Szereplők

Ha a sors is úgy akarja

Yoon Ji Min

Yoon Ji Hoo

Gu Jan Di

Gu Jun Pyo

Soo Ga Eul

Soo Yi Jung

Song Jae Kyung

Song Wo Bin

szereplők

Helena „Lena” Litwin

Kor:18

Férfiideál: Legyen okos és nem tudálékos.

Clarisse Azo High School: Ő az iskola legjobb tanulója, híres eszéről és gyors felfogóképességéről.

Jövő: Pénzügy világában akar elhelyezkedni, pontos elképzelés még nincs.

Estella „Stella” Wolsey

Kor:18

Férfiideál: Hasonló gondolkodású legyen.

Clarisse Azo High School: Stella a legnagyobb lázadó. Mindig talál valami kifogásolni valót, ami ellen tiltakozni lehet. Legnagyobb kincsének az elektromos gitárját tartja.

Jövő: Saját zenekart akar alapítani.

Janis „Jen” Gladwin

Kor:17

Férfiideál: Humoros, kedves, de határozott legyen.

Clarisse Azo High School: Jen kissé eltér az átlagostól, ezért testvérével őket tartják az iskola bolondjainak. Azonnal beleesik Natebe.

Jövő: zongoraművész 

Cathrine „Cat” Gladwin

Kor:17

Férfiideál: Olyan ember, aki képes féken tartani engem.

Clarisse Azo High School: Szeret kitűnni furcsa viselkedésével a többiek közül. A hajfestés a mániája. Kedveli Maxet, de nem szerelmes belé. 

Jövő: cukrász lenni, de a szülők nem támogatják

Robin „Princess” Lemmer

Kor:18

Férfiideál: Min. öt évvel idősebb, erős, okos pasik jöhetnek szóba. Szőkék, kék szeműek kerüljenek.

Clarisse Azo High School: A diáktanács elnöke. Az ő szava törvény, amit be is tartat. Ő a leggazdagabb lány az egész iskolában.

Jövő: Férjhez menni.

Alexander „Alex” Alston

Kor:18

Nőideál: Ha egyszer komolyan gondolom, akkor csak okos lánnyal jövök össze. Az ostobák egy éjszakára is sokak.

St. Paul High Scool: St. Paul esze, ezért lenéz másokat, csak barátaival képes „normálisan” beszélni.

Jövő: tőzsde

Kor:18

Nőideál: Nem akarok komoly kapcsolatot, jöhetnek a plázababák.

St. Paul High Scool: Az iskola rosszfiúja, hűvös, mély hangjától frászt kapnak társai. Legjobb barátjának a gitárját tartja.

Jövő: Színész, énekes

Maxim „Max” Alwin

Kor: 17

Nőideál: Legyen kedves, kissé bohókás.

St. Paul High Scool: A csapat „kisfiúja”. Barátai sokszor nevetnek érzékenységén, igazából az öccsüknek tartják.

Jövő: családalapítás, a Teavilág irányítása

Nathaniel „Nate” Balston

Kor: 18

Nőideál: Csak modellekkel kezdek!

St. Paul High Scool: Tipikus szépfiú, a lányok odavannak érte. Szeret énekelni, gitározni.

Jövő: zongoraművész

Blaise „Prince” Halding

Kor: 18

Nőideál: Hozzám csak a tökéletes lányok illenek.

St. Paul High Scool: St. Paul leggazdagabb diákja, bármit megtehet, a csapat vezére.

Jövő:?

Terv: családi vállalat irányítása

Sorskerék 4. fejezet

   

A kocka el van vetve 

Nate Balston megmagyarázhatatlan okból kötött ki a művészeti központban. Még a nagyapja alapította, vagyis a családja tulajdonában volt. Ha ideges volt, esetleg fáradt, gyakran idejött kikapcsolódni. Életében fontos szerepet játszott a zene, egészen gyermekkorától kezdve. Háromévesen a zongora volt a legkedveltebb játéka, szinte minden idejét a gyakorlásnak szentelte. Ezt senki sem érthette, főleg a barátai nem. Persze elfogadták, hogy időnként eltűnt, aztán jókedvűen ismét velük mulatta az időt.

Az egyik teremből lágy zongorahang hallatszódott. Kétség kívül profi volt, aki megszólaltatta a hangszert. Nate felismerte a tehetségeket, az illető pedig csodálatos játékával felkeltette a figyelmét. Beethoven Holdfényszonátája töltötte be az épületet, egyszerre hozott megnyugvást és felindultságot. Ezt a darabot különösen kedvelte, mikor először hallotta, akkor döntött a zenetanulás mellett. Akárki is játszott, a szívét adta bele. Mintha az égből szólt volna a bánatos dallam. Végül döntött. Utánajár a különös művésznek. Az aranyszobából szűrődött ki a hang, vagyis az illető bent tartózkodott. Elvileg lehetetlen, ehhez a szobához csak neki, és az anyjának van kulcsa. Az anyja viszont elutazott Párizsba egy barátja galériájának megnyitására. Itt az ideje kideríteni, ki az, hogyan került ide.

Halkan nyitott be, de az ajtóban meg is torpant. A hangszer előtt kétség kívül lány ült. Hosszú vörös haja ellepte a hátát. Azt a különleges illatot már biztosan érezte valahol, ami teljesen betöltötte a termet. Nate mozdulatlanul figyelte, majd közelebb sétált, vigyázva, ne zökkentse ki a lányt a zene bűvöletéből. A darab véget ért, a lány pillanatokkal később állt csak fel. Ijedten sikoltott fel, majd igyekezett távolabb kerülni a fölé magasodott fiútól.

