Sorskerék 2

Tudom, az előzőt be sem fejeztem, ennek pedig egy igen egyszerű oka van. A régi gépemen tároltam, ami végleg tönkrement,és elszálltak a fejezetek.
Úgy döntöttem, inkább folytatom, és a korábbit hagyom, amíg megjön az ihlet.
A Sorskerék 2 három évvel később folytatódik az első széria után, hol a szereplők egy része jelentős változáson ment keresztül. A történet leginkább Catherine életét követi nyomon, de a többiek is megjelennek a történet folyamán.
Remélem elnyeri tetszésetek.

Sorskerék 2: A felnőttkor küszöbén

Szándékosan nem írtam ki a neveket, lehet találgatni J

3 évvel később

 Sietve távozom a tárgyalóból, fejemben máris eredmények után kutatok. Az irodám az ötödik emeleten van, jelenleg próbálok minél gyorsabban eljutni oda. Szólok a titkárnőmnek, hogy ma már senki ne zaklasson, mert fontos dologgal kell foglalkoznom.

A táblán egy egyenlet árválkodik, megfejtésre várva, ez segíti a pénzügyben való eligazodást. Erre kell időt szakítanom, csak kedvem nincs hozzá.

Szeretem a munkámat, tele van kihívásokkal, de kicsit untat a dolog. Mióta itt dolgozom, alig van életem, a munka teljesen lefoglal. Fáradtan ülök le, szemem az asztalon lévő fényképre pillant. Mi öten vagyunk rajta még a középiskolából. Milyen boldogok is voltunk! Érdekes, hogy a szoros barátságunk még a távolságot is kibírta, bár már vannak repedések. Jennel nagy ritkán sikerül beszélnem, most is csak az üzenetrögzítője kapcsol.

3 év sok idő. Egy pozitívum van, néhány nap múlva találkozunk, ugyanis Robin nővére férjhez megy és mindenkit meghívott.

            Próbálok visszatérni a valóságba, ma este a barátommal vacsorázom, szeretnék remekül kinézni. Tavaly ismerkedtünk meg, egy ügyfelem által. Már első pillanatban elbűvölt, udvarias volt, meghívott egy italra. Többször találkoztunk, 8 hónapja alkotunk egy párt. Idősebb nálam, de ez nem igazán zavar. Elegem van egy életre a kisfiúkból. Brian egyszerűen tökéletes.

-          Végeztünk mára! – jelentette ki főnököm, mire csak bólintok.

Egész nap erre vártam, hogy visszamenjek a lakásomba. Otthon elégedetten merülök a habok közé. Az illatos fürdő segít ellazulni, kipihenni a mai napot. Ez egy kemény munka. Sok könnyel, fájdalommal jár, kitartást igényel, ennek ellenére szeretem ezt csinálni.

3 éve derékba tört a zenei karrierem, ki kellet találnom, mit csináljak. Párizsba utaztam, itt találkoztam a menedzseremmel, aki rögtön munkát ajánlott. Anyám oda volt a boldogságtól, mikor meglátta a képeket, elégedetten konstatálta a változást. Már nem voltam az a fura zenész csaj a suliból, hanem a magabiztos modell. Hiányzik Amerika, a barátaim, a családom. Testvéremmel sikeresen megbékéltem, ma már egyáltalán nem haragszom rá. Robinnak igaza lett. Egy férfi sem ér annyit, hogy elveszítsük miatta a legjobb barátainkat, esetleg testvérünket.

Kíváncsi vagyok a többiek, mit csinálnak. Lena gyakran telefonál, de alig tudunk beszélni. Vagy ő dolgozik, vagy én nem érek rá. Robin üzeneteket küldözget, ezek általában rövid jókívánságok.

A lazító fürdés után kényelmes ruhában ülök a kanapéra, egy pohár bor kíséretében. Pillantásom megakad egy díszes levélpapíron. Vivi Lemmer esküvői meghívója. A múlt hónapban kaptam meg, már sokszor elolvastam.

