvlit.”
Kissé jobb
hangulatban hajlandó volt végre magára ölteni a ruhakölteményt.
Ideges léptekkel
indult lefelé a lépcsőn, aminek alján vőlegénye várt rá. „Mély levegőt,
nyugalom.”
A lépcső alján
Scott várta pókerarccal. Kate idegesen nézett vőlegényére, hirtelen kiszállt
minden erő a lábaiból, azt hitte, összeesik.
- Mire gondolsz?
– szólalt meg a férjjelölt kellemes, mély hangján.
- Ránk. Mindenki
itt van?
- Igen, csak rád
vártunk, de érdemes volt – mérte végig leendő feleségét a férfi.
Kate elpirult a
perzselő tekintettől, nem szerette, ha mustrálták. Scott udvariasan nyújtotta a
karját a lánynak, amit ő hálásan elfogadott. Végszóra érkeztek a szalonba, ahol
az egész család várta őket.
- Olyan szépek együtt – jelentette ki Carmen, Scott édesanyja.
- Valóban – fűzte hozzá a menyasszony apja, mire felesége megfeszült
mellette.
- Köszönjük, kedves tőletek, hogy ezt mondjátok – mosolyodott el
kedvesen Kate. Szívesen itt hagyná ezt a komédiát, mégsem teheti. Nagyapja
figyelmeztette, megfelelően kell viselkednie, ha botrányt csinál, súlyos
következményei lesznek.
- Örülök, végre elkészült az unokám is. Mindannyian tudjátok, miért
vagyunk itt. A mai nap különösen fontos számomra, végre teljesülhet a legjobb
barátom akarata. Ma hivatalosan is eljegyzi egymást Scott és Kathleen,
hamarosan összekötik az életüket.
- Milyen aranyosak együtt – mosolyodott el Gill, ezzel elérte, húga
szúrós pillantását.
Scott szembefordult a lánnyal, zsebéből egy fekete bársonydobozt
vett elő. Kate mély levegőt vett, hiszen tisztában volt vele, mi következik.
- Kathleen Josephine Hamilton, fogadd ezt a gyűrűt el tőlem, az irántad
érzett szeretetem jeléül. – Scott felhúzta a lány ujjára a különleges
smaragdcsiszolású gyémántgyűrűt.
Kathleen meglepetten pillantott az ékszerre. Igazán különleges
volt, messziről lerítt, hogy sokba került. A lány percekig képtelen volt
megszólalni, csak az ajándékot figyelte. „Vajon, mire gondolt, mikor ezt
megvette?”
- Oh, drága húgom mutasd meg nekünk is - sietett segítségére nővére.
- Szép – préselte ki magából Maureen Hamilton.
- Különleges, akár csak te – mosolygott rá Carmen Goldwin.
- Köszönöm.
Eközben a négy
férfi elvonult a dolgozószobába, megvitatni a további teendőket. A hátrahagyott
hölgyek kényelmesen elhelyezkedtek, hogy átbeszéljék a helyzetet.
- A fiam említette, magad szervezed az esküvőt. Nyugodtan
fogadhatnál szervezőket, kevesebbet kellene vesződnöd az apró ügyekkel.
- Szívesen csinálom, ráadásul a szervezők képtelenek megvalósítani
az elképzeléseimet. Készítettem listát, holnap elmegyek a szalonba,
kiválasztani a ruhát.
- Scott mit szólt az ötleteidhez? – kérdezett rá Gillian a kényes
részére a témának.
- Természetesen vele is egyeztetek, amint sikerül időt szakítani rá.
- Gyere el holnap a hotelba, délutánra még szabad a naptára.
- Nem szeretném zavarni munka közben – tiltakozott hevesen a
menyasszony.
- Ugyan, a leendő feleségére igenis képes időt szakítani. Gyere el
holnap.
- Igen.
Kathleen idegesen
szállt ki a taxiból a hotel előtt. Akár tetszik neki, akár nem, beszélnie kell
a leendő férjével a terveiről. Mire észbe kapott már a lakosztályánál
állt meg a lift. Nagy levegőt véve lépett be az előtérbe.
Scott meglepetten
vette észre menyasszonya jelenlétét. Egyáltalán nem számított rá, mégis ott
állt, mintha zavarban lenne.
- Szia – köszönt a lány halkan.
- Hello. Mi járatban? – kérdezte, majd újra a kávéjára
összpontosított.
- Az esküvőről szeretnék veled beszélni – magyarázta, mire a másik
félrenyelt. – Édesanyád ragaszkodott hozzá, ma vitassuk meg a részleteket.
- Rendben.
- Gondoltam a fogadást tarthatnánk a hotelban, ez a legegyszerűbb
megoldás. Valószínűleg a többi dolog számodra érdektelen.
- Az esküvő is itt lesz?
- Oh, persze. Az anyakönyvvezető lerendezve, minden rendben lesz
vele. A fogadással kapcsolatban lenne még pár kérdésem. A vendéglistát
összeállítottam, de szeretném, ha ránéznél, kit hagytam ki.
- Küldj át mindent, majd szakítok rá időt. Van még valami?
- Igen. Milyen színű lesz az öltönyöd? A díszítés miatt kérdezem.
- Még nem gondolkodtam rajta, igazából eléggé elfoglalt vagyok.
- Átküldök pár mintát legyél szíves választani. Haladnunk kell, nem
szeretnék fennakadást. Bár ez egy álesküvő, mindkettőnk hírnevének ártana a
botrány. Ne aggódj, zavartalanul folytathatod a „munkádat”.
Kate a kezébe akadt melltartót vőlegénye arcába vágta, mielőtt
méltóságteljesen kivonult a lakosztályból.
Scott elképedve nézett a lány után. A helyzet csak akkor lehetett
volna kínosabb, ha Jessica kilép a hálószobájából vagy Kate néz be.
A szőke hajzuhatag tűnt fel a bárpultnál, Scott orrát megcsapta a
nő fűszeres illata.
- Nyilván, ezt keresed – nyújtotta át a csipkecsodát a
szőkeségnek.
- Elment? Tulajdonképpen, mit akar tőled ez a kislány? A klub
előtt is őt tartott fel minket.
- Nem tartozik rád.
Jessica válasz nélkül hagyta, sietve felöltözött.
Scott az esküvői listát tanulmányozta, közben rájött, szinte alig
tud valamit a menyasszonyáról. Vajon sokat változott? Még mindig ugyanazokat a
dolgokat szereti vagy a gyerekkorával együtt ezeket is elhagyta? Itt az ideje
megismernie újra. Igaz, egy élet áll előttük, lesz idejük bőven a
beszélgetésre.
Magában már korábban megfogadta, kerülni fogja a fizikai
érintkezést, legalább a lány 18. születésnapjáig. Persze vele is kell erről
tárgyalnia, remélhetőleg sikeresen. Annyira makacs tudott lenni, bár még
kislány. Akárhogy is nézi, eddig a szülei óvó szárnyai alatt nevelkedett,
mostantól ő lesz a felelős érte.