Ahogyan hátrált Nate-et ismét megcsapta a különleges illatfelhő. Rózsa, jázmin, mimóza és ibolya keveréke, mely rendkívül nőies volt, magában hordozta az ártatlanságot, de egyben a szenvedély ígéretét is.

-          Hogy sikerült ide bejutnod? – tette fel a nagy kérdést a lánynak, mikor sikerült végre visszatalálnia önmagához.  

-          Anyukád adott hozzá kulcsot pár héttel ezelőtt. Azt mondta, bármikor jöhetek gyakorolni. Ennek a teremnek a legjobb az akusztikája, és a hangszer is kitűnő – simította végig ujjaival a billentyűket.

-          Azóta jársz ide? Még nem találkoztunk, pedig sokat tartózkodom itt.

-          Általában akkor jövök, ha nincs itt senki, szeretek egyedül lenni.

-          Miért adott az anyám kulcsot neked? Ezt a szobát csak a család használhatja – faggatta idegesen a lányt, mert ez csak egyet jelenthetett. Az anyja kerítőset játszik, ezzel adta egyértelműen tudtára, hogy őt akarja menyének.

-          Nem indokolta meg a döntését. Most megyek, zavartalanul folytathatod a dolgodat – jelentette ki a lány, kikerülte, és hazaindult.

Nate zavartan nézett a lány után, láthatóan megbántotta. Végül vállat vont, nem az ő feladat ápolni az érzékeny lelkét. Az anyját sürgősen fel kell hívnia, mielőtt valami hülyeséget csinál. Esze ágában sem volt nősülni, ráér harminc éves kora után. Egyetlen célja megnyerni a legrangosabb díjat, amit csak lehet. Gyakorolnia kell, egy nyavalygó feleség csak elvonná a figyelmét. 2014-ben Grammy Awards Best Classical Instrumental Solo győztese akart lenni, ehhez meg kell szereznie a lehető legjobb tanárt. Júniusban rendeznek egy versenyt, ahol az első helyezett a párizsi Zeneakadémián tanulhat tovább.

Dominic Balding dühösen mustrálta a poharát, de a jelenlévőknek fel sem tűnt a morcos arc, bár sejtették barátjuk gondolatát. Mióta Stella elhagyta az épületet Dom egy szót sem szólt. Max remélte magába száll, elég bántó dolgokat mondott a lánynak. Igazából Dom sem értette, hogy sikerül a lánynak ezt a reakciót kiváltania minden egyes találkozásuk alkalmával. Amikor összefutottak, abban a pillanatban köd borult az agyára, elvesztette az önuralmát. Ilyen heves dühöt még senki iránt sem érzett. Képtelen volt megérteni, mi lehet ez az érzés. Szótlansága rányomta bélyegét a társaságra is. Mindenki csendben iszogatott, néha szóltak egymáshoz pár szót.

Nate csodálkozva meredt barátaira, általában ilyenkor már túl hangosak.

-          Mi történt? – kérdezett rá kertelés nélkül.

-          Stella Wolsey. Itt volt randija, Dom pedig szokás szerint beleavatkozott – foglalta össze röviden Blaise.

-          Miért provokálod állandóan, azt a szerencsétlent?

-          Fogalmam sincs. Egyszerűen jó érzés csesztetni, már attól elégedettség fog el, ha látom a zaklatottságát. Hihetetlenül lobbanékony, pillanatok alatt robban.

-          Úgy látom, közeledik az egyik fúria – mutatott előre Alex.

Robin Lemmer higgadtan lépdelt a társaság felé. Pókerarccal megállt Dom előtt, felvette a leghatározottabb testhelyzetet, amit csak ismert.

-          Élvezetedet leled a barátnőm hergelésében? – tette fel a kérdést, még mindig a nyugalom álcájával.

-          Igen. Tudod, az a lány könnyen zabos lesz, nekem pedig öröm.

-          Én annak örülnék, ha békén hagynád őt. Lehet, neked ez maga a kéj, de ő sajnos nem így érez.

-          Mit akarsz ezzel? – kérdezett rá merészen Dom.

-          Egyértelmű. Stella ingerült arcától mész el. Gratulálok, ez is az érettségi szintedet mutatja. Ha még egyszer előfordul, csúnya következményei lesznek.

-          Fenyegetsz?

-          Figyelmeztetlek – pillantott rá kihívó tekintettel.

-          Fogalmad sincs, mit tettél.

-          Dehogynem.

Robin sarkon fordult, de Dom elkapta a karját. A következő pillanatban arra eszméltek, hogy Dom feje találkozott az asztallappal.

-          Remélem vetted a lapot – szólalt meg vérszomjas hangon, elsötétült szemekkel, aztán otthagyta a díszes társaságot.

-          Mi volt ez? – nézett körbe Max.

Blaise szeme követte a lány alakját. Talán mégsem az a hercegnő típus, aki mindent megkap. Érdekesnek tűnt, főleg azzal a veszélyes tekintettel.

-          Blaise, minden oké? – kíváncsiskodott Nate, látva barátja eltűnődését.

-          Azt hiszem, félvállról vettük őket, pedig kőkemény játékosok, legalábbis a Lemmer lány. Jobb lesz vigyázni vele.

-          Ha akarod, ráküldöm a Kaméleont – ajánlotta fel Alex. – Ő végzi legjobban a munkáját, eddig nem vallott kudarcot.

-          Jó ötlet. Mindent tudnunk kell róla. Mit csinál iskolán kívül, belül.

-          Az a kis ribanc megalázott, ezért még csúnyán meglakol – dühöngött Dom.

-          Senkit sem intézel el, megértetted? – vetette rá a főnök tekintetét Blaise.

-          Jó, de ezt akkor sem hagyhatom.

-          Eddig csak csatát nyertek, a háborúnak mi leszünk a győztesei.