Vivi 26 éves, ideje bekötni a fejét. Anno mi már 21 éves korunkban férjhez akartunk menni, jelenleg ez kivitelezhetetlen. Nekem a munka az első, különben sem mutatkozhatom akárkikkel. Az ügynökség szigorúan korlátozza az ismeretségeimet. Mostanában elég sokat játszadozom a kilépés gondolatával. Hazaköltözhetnék, persze saját lakásba. Annak idején elmenekültem onnan, de ideje visszatérnem és szembenéznem a múlttal.

„Kávét akarok.” Erről vitatkozok önmagammal már egy ideje. Éjfél múlt már, én a gépem fölé hajolok, rendületlenül gépelve a következő cikk anyagát. Silvi bármikor telefonálhat, az anyagot követelve. Ha az embernek a rokona a főnöke, akkor duplán kell keményen dolgoznia. A legtöbben így is minden sikeremet a nagynéném nevéhez kötik. Szerintük ő az egyetlen, aki valamit is elérhet a szakmában.

            Szüleimet a szívroham kerülgette, mikor kijelentettem, hogy eszem ágában sincs az orvosira menni, nem érdekel sem a biológia, sem a kémia. Először veszekedtek, fenyegetőztek, aztán megbékéltek.

            Mindennek van előnye, ennek is. Akiket nem kedvelek, arról gondoskodom, hogy negatív kép alakuljon ki. Legutóbb Lauren Wright tett rám néhány kellemetlen megjegyzést, de a megtorlás nem maradhatott el. A haragomat a karrierje is megérezte, kénytelen volt elnézést kérnie az ügynöksége nyomására. Szeretem ezt a fajta hatalmat, kétség kívül élvezem is. Három év kemény munka meghozta a gyümölcsét, rettegnek tőlem a sztárok, celebek, műsorvezetők, modellek.

            Természetesen a negatívumok sem maradhatnak el. A munkám eléggé lefoglal, ráadásul sohasem tudhatom, milyen szándékkal közelednek felém. Az utolsó barátom is csak a jó híre érdekében akart velem lenni, számomra ez elfogathatatlan. Most egyedül vagyok, így a legjobb. Hiányzik egy férfi az életemből, de nehéz megfelelőt találni. Mindegyikből hiányzik valami, bár Robin szerint csak válogatós vagyok. Ő bezzeg kihasználja adottságait, engem is mindig bíztat rá.

            Drága barátaimmal annyira ritkán tudok beszélni, Jen szinte teljesen eltűnt a GPS-ről. Legalább Vivi esküvőjére eljönnek, mindenki visszaigazolt. Előtte elmehetünk lazítani, ránk fér már.

-          Dora, már mondtam, hogy vaníliaszínű szalvétákat kell tenni a hófehér damasztterítőre.

-          De az egyáltalán nem illik az ezüst mintás tányérokhoz – ellenkezett az újoncom.

-          Jaj, te lány! Azok aranyszegélyesek. Az ezüstöt a jövő heti Halding vacsoránál használjuk. Ha képtelen vagy megjegyezni, akkor használj emlékeztetőt.

-          Elnézést – komorult el a gyakornokom, mire elmosolyodtam.

-          Szedd össze magad, vagy nem sokáig dolgozol itt. Ha kényszerből teszed, örökké hibázni fogsz. Kedvellek, de nekem pontos munkaerőre van szükségem.

-          Szeretem a munkámat – kiáltott fel. Sok dologban hasonlítunk egymáshoz vele.

-          Helyes. Nos, mivel nem szokásom terrorizálni a beosztottaimat, egyáltalán nem értem, miért félsz ennyire.

-          Mindig hibázom.

-          Előfordul, majd belejössz. Most menj, ellenőrizd a telefonokat, utána van egy szabad órád.

Jókedvűen sétálok vissza a saját irodámba, ahol minden az én ízlésem szerint van berendezve. Legjobban a vörös sötétítő függönyömet szeretem. Az irodám inkább szobához hasonlít, ezért az ügyfeleimet a tárgyalóban fogadom. A munkám a legjobb, ami történhetett velem. A sok múltbéli fájdalom után csak ez segített visszarántani a nagyvilágba. Legjobban az fáj, hogy a saját testvéremet árultam el. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Akár tévedés volt, akár nem, elkövettem, ez pedig megváltoztathatatlan.