-          Nekem mennem kell – közölte Max fáradtan.

-          Dolgod van? – tudakolta Blaise.

A tekintetük összekapcsolódott fiatalabb társuk felett. Maxre igazán ráfért volna végre valami lány. Attól tartottak, a végén még a szülei hatására elvesz valakit, ezzel el is temetkezik a világtól.

-          Ma érkezik az egyik teaszállítmány, nekem kel átvennem.

-          Max, a végén még nő lesz belőled. Miért nem keresel valami más elfoglaltságot? – zendített rá a jól ismert szövegre Dom.

-          Szeretem, érdekel – válaszolt rá fáradtan a fiú.

Barátai folyton ezzel nyaggatták, képtelenek voltak azonosulni vele. Egyedül Nate maradt ki ezekből a vitákból, elvégre mindketten valamilyen szinten a művészettel foglalkozott.

-          Most jut eszembe. Nate, az a répahajú lány tegnap a művészeti központban járt. Láttam kijönni, mikor rád vártam – terelte el a témát Alex

-          Tudom. Anyám már megint intézkedik a hátam mögött. Az aranyszobához adott neki kulcsot.

-          Azt csak a családod használhatja – emlékeztette Blaise.

-          Vagyis anyád kedveli őt.

-          Úgy tűnik. Talán már az esküvőnket is szervezi, és ez a galérialátogatás csak álca.

-          Jobb, ha odafigyelsz. A végén még nős leszel – nevetett fel Blaise.

Nate egyáltalán nem tartotta mulatságosnak. Komoly dolog az elhivatottság, a többieknek még fogalmuk sincs, mit is akarnak kezdeni a világgal.

-          Egyszer ti is találtok magatoknak életcélt – jelentette ki Max búcsúzóul.

-          Jó van, békén hagyunk – intett utána Blaise még mindig nevetve.

-          Tényleg abbahagyhatnátok. Nektek ez nevetséges, de Max komolyan veszi.

-          Nate, Max olyan, mintha az öcsém lenne, soha sem akartam kiábrándítani. Azt szeretnénk, hogy lássa a való világot, mielőtt megállapodik. Jót tenne neki valami barátnő. Nincs ötletetek? – fordult a barátai felé a főherceg.

-          A szavaiból azt vettem ki, tetszik neki ez a Cat. Talán összejönnek a közös munka során. Javaslom, ne avatkozzunk bele.

-          Igaza van Alexnek, csak bajt okozunk nekik. Viszont nem is biztos, hogy a lánynak bejön a mi barátunk. Jobb, ha csak a jeleket figyeljük, aztán cselekszünk.

Lena újabb pohár narancslevet adott szomorú barátnője kezébe. Sajnálta Stellát, amiért a randevúja rosszul sült el, de egyben féltette is. Néha nagyon meggondolatlanul cselekszik, ennek is lesz következménye.

-          Minden rendben lesz, még akkor is, ha másként áll a helyzet most – igyekezett nyugtatni a lányt, eddig sikertelenül.

-          Erősen kétlem. Végre találok magamnak valakit, aki kedves, udvarias, okos és szereti a zenét, erre Dominic Balding mindent elront.

-          Hiszen látta, ő provokált téged.

-          Lényegtelen. Az maradt meg neki, fogy leöntöttem az italával. Ezek után látni sem akar. Diszkréten közölte velem, mégsem tudunk elmenni a koncertre, mert el kell utaznia sürgős ügy miatt.

-          Nem kell aggódnotok – lépett be végszóra Robin. Magabiztos mosolya láttán rögtön tudták, valami történt.

-          Csak nem megölted? – kérdezett rá ijedten Cat.

-          Dehogy – nevetett fel a lány, miközben lehuppant az egyik bőrfotelba.

-          Robin!

-          Jól van. Elmentem a kávézóba, ahol mulattak, bár eléggé kriptahangulat jellemezte őket. Szóváltásba keveredtem Dommal, aztán a feje koppant az asztallapon.

-          Jó ég! Nem gondolod, hogy túllőttél a célon? – pirított rá Lena.

-          Szükséges volt ehhez – kapcsolta be az apró műszert, mire férfihangokat hallottak.

-          Mi a csoda? – sikkantotta Jen, miután felismerte Nate hangját.

-          Mikor Balding fejét az asztalhoz vágtam, gyorsan elrejtettem egy apró kis gombot, így követhetjük az eseményeket.

-          Honnan van a cucc? – hajolt közelebb Lena, hisz őt minden elektronikai eszköz érdekelte.

-          Rendőrség. Vin látogatásakor vettem kölcsön egyet.

-          Robin, ebből baj lesz. Nem hozhatsz el onnan semmit sem, még akkor sem, ha tetszik.

-          Megható a szentbeszéded, de Vin beleegyezett. Most figyeljünk, szeretnék minden egyes információt pontosan megjegyezni.

Fél óra múlva Robin kikapcsolt a szerkezetet.

-          Nos, mindent tudunk.

-          Hallottam erről a Kaméleonról, tényleg mindig nyert ügye van. Jobb, ha óvatos leszel – figyelmeztette barátnőjét Stella.

-          Szegény Max, hogy bánthatják, mert a teahagyományokat követi. Érzéketlen tuskók – jelentette ki dühösen Cat.

-          Nate megvédte, szerintem ő egy kicsit rendesebb – vette védelmébe a fiút Jen, mire a többiek rápillantottak.

-          Hogy mondtad? – érdeklődött Stella.

-          Úgy értettem, ő legalább próbálta leépíteni a többieket. Nektek, hogy esne, ha azért nyaggatnának, amit igazán szeretsz?

-          Jen, kedveled őt? – faggatta a művészlányt Lena.