            Jó a saját lábamon állni. Nagyanyám segítségével megalapítottam a Cathrine’s world nevű céget, azóta sikert sikerre halmozok.

            A munka miatt keveset találkozom a barátaimmal, nővéremet tavaly láttam utoljára. Hamarosan hazajön, akkor újra együtt a csapat.

            Barátom most nincs, pár hete szakítottam a legutóbbival. Az énekesekkel mindig megjárom. Túl sok velük a probléma, az állandó fotósok az őrületbe kergetnek. Most már megértem, miért ajánlották a lányok Maxet. Ő kedves, aranyos, gondoskodó. Biztosan a tenyerén hordott volna. Deanből elegem lett, amikor megütött egyből szakítottam vele. Akkora cirkuszt rendezett, hogy ki kellett dobatnom.

            Elégedetten dőlök hátra a bőrülésben. Megint sikerült egy balekot befűznöm, ezzel is gazdagítva jelentős vagyonomat. Mindig azt hittem ez nehéz lesz, de a kisujjamat sem kell mozdítani az eredményért. Megérte tanulni.

            A középiskola után pszichológiát hallgattam az egyetemen, felvettem néhány üzleti élettel, pénzüggyel foglalkozó tárgyat is. Addig halogattam a választást, míg ráébredtem a legjobb megoldásra. Ma már rutinosan manipulálom az embereket, ügyfeleim a tenyeremből esznek.

            A férfiaknál ez kevésbé szerencsés, szeretem az önálló akarattal rendelkező embereket, ezért is Jacob a pasim. Ő aztán nem rejti véka alá a véleményét, sokat veszekszünk, de ezek félelmetes szexbe torkollanak. Néha egész délelőtt az ágyban maradunk, ami mindig nagy örömet okoz. Először csak játszadoztam vele, de megtetszett a magabiztossága, így együtt maradtunk. Sokáig azt hittem csak Blaise képes az egekbe repíteni, szerencsére tévedtem. Jacob tökéletes számomra.

Íme a megfejtések: J

Lena Litwin: pénzügyi tanácsadó

Jen Gladwin: modell

Stella Wolsey: Újságíró, riporter

Cat Gladwin: rendezvényszervező

Robin Lemmer: üzletkötő

My little bride - 5. fejezet

 Csak egy szokásos nap

Isabella Wilkes jókedvűen lépett barátnője szobájába, hogy felrázza a lányt, és elcipelje vásárolni. Tudta, a gondtalan nézelődés, a könnyű ebéd jobbkedvre deríti morcos barátnőjét.

Kate álmosan pislantott fel a frissen érkező Isabellára. Irigykedve állapította meg, barátnője sokkal jobban nézett ki nála, légies, angyali tüneményként.

-          Ne mondj semmit, tudom, fáradt vagy. Gondoltam jót tenne egy bevásárló túra, ideje lecserélni a ruhatáradat. Nekem se ártana néhány új darabot beszereznem. Mit szólsz hozzá?

-          Lehet róla szó, de csak azután, hogy megittam két vödör kávét. Hihetetlen, mintha egész éjjel táncoltam volna – panaszkodott fájdalmasan, majd a szobalánya után kiabált.

-          Mindjárt jobban leszel. Mi történt tegnap? – Isabella barátnője mellé ült, hátha túl bizalmas információt akar megosztani.

-          Semmi. Összevesztünk. El sem hiszem, hogy fogunk együtt élni, ha már most ölnénk egymást.

-          Ne nyavalyogj, megoldod. Te mindig mindenre tudod a megfelelő választ, helyesen fogsz cselekedni. Hagylak elkészülni – intett rövid búcsút a lánynak, majd a szalonba sétált.

Kate pislogva figyelte szobalánya tevékenykedését a kádból. Dora serényen rendbe rakta az ágyat, elvitte a reggeli maradékát.

-          Dora! A múlt héten vásárolt, nyomott mintás ruhámat készítsd ki. Keresd meg hozzá a csatos, fekete, bőr magas sarkúmat.