-          Nem. Udvariatlan, közönyös, igazi faragatlan bunkó, de ettől függetlenül megvédte őt.

A másik négy lány összenézett a feje fölött.

Jen kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. Az előtte lévő dohányzóasztalon Nathaniel Balston aktája hevert, amit már tízszer átolvasott. Próbálta megfejteni, miért viselkedik vele ennyire hűvösen. Teljesen átlagos adatok, szinte semmi újat nem tudott meg belőlük. Úgy tűnt, hogy Nate kedveli a karcsú, magas lányokat, szinte csak modell barátnője volt. A mindennapokban hűvös, de a zongorajátéka a mennyekbe repít. Ha valaki ennyi érzelmet át tud adni a körülötte lévőknek, hatalmas szíve lehet. Meg akarta ismerni a megközelíthetetlen herceget, a lelkébe látni.

Barátnőinek persze nem említette, Robin ugyan helyeselné, de más okból. Lena óvatosságra intené, Stella őrjöngene. Cat támogatná, ebben biztos volt. Húga az egyetlen, akiben teljesen megbízott, ő soha sem árulná el. Persze barátnői sem, de a testvéri kötelék erősebb mindennél. Bárcsak Nate, is ebbe a kategóriába tartozna!

Jen szerette volna, ha barátok lennének, hiszen mindketten a zene szerelmesei. Ő is a zongora világának élt, gyermekkorától kezdve ezt akarta csinálni. A két művészlélek talán egymásra találhatna.

Sorskerék 3. fejezet

Átlátok rajtad!

 Nate Balston rosszkedvűen közeledett az iskola parkjához, ahol áldozata tartózkodott. Már előre utálkozott a lány miatt, pedig nem ismerte. Nate hozzászokott a gyönyörű modellekhez, az iskolás lányokat éretlennek tartotta. Végre megtalálta Jent. Répa színű haja elütött a vajszínű hintától, könnyen észre lehetett venni. Jen halkan dúdolt, miközben hintázott. Nathaniel elhúzta a száját, most már teljesen hibbantnak nézte szegényt. Halkan köhintett egyet, mire a másik megállította hintát.

-          Hello – üdvözölte a lányt lekezelő hangon.

-          Szia. – Jen tekintetét az előtte lévő fa törzsére szegezte.

-          Úgy tudom te vagy a művészeti felelős ebben az iskolában.

-          Igen.

-          Meg akarom nézni a dísztermet, valamint azokat a helyeket, ahol gyakorolni szoktatok.

Jen felkapta a fejét, dühösen a másik szemébe nézett.

-          A dísztermet magadtól is megtalálod, a többit megmutatom majd. Most nem érek rá.

-          Mi dolgod van? Hintázni, mint a három évesek?

-          Ez csak rám tartozik, ne zavarj. Egy óra múlva találkozunk az ebédlőnél, akkor elkísérlek mindenhova.

-          Nincs időm a gyerekes dolgaidat megvárni – jelentette ki flegmán.

-          Rendben, kérj meg valakit, hogy segítsen. Nem vagyok kötelese sem végighallgatni, sem elviselni a lekezelő stílusú beszédedet.

-          Bele ne halj! Most kell megnéznünk, szedd össze magad.

-          Te süket vagy, esetleg hülye? – Robin indulatosan csapott le áldozatára.

-          Te meg modortalan. Épp beszélgettünk, mielőtt közbevágtál.

-          A barátnőmet bántottad, nem hagyhatom annyiban. Ha nem felel meg a későbbi időpont, akkor old meg valahogy. Jen, szükségem van rád, csak te tudsz nekem segíteni.

-          Szívesen. – Jen kiugrott a hintából majd otthagyta a kötekedő alakot.

 Robinnak igazából semmilyen megoldhatatlan problémája nem akadt, de meg akarta menteni barátnőjét. Jobb ötlet híján a tanácsteremben kötöttek ki.

-          Akkora pofátlan alak. Hogy mert veled így beszélni? Esküszöm, a szívbaj kerülget tőlük.

-          Tudom. Udvarias voltam vele, ő meg lekezelő. Most mit tegyek?

-          Ne foglalkozz vele. Ha ő ilyen, akkor te is tegyél így.

-          Rémes alak.

-          Az. A testvéred egész jól elbeszélgetett Maxszel. Rendes fiúnak tűnik, kár, hogy elrontják a többiek. De én nem fogom ezt annyiban hagyni, ebben biztos lehetsz.

Abban a pillanatban kivágódott az ajtó, Stella lépett be.

-          Veled meg mi történt? – kérdezte megütközve Jen, a lány ugyanis tiszta víz volt.

-          Az a barom Dom belelökött a vízbe. Kikaparom a két szemét, ha meglátom még egyszer.

-          Hagytad magad? – lepődött meg Robin, ez nem vallott a lányra.

-          Jött ő is velem, de akkor is. Direkt provokált, és ez lett belőle. Robin, találj ki valamit, mert nem állok jót magamért.

-          Természetesen. Szegény Jent terrorizálta az egyik.

-          Melyik volt? Beverjem a képét? – Stella immár tisztán pattant fel.

-          Nate. Annyira lekezelő volt velem – szomorodott el a lány, de Robin leintette.

-          Ne emészd magad, majd én kézbe veszem az ügyet.

-          Valóban? – kérdezte Stella kissé gúnyosan.

-          Most rögtön. Próbálj meg nyugton maradni, szükségtelen verekedned. Ott fogunk visszavágni, ahol a legkevésbé számítanak rá. Cat, legyél kedves a mi drága barátunkkal, hadd higgye, ő diktál.

-          Muszáj? Képtelen vagyok kibírni, nem vagyok hozzászokva ehhez a stílushoz. Különben is, miért nekünk kell a munka kellemetlen részével foglalkozni? – morgolódott Cat.

-          Igaza van, te is illegethetnéd magad Blaise előtt. Eddig csak utasítgattál minket.

-          Tudom. Felesleges ezen törnötök a fejetek – mosolygott magabiztosan, hisz már régen eltervezte a dolgot, de hagyta a lányok hadd sodródjanak az eseményekkel.

-          Ismerem ezt az arcot. Kitaláltál valamit, de ez kétség kívül kellemetlen lesz. Robin, vigyázz magadra.

-          Stella, nem tudod, mire vagyok képes.

-          De igen, ezért is aggódom. Most bocsássatok meg, randim lesz.

-          Tessék? – lepődött meg Jen.

-          Ennyire hihetetlen? Steve meghívott egy italra, a Silver Strings VIP részében vár rám. Szeretnék átöltözni, ezért is lógom el a délutáni szemináriumot.

-          Stella! Neked, mint a diáktanács tagjának, kötelességed példát mutatni a társaidnak.

-          Lena, hagyd ezt a szent szöveget. Mellesleg van igazolásom is, Mrs. Suta az előbb engedett el.

-          Mikor lett ilyen engedékeny? – morgolódott Robin, hisz őt eddig mindig a szabályok betartására kötelezte.

-          Meglátta a kis balesetünket. Most már nyíltan is kiállt mellettünk. Látnotok kellett volna, azt hittem, legyilkolja Domot a pillantásával – nevetett fel jóízűen Stella, közben az ajtó felé táncolt.

-          Jó szórakozást! – kiáltották utánuk a teremben maradtak.

            A délután eseménytelenül telt hőseink számára. Jen végül mégis végigvezette arrogáns társát a kijelölt termeken, elmagyarázott minden tudnivalót. Cat az egész délutánt Maxszel töltötte, egész jól kijöttek. Robin az éves teendők kartonozásával foglalta el magát, közben szemét Blaisen tartotta. Alex a költségvetéssel szórakozott, igyekezett minél jobban elosztani a beérkező pénzt.

A hercegek a Silver Strings nevezetű klubban gyűltek össze este. Az egész nap tartogatott számukra meglepetést, mindenkinek másképp.

- Mi volt a dirinél? – érdeklődött Blaise az italát kortyolgatva.

- Egy sort hisztizett, miszerint én bántom az ő lányait, aztán elengedett egy szóbeli figyelmeztetéssel. Hihetetlen, egy ilyen liba miatt kellet bemennem.

- Máskor meggondolod, mielőtt vízbe fojtasz egy lányt.

- Max, tudjuk, hogy jó szíved van, de megérdemelte. Inkább arról regélj, mit csináltál egész délután. Többször hívtalak, de lehetetlen volt téged elérni.

- Cat megmutatott minden lehetséges helyet, hol a foglalkozásokat tartják, aztán átbeszéltük az éves tervet. Úgy döntöttünk, koedukált csoportokat indítunk az idén.

- Cat? Ő az a hibbant?

- Tudod Alex, nem bolond, csak eltér a megszokottól. Sokat beszélgettünk, kiderült, egész kedves. Ha vennétek a fáradságot és megismerkednétek velük, rájönnétek, egészen rendesek is tudnak lenni.

- Ezt a pink csaj miatt mondod?

- Dom! Mielőtt Catet megismertem, Robinon kellett átjutnom, de ő könnyedén félreállt.

- Valóban? – kérdezte gúnyosan a főherceg.

- Igen, csak egyenesnek kellet vele lennem, esetleg te is kipróbálhatnád.

- Kihagyom – húzta el a száját Blaise, de pár pillanat múlva felcsillant a szeme. – Igazad van, meg kell vele személyesen ismerkednem. Holnap felkeresem, talán attól felolvad a jéghegy. Nate merre jár?

-  Donnával van randija. Újabb modell, akit megdönthet.

- Fogalmam sincs, mit eszik rajtuk. Olyan vékonyak, az első szellő elfújja őket.

- Alex, ez az első nőkkel kapcsolatos megnyilvánulásod hónapok óta – lepődött meg Blaise, hiszen tudta, barátját inkább a tőzsdék érdekelték, mint a lányok.

- Azt ne mond, hogy a kövér lányok jönnek be.

- Szó sincs róla, csak szeretem, ha a bordája nem böki át a bőrét. Ha megölelném Donnát, attól félnék, eltöröm a csontjait.

- Elég vékony. Nate most aztán igazán beleválasztott.

- Idegesítő a modellmániája, bár érthető. Alex, beszéltél végre a pénzügyissel?

- Litwin mindig megszökött előlem. Előbb-utóbb muszáj lesz megkeresnie. Az ott nem az idegbeteg barátnőd? – Alex egy távolabbi sarok felé nézett, ahol Stella ült az aktuális randi alanyával.  

- Ez most komoly? Kinek van rá gusztusa? – horkant fel Dom, ezzel elérte, hogy Max egy szúrós pillantással megjutalmazza.

- Rendesen van felöltözve.

Mindannyian a párocska felé néztek. Stella felállt az asztaltól, a mosdó felé indult. Dom alaposan végigmérte a lányt. Zöld magas sarkú szandálban kecsesen topogott, fekete szoknyát és moha zöld ejtett vállú felsőt viselt. Az összhatás kellemes lett.

Dom intett a pincérnek, majd nyugodtan hátradőlt.

-          Mire készülsz – kérdezett rá Alex, rosszat sejtve.

-          Csak küldettem nekik egy üveg pezsgőt, hogy jobban sikerüljön a találkájuk vége. Feltűnt nektek, hogy az az alak Steve Rhodes?

-          Arra a milliomos csemete zenészre gondolsz? Úgy tudtam a saját neméhez vonzódik.