-          Igen, kisasszony. Parancsol hozzá kabátot?

-          Nem, meleg lesz. Még messze van a tél, ki akarom használni az enyhe időt. Ha végeztél, szólj Isabellának. Remélem megvárt.

-          Miss. Wilkes a szalonban beszélget az édesanyjával.

-          Csodálatos – morogta halkan Kate. Sietve törölközött, nem szerette, ha anyja a legjobb barátnőjét faggatta.

Órákkal később Isabella sürgős családi dologra hivatkozva hazament, így Kate egyedül maradt. Tanácstalanul ült a limuzinban, fogalma sem volt róla, mihez kezdjen a szabad idejével. „Elmehetnék a hotelba, meglátogathatnám leendő férjemet. Talán nem ez a legjobb ötlet, kínos lenne, ha megint valami nőcskével kapnám rajta.” Tisztában volt vele, Jessica Black nem csak egy sima nő. Apja gazdag üzletember, így mindent megadhat lányának. Kate kénytelen bevallani magának, most egy nála tapasztaltabb nővel van dolga, aki évekkel megelőzi tudásban. „Miért akarnék vele versenyezni? Egyetlen problémám vele, sérti a hiúságomat, amiért Scott vele foglalkozik, pedig gyűrűs menyasszonya van. Igen, ezt most tisztázom vele.”

-          David, a hotelhoz vigyél.

-          Ahogy óhajtja.

Kate kényelmesen hátradőlt, de kezeivel a szoknyáját markolta meg, hogy erőt gyűjtsön a beszélgetéshez.

A lifthez közeledve már kevésbé találta jónak az ötletet, legszívesebben elmenekült volna, de visszatartotta a büszkesége. Elérte a lakosztályt, most már nem futamodhatott meg. Mély levegőt vett, arcára mosolyt erőltetett, mint aki véres harcra készült.

Scott felkapta a fejét a magas sarkú kopogására. Jessica légiesen járt, a most érkezett viszont határozottan csapta cipőjét a földhöz. A lifthez pillantva vette észre a lányt.

-          Kate! Milyen kedves tőled, hogy meglátogatsz.

-          Gondoltam, hogy itt vagy. Mikor dolgozol? – kezdte meg a piszkálódást a lány, ám legnagyobb meglepetésére Scott elnevette magát.

-          Néhány iratot néztem át, szükségtelen ehhez bemennem az irodámba. Mit keresel itt?

-          Ez aztán a kedves kérdés – csattant a lány idegesen. Nem állt jól a dolog, máris felhúzta magát.

-          Örülök neked, de meglepett a látogatásod – válaszolta a férfi.

-          Látom. A jó modorról is megfeledkeztél, még itallal sem kínálsz meg – magyarázta, miközben a táskáját a fotelba dobta, aztán nem túl elegáns mozdulttal leült.

-          Igazad van – nevetett a férfi. – Tehát, mivel szolgálhatok?

-          Amit te is iszol.

-          Sajnálom, de kiskorúakat nem szolgálhatok ki alkohollal – tettetett komolyságot Scott, mire a lány elmosolyodott.

-          Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen korán kezded az ivászatot. Nos, gyümölcslevet kérek.

Pár percig hallgattak, aztán Kate az asztalra tette a poharát és a férfira nézett.

-          Tegnap nehezteltél rám, amiért csendben ültem melletted. Sajnálom, ha ezzel megsértettelek.

-          Ezért jöttél?

-          Ha ragaszkodsz még mindig a beszélgetéshez, akkor nem. Szívesen leszek a beszélgetőpartnered, ha óhajtod. Viszont, most szólok, utálom a semmitmondó csacsogást.

Scott a lány szemeibe nézett. Most tényleg érettebb a koránál, elvégre hajlandó volt felnőttként viselkedni. Azzal, hogy elnézést kért, megmutatta, képes félretenni a büszkeségét. Scott tisztában volt vele, mennyire nehéz kimondani azt az egy szót, a lánynak mégis sikerült. Leült mellé, ügyelve a megfelelő távolságra. Figyelmesen tanulmányozta az elszánt szemeket, majd továbbsiklott az alakjára. „ Már most megőrjít, kénytelen leszek visszafogni magam.”