-          Valószínűleg Wolsey csak alibi a szüleinek. Távol ülnek egymástól, Rhodes az arcát bámulja a dekoltázs helyett.

-          Tiszteletben tartja az első randit – jelentette ki Max.

-          Tessék?

-          Minden udvarias férfi először visszafogottan viselkedik, nehogy elijessze a lehetséges társát.

-          Max, mindig tartogatsz valami meglepetést. Ezt egy tini sorozatban hallottad?

-          Nem.

   Stella megigazította sminkjét, mielőtt visszament volna. Steve igazán érdekes embernek látszott, jól elbeszélgettek. Udvarias, figyelmes, még csak nem is próbálkozott be eddig. Elégedetten nézett a tükörbe, elvégre jobban nem is végződhetne a nap, mint egy tökéletes randival.

 Visszaérve, mosolyogva leült, de valami nem stimmelt.

-          Ezt az pezsgőt egy ismerősöd küldte – mutatott az üvegre Steve.

-          Ismerősöm? Nem is tudják, hogy itt vagyok – bizonytalanodott el, mert biztos volt benne, nem a lányok ajándéka. 

-          Lényegtelen. Mielőtt kimentél volna meg akartam kérdezni, nincs kedved eljönni velem a pénteki partira? Nem kell most válaszolnod.

-          Rendben, akkor felhívlak majd szerdán, ha jó lesz.

-          Nem tudtam, hogy a P5 is ide jár lazítani.

Mondanivalóját nevetés szakította félbe. Stellában megállt az ütő. Ezt a hangot bárhol felismeri, azé az arrogáns bunkóé.

-          Steve, nekem sajnos mennem kell.

-          Rendben, induljunk.

Stella hiába nézett körül, csak a hercegek asztala mellett lehetett elhaladni. Nagyot sóhajtva elindult, szívverése megduplázódott. „Csak ezt éljem túl!” Dom arcára pillantva azonnal rájött, ez lehetetlen.

-          Rhodes, micsoda meglepetés – üdvözölte jó hangosan.

-          Hello. Még nem is láttalak titeket itt – elegyedett beszélgetésbe vele Steve.

-          Elég gyakran tartózkodunk itt.

-          Biztosan elkerültük egymást. Stellával régóta találkozunk ezen a kellemes helyen.

-          Természetesen. Ki gondolta, hogy összefutunk – mosolyodott el kelletlenül lány, minél előbb ki akart kerülni a kellemetlen helyzetből.

-          Régóta találkoztok? Vele jársz? – kérdezte gúnyosan Dom, látszott, hogy prookálni akarja a lányt.

-          Igen, pár hete.

-          A helyedben vigyáznék vele, igazi vadmacska – nevetett fel, Stella teljesen elvörösödött.

-          Nem vagy a helyében, szerencsére – próbálta visszanyerni lélekjelenlétét a lány.

-          Biztosan. Ki akarna hozzád hasonlóval kezdeni? – nézett rajta végig fitymálóan.

Stellát elöntötte a méreg.

-          Hogy mersz velem így beszélni? Remélem, tudod, hogy sáros piszkafával sem nyúlnék hozzád, és nincs az a pénz, amiért megcsókolnálak.

-          Nem is igénylem. Te képtelen vagy megütni a mércét.

A lánynál betelt a pohár. Felkapta Dom whiskys poharát, tartalmát a tulajdonosa arcába öntötte.

- További jó szórakozást – vetette oda foghegyről, majd méltóságteljesen kisétált a klubból.

Sorskerék 2. fejezet

 Blaise „Prince” Halding szokásos helyén várta a barátait. Unalmában viszkit iszogatott, néhány lány társaságában.  Szerette ezt a bárt, itt mindig tökéletes külsejű nők lesték minden kívánságát. Egy Halding bármit megtehet, már gyerekkorában megtanulta. Most is ezt az elméletet kívánta alkalmazni az új iskolában.

-          Mi van veled Prince? – Dom vetette le magát mellé. Őt is körberajongták a lányok, de nem foglalkozott velük. 

-          Remélem, jó oka volt a gyűlésnek – morgolódott Alex.

-          Ideje volt megérkeznetek. A holnapról akarok veletek beszélni. Clarisse Azo High School mostantól a mi felügyeletünk alá kerül. Mint a tanács tagjai kötelességünk tájékoztatni, megismerni az új diákokat.

-          Ez a te szótáradban új ágyasokat jelent? – kérdezte Nate, de a választ előre tudta.

-          Sok lány tanul ott, mindegyikőtöknek jut.

-          Nem szeretem a hozzájuk hasonlót – fanyalgott Nate, mire a többiek nevettek Max kivételével.

-          Nekik is van vezetőjük, biztos nem hagyják magukat – jelentette ki Max.

-          Ugyan, csak néhány elkényeztetett lány, akik a szánalmas klubokért felelősek. Rájuk állítottam néhány emberemet, semmi extra.

 Hétfő reggel az St. Paul diákjai türelmetlenül toporogtak az iskola előterében. Egy barna hajú, negyven év körüli nő közeledett feléjük, arcán semmi érzelmet nem mutatott. Kezében mikrofon volt, beszédet kívánt mondani.

-          Üdvözlöm a St. Paul High School diákjait a Clarisse Azo középiskolában. Minden évfolyam kap egy kísérő tanárt, akik elvezetik az osztályokba. Minden diák kapott egy e-mailt az óramenetéről. A tanáraitok neve, valamint a tantermek száma található rajta. Kérek minden diákot, igyekezzen a lehető leghamarabb beilleszkedni. A diáktanácsot magam vezetem a termükhöz, ahol megtarthatják első ülésüket.