-          Nos? – szólalt meg a lány, zavarta a férfi vizslatása.

-          Azt hittem, direkt játszol csendjátékot. Eléggé idegesített, hogy a sértődött, mártírt alakítottad este – magyarázta, gondosan megválogatva szavait, nehogy félreérthető legyen.

Legnagyobb meglepetésére Kate felnevetett. Nem amolyan gúnyos kacagás, hanem szívből jövő. Scott elképedve figyelte menyasszonyát, akinek még a szemei csillogtak a vidámságtól.

-          Szeretem a drámákat, ennek ellenére képes vagyok értelmesen viselkedni – beszélt a vőlegényéhez kedvesen, nyomatékot adva szavainak, kezét a férfi kézfejére tette.

-          Valóban – csak ennyit volt képes kinyögni, miután megérintette a lány. Kate karcsú ujjainak érintése elviselhetetlen volt.

Scott egyvalamit biztosan tudott. A lány vonzotta őt, a közelében elvesztette a józan eszét. Most nem a gúnyos, sértődött drámakirálynő ült mellette, nem is az a hisztis kislány, akire emlékezett. Kathleen immár ragyogó fiatal hölgyként tündökölt, igazgyöngyként, amit minden férfi birtokolni akart. Tekintete megállapodott a szemein, határozott mozdulattal menyasszonya ajkához érintette a sajátját. Katet meglepetten érintette a hirtelen támadás, talán csak pár másodpercig állt ellen, mielőtt lehunyta a szemét. Scott magához húzta a lányt, finoman cirógatta a karját. Érezte, elveszik az örökkévalóságban, mert menyasszonya puha ajkaitól képtelen elszakadni. Telefonja rezgése azonban megszakította a pillanatot, mire a férfi ellökte magától. Kate ijedten hátrahőkölt, mint akit álomból szakítottak ki. Vőlegénye hidegen válaszolt a zavaró egyednek, amitől s lány még jobban zavarba jött. Sietve felállt, lesimította ruháját, indulni akart. Érezte, ha tovább marad, akkor megfullad. Oly csodálatos volt az a néhány pillanat, majd jött a keserű ébredés, Scott csak játszik vele. A lift felé vette az irányt, azonban vőlegénye megállította.

-          Kate! – kiáltotta utána.

-          Dolgozol, nem tartalak fel – sietett a válasszal.

-          Rád mindig tudok időt szakítani – jelentette ki, miközben a mobilját az asztalra hajította.

Tenyerével satuba fogta a lányét, aki képtelen volt kiszabadulni a fogságából.

-          Engedj el – suttogta hasztalanul.

-          Nem. Meg kell ezt beszélnünk. AZ előbbit nem kellett volna, kénytelen vagyok elnézést kérni a viselkedésemért. Hiba volt.

-          Ugyan – sápadt el a fiatal lány. Mintha gyomorszájon vágták volna, talán ez sem érintené ennyire fájdalmasan.

Scott tehetetlen dühvel nézte menyasszonyát, akinek arcán már nyoma sem volt a korábbi jókedvnek. Szemei szomorúan tekintettek rá, de a férfi szemébe képtelen volt nézni. Scott végül elengedte, hadd menjen. Később rájött, mekkora hibát követett ezzel a rossz lépéssel. Mennyi kínt, könnyet és veszekedést spórolt volna meg, ha akkor visszatartja.

Isabella céltalanul kóborolt a folyosón, mikor utálatos unokatestvére rátalált. Colin a szokásos gúnyos lenézéssel köszöntötte a lány, elvégre megszokta, bármit megengedhetett magának. Isabella igyekezte elkerülni Colint, mivel előszeretettel sértegette őt.

Mint mindig, most is néhány kellemetlen megjegyzéssel bombázta a lányt.

-          Nocsak, hazajöttél? Miért nem maradsz a tyúkeszű barátnődnél?

-          Semmi közöd hozzá, mit teszek az időmmel. Kate pedig okos, kedves lány, közelébe sem érhetsz a tökkelütött fejeddel – gurult be a lány.