-          Ez a nő akar vezető lenni? – fitymálta le Dom a asszonyt.

-          Amíg azt teszi, amit kell, addig felesleges foglakoznunk vele. Itt jön.

-          Jó napot. Mr. Needles jelezte, hogy külön teremre lesz szükségük, ahol az üléseiket megtarthatják. Sikerült alkalmas helyet találnom. Kövessenek.

 Az öt fiú fanyalogva kísérték az igazgatót, míg meg nem jelent előttük egy szemüveges lány, látszólag titkárnő.

-          Elnézést igazgatónő, de telefonon keresik, fontos ügyben.

-          Köszönöm Bella. A terem a folyosó végén található. A táblát már kirakták, lehetetlen eltéveszteni. Itt vannak a kulcsok. Lehetőleg ne zavarják meg a másik diáktanácsot. – A nő Blaise kezébe nyomta a kulcsokat, majd a titkárnővel együtt elsietett.

A diáktanács tagjai grimaszolva néztek a nők után. Magukban levonták a tanulságot, az igazgatónő ellenszenvét.

-          Igazán kedves – vágott pofát Prince. – Nos, fiúk, miért nem látogatjuk meg a lányokat? Biztos segítségre van szükségük.

-          A pénzügyekkel úgysem tudnak, mit kezdeni. A nők nem értenek a pénzhez – jelentette ki Alex, majd az ajtó felé indult.

-          Remélem csinosak – nevetett fel Prince, az ajtót kivágva. Gyors reflexeinek köszönhetően sikerült kitérnie a feléje hajított nyíltól.

-          Mi a fenét kerestek itt? – Az asztalnál ülő lány indulatosan állt fel, szemében nem titkolt ellenszenv csillogott.

A szemük elé érdekes látvány tárult. Az asztalnál ketten voltak, az egyik valami pénzügyi kimutatást böngészett, míg a másik felrobbanni készült. A fotelben egy sötét hajú lány feküdt, tornacipős lábát lógatva. A kisebb asztalnál szintén különös szerzet készített teát, az ötödik lány újságot olvasott.

      - Zavarunk? – vigyorodott el a herceg, mire a lány macskaként fújt egyet.

      - Igen. Ha nem látnátok, az éves nagygyűlést tartjuk, és megzavartátok. – Idegesen dobbantott, nyomatékot adva állításának.

-          Nem látjuk. Ezt nevezitek kemény munkának? – gúnyolódott Dom.

-          Semmi közötök nincs hozzá, hogyan tartjuk az értekezletet. Ha megbocsátanátok, folytatnánk a munkát. – A hullámos hajú félreérthetetlenül az ajtó felé mutatott.

-          Úgy tűnik, nem vagytok tisztában a helyzettel. Mi a St. Paul diáktanácsa vagyunk, szintén üléseznénk. A szánalmas teadélutánt halasszátok máskorra.

-          Tűnés innen! Takarodjatok. Ez itt nem a St. Paul, mi vagyunk a diáktanács, nincs jogotok itt tartózkodni. – Most már a fotelben terpeszkedő ordított felháborodottan.

-          A kiscica mérgesnek tűnik – csipkelődött a Dom, ettől a lánynak teljesen elrobbant az agya.

-          Mit mondtál? – A lány felugrott a fotelból, dühében a mellette lévő kis asztalkát is felborította.

-          Igazi vadmacska – nevetett hidegen Dominic, de a következő pillanatban elment tőle a kedve.

A tornacipős lány egy baseball labdával sikeresen vállon találta. A diáktanács tagjai döbbenten figyelték Domot, aki felszisszent fájdalmában. A lány elégedetten mosolyodott el, látva sikerét. Dominic megfeszült, mire a másik négy készült lefogni, mielőtt nekimegy a harcias lánynak. A vérfolyás előtt belépett az igazgatónő, láthatóan igyekezett visszafogni indulatát.

-          Mr. Halding, a termük a folyosó végén van. Mr. Balding, jól van?

-          Elfelejtették említeni a közveszélyes embereket – mordult fel a forrófejű Dom.

-          Stella, mit csináltál? – kérdezte rosszat sejtve a nő.

-          Én ugyan semmi különöset. A diáktanács nem volt hajlandó elhagyni a termünket, ezért megadtam a kezdő lökést – szólt elégedetten a lány.

-          Mrs. Suta, szeretnénk folytatni az ülést, pont a költségvetést beszéltük át, mikor megzavartak minket.

-          Természetesen Miss. Lemmer, nem háborgatjuk tovább önöket – azzal kiterelte a fiúkat.

Pár perccel később az öt fiú haragosan vették birtokba az új helyüket.

-          Az a nyavalyás vadmacska jól eltalált – mérgelődött Dom.

-          Minek dühítetted fel? – húzta az agyát Nate.

-          Különös egy társaság. Láttátok az a csajt az asztalnál? Furcsa rózsaszín haja volt, biztosan hibbant – jelentette ki Alex.

-          Nem hétköznapi, de ez nem baj – védte meg Max Catet.

-          Nocsak, tetszik neked az a kislány – nevetett fel Blaise.

-          Egy szóval sem mondtam, de a látszat alapján felesleges ítélni. Nézd meg, mi lett belőle. Dom valószínűleg holnapra kék folttal gazdagodik.

-          Akkor a nyakát is kitekerem annak az őrültnek – kiáltotta az említette.

-          Senkit sem ölsz meg, csillapodj. Az önuralmadról vagy híres. Stella volt a neve, ha jól emlékszem. Itt az adtalapja. Estella „Stella” Wolsey.

-          Az ő apjának van kutatóközpontja. Két okos tojás lánya, nem csoda, ha lázad. Mit írnak róla? – faggatta Dom barátját.