-          Fogd be a szád! Kinek képzeled magad? Itt én parancsolok, minden értem van. Örülhetsz, hogy megtűrlek magam mellett – kiabált a lánnyal, azonban Isabella sem hagyta magát.

-          Valóban? Ebben a házban egyetlen személy felesleges, és az te vagy. Ingyenélő, naplopóként fogalmad sincs róla, mit jelent a felelősség. Veled csak a gond van.

-          Ha nem vigyázol a szádra, téged is hozzáadunk olyasvalakihez, aki legalább húsz évvel idősebb nálad – nevetett fel gonoszan a férfi.

-          Tudod, mire használnám a pénzem és hatalmam? Eltörölnélek a föld színéről. Élvezettel figyelném, ahogy alamizsnáért kaparnád az ajtónkat. További kellemes napot.

Isabella sietve csapta be maga után a szobája ajtaját, gondosan végigellenőrizte az összes zárat. Nevetséges, a saját házukban biztonsági zárakat kellett szereltetni a szobájára, mert Colin bárhova bement engedély nélkül. Kiskirályként viselkedett, mindenkinek parancsolt. A nőket alacsonyabb rendű lényeknek tekintette, a szolgáinak. Bezzeg az apja soha sem csinált ügyet ebből, inkább a kegyét kereste.

Forest Wilkes Isabella édesapjának, Jeffersonnak volt az öccse. Colin teljesen az apjára ütött, mivel Forest is léhűtőként élte az életét, a szülein élősködött. AZ öreg Wilkes halálával véget értek a gondtalan napok, Jefferson egyáltalán nem tolerálta testvére életstílusát. A hatalmas örökség nagyobb részét és az összes részvényt Jeff örökölte, míg öccse egy nagyobb összeget kapott. Forest ezért sietve keresett egy gazdag, külföldi nőt, aki még nem ismerte őt. Hajlandó volt Európáig utazni a cél érdekében, míg talált egy spanyol örökösnőt. Elena Garcia pillanatok alatt belehabarodott a jóképű férfiba, családja véleményét figyelmen kívül hagyta. A gyors esküvő után Forest újra visszatérhetett a régi életéhez. Felesége pénzén bármit megvásárolhatott, nőket, életeket. Eleinte Elena próbálta a helyes útra terelni férjét, bár gyorsan felhagyott a próbálkozással néhány pofon után. Colin születése sem javított sokat a helyzeten, igaz, Forest legalább józanul közelített a családjához. Colin ötödik születésnapja után pár héttel szembesültek a keserű valósággal. Forest a házassága óta csak veszített a tőzsdén, adósságokat halmozott fel. Elenánál betelt a pohár, értesítette az ügyvédeit, válni akar. Házassági szerződést kötöttek, ezért Elena teljes nyugalommal dobatta ki férje dolgait. Forest azonban sejtette, újra a nyomorgás jönne, mivel Jeff még kölcsönt sem volt hajlandó adni. Végül úgy döntött, akkor inkább megjavul, felesége akkor visszafogadja.

Hetekkel később találkára hívta Elenát, hogy megbeszéljék a fiúk ügyét. Az autóban Forest igyekezett meglágyítani a nőt, de Elena hajthatatlannak tűnt. Közölte, már semmit sem akar a férjétől, főleg nem az újrakezdést. Forest erre ideges lett és padlógázzal száguldozott, hiába kiabált a nő kétségbeesetten.

Jeffersont állandóan kísértette testvére, bűntudata támadt, amiért cserbenhagyta. Unokaöccsét szerette volna kárpótolni, minden jóval elhalmozta a kisgyereket. Colin hamar megtanulta, bármit elérhet a nagybátyánál. Büntetés híján, szabadon terrorizálhatta a ház dolgozóit és lakóit, főleg Isabellát. Ha Jeff felemelte hangját, egyből emlékeztette, miért is lett árva.

Isabella korán megtanulta, Colin ellen nem létezik ellenszer. Talán ezért irigyelte barátnőjét, mert ő elszabadulhat zsarnok nagyapjától, míg neki el kellett viselnie Colint.