-          Ő a sportegylet vezetője. Szeret kosarazni, úszni, legféltettebb kincse a gitárja. Mennyi közös van bennetek Dom – nevette el magát Blaise.

-          Prince, fejezd be. Egyáltalán nem az esetem a dühös, bolond lány.

-          Helena „Lena” Litwin. Matekszakkör, sakk klub, természettudományi klubok vezetője.

-          Kíváncsi lettem – Húzódott fanyar mosolyra Alex szája.

-          A rózsaszín hajút Cathrine Gladwinnek hívják. A háztartási ügyekért felelős, állítólag szeret sütni, főzni.

-          A haja alapján nem kóstolnám meg a művét – fanyalgott Alex, mire Max mérgesen ránézett.

-          Van egy ikertestvére, Janis Gladwin, aki az újságot olvasta.

-          Elég bambának tűnt – ásította Dom, kezével az asztalra kirakott sütemény felé nyúlt.

-          A művészeti részleg vezetője.

-          Illúzióromboló. Valószínűleg csupa tehetségtelen csajt válogatott össze – húzta el a száját Nate.

-          Végül Robin Lemmer. A tőzsdecápa fiatalabbik lánya, a diáktanács elnöke.

-          A te női megfelelőd – évelődött Nate.

-          Nem hiszem, hogy idegbeteg vagyok. Ebből a kis jelenetből sikerült leszűrni, milyen bánásmódban lesz részünk itt. Ennek az ötnek szintén meg kall hajolnia az akaratunk előtt, még akkor is, ha kényszeríteni kell őket.

-          Prince, már megint kitaláltál valamit – vigyorodott el Dom.

-          Igen. Te megközelíted Stellát, próbáld megtörni. A lényeg, hogy ő provokáljon mások előtt. Alázd meg.

-          Mégis, mit tegyek? Hívjam ki kosárversenyre?

-          Például.

-          Eszemben sincs, ő egy lány. Oda a tekintélyem, ha ezt megteszem – nyavalygott, mint egy öregasszony.

-          Dom! – szólt rá erélyesen Blaise, ami varázslatként hatott forrófejű barátjára.

-          Én vállalom a matekzsenit.

-          Jó. Max, a te hatáskörödbe a rózsaszín lány tartozik.

-          Eszemben sincs bántani a kedvedért – háborodott fel.

-          Nem is kell. Barátkozz össze vele, jót tesz majd neked. Nate, a másik lány rád marad. Szereti a zenét, biztos lesz közös témátok.

-          Nem szívesen – morgott érthetetlenül a fiú, de beleegyezően bólintott.

-          Helyes. Akkor még ma nekikezdhettek.

Max a folyósón várakozott Catre, pont az ajtó előtt. Hamarosan ki is nyílt, Robin lépett ki rajta.

-          Mit szeretnél? – kérdezte ellenségesen.

-          Én a háztartási vezetőtöket keresem.

-          Miért is?

-          Mert a St. Paul diáktanácsában én felelek ezért a részért. Mrs. Suta szerint meg kéne beszélnünk, hogyan oldjuk meg ezeket a dolgokat – magyarázta készségesen a fiú, mire Robin felvonta a szemöldökét.

-          Velünk akartok értekezni? – hangjából gyanakvás szűrődött ki.

-          Igen.

Robin belenézett a fiú szemeibe, de kedves tekintetben nyoma sem volt rosszindulatnak.

-          Értem. Cat még itt van, menj be hozzá nyugodtan – most már emberi hangon beszélt vele, még az ajtóból is elállt.

-          Szia!

A lány ijedten kapta fel a fejét az asztaltól.

- Hát te? Hogy jöttél be?

- Robin engedett be. Sajnálom, ha megzavartalak, de szeretnék veled beszélni.

- Rendben – felelte a lány tétován. Robin figyelmeztette őt, de hát beengedte, ezért kedves lesz vele, elvégre ő is megbízott benne. – Ülj le. Teát?

- Köszönöm – mosolyodott el a fiú. – Maxim Alwin, de jobban szeretem a Maxet.

- Cathrine Gladwin, szólíts nyugodtan Catnek.

- Örülök. Ez levendula tea? – érdeklődött, miközben a lány mozdulatait figyelte.

- Igen. Te is háztartásis vagy? – kérdezte meglepetten.

- Persze. Tudom, furcsa lehet, de a fiúkat is érdekli az ilyesmi.

- Téged főleg, elvégre anyukád a teavilág feje. Az ő különleges keverékeit használom otthon – tette hozzá, látva a kérdést Max szemében.

- Miért levendula?

- Hogy lenyugtassam a forrófejű barátnőmet. Stella igazán makacs tud lenni, de kedves lány.

- Biztosan. Dom megérdemelte azt az ütést, udvariatlan volt. Igazából még nem hozta ki a sodrából még senki sem ennyire, de ez titok.

- Tőlem nem tudják meg. Nálatok, miből áll egy foglalkozás?

- Minden alkalommal kipróbálunk egy új receptet.

- Kezdőkkel? – hitetlenkedett a lány, mire Max felnevetett.

- Nem. A kezdőkkel átvesszük az alapokat. A haladókkal közösen készítjük az ételt, a profik egyedül dolgoznak – magyarázta Max, látva a lány kérdő tekintetét.

- Nálunk is így megy, de a cukrászati részt külön órában tartjuk. Ha szeretnél többet megtudni, holnap gyere el az egyik órára.

- Mehetek? – lepődött meg a fiú a váratlan ajánlaton.

- Igen. Holnap kettőkor a hármas konyhában. Ne haragudj, de mennem kell órára.

- Persze. Akkor holnap találkozunk. – Max búcsút intett a lánynak, de a szíve kissé hevesebben vert a kelleténél